Hiába a nemzetközi adatok, hiába a szakértői vélemények, bénító a forráshiány az egészségügyben. ÖEN 1. rész
Nemhogy a nagy rendszert, de még egy-egy kisebb szeletét sem sikerült rendbe tenni – az ok pedig elsődlegesen a minden szinten bénítóan ható forráshiány. Mindezt alátámasztja, hogy míg 1995-ben az EU15-ökhöz viszonyítva feleannyit költöttünk egészségügyre, s cél értelemszerűen a hátrány ledolgozása volt, addigra 2013-ban oda jutottunk, hogy a költés 36,7 százalékra (sic!) esett vissza.
Bár a napnál is világosabb, hogy több pénzre van szüksége az egészségügynek, egyelőre ezt az igényt csak ott nem veszik figyelembe, ahol leginkább kellene – derült ki az Önkormányzati Egészségügyi Napok mai, téli szimpóziumán.
Nem érkezett meg a háziorvosoknál alkalmazott szakdolgozók bérfelzárkóztatására szánt 130 ezer forintos többletjuttatás a praxisok számlájára, tette szóvá Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ elnöke, jelezve, hogy ennek az összegnek már ez év január elején már ott kellett volna lennie a számlákon – legalábbis Zombor Gábor volt államtitkár tavaly ezt ígérte.
Úgy vélte, rögös útra lépett az új egészségügyért felelős államtitkár, ha ösztönzők mentén kívánja a 2016-os költségvetésben jóváhagyott 10 milliárd forintot szétosztani, hiszen ehhez a költségvetést kell módosítani. Selmeczi szerint az egészségügyben „helyzet van", megálltak a háziorvosokat érintő szakmai egyeztetések, amelyek korábban jól zajlottak Szócskával, de különösen Zomborral, aki „rögtön tudta, miről beszélünk", fogalmazott az FAKOOSZ elnöke.
Megjegyezte: „Nem stimmel valami a szervezetben", késnek a rendeletek, hiába jelent meg az alapellátási törvény.
Nem szokványos eszközökkel sikerült a magyar gazdaságpolitikának úgynevezett innovatív forrásokra szert tennie, mutatott rá Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem professzora, ám nagy kérdés, mire költjük ezt a „begyűjtött pénzt". Mindenképpen jó lenne többet fordítani az egészségügyre, tette hozzá.
Az innovatív forrásteremtést a WHO javasolta az alacsonyabb fejlettségű országoknak, tette hozzá később Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter, s megjegyezte: szomorú, ha az így keletkezett ötszáz milliárd forintból a magyar kormány csak 20 milliárdot fordít az egészségügyre, miközben az elmúlt évek alatt 3-400 milliárd forintot vont ki az ágazatból.
Jobban használnánk fel az erőforrásainkat, ha megfelelő prioritással tennénk. Ezzel máris jelentős eredményt érhetnénk el, ugyanis három évvel élhetnénk tovább, fogalmazott Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója. Úgy vélte, nem csak a betegségek okozta halálozás, de a társadalom fenntartása szempontjából szükséges születési rátát tekintve is katasztrofális helyzetben van az ország. Ennek ellenére nemhogy többet költenénk az egészségügyre, de folyamatosan csökken a forrás. Példaként hozta fel Orosz Éva professzor adatait, miszerint 1992-ben az EU 15-ök egészségügyre fordított kiadásaihoz képest mi a felét költöttük az ágazatra. Ez a tetemes különbség azonban nem csökkent, sőt: 2013-ra tovább nőtt az elmaradásunk, ugyanis 36,7 százalékra esett vissza a forrás aránya. Ha az életet tekintjük a legfőbb prioritásnak, akkor radikális változtatásra van szükség a kormányzat részéről, szögezte le a nyugdíjba készülő főigazgató.
Elképesztő mértékű exponenciális fejlődést mutat a radiológia, ma az UH kezd az új fonendoszkóppá válni, érzékeltette a hatalmas változásokat Palkó András, a Szegedi Tudományegyetem professzora. Már „az ajtón kopogtat" a spektrális CT, amely alapos szöveti analízist tesz lehetővé. A professzor úgy vélte, a biomarkerek szolgáltatásában van a jövője a radiológiának. A hazai viszonyokra térve fájlalta, hogy a döntésekben nem kérdezik meg a szakmát, mert például olyan, indokolatlanul magas tudású és drága gépeket telepítenek városi szintű kórházakba, amelyeknek működtetését most próbálják megtanulni az ott dolgozók. Bár a statisztikák szerint elegendő számú magyar radiológus van az OECD-hez viszonyítva, ám csak egyötödük az, aki itthon dolgozik, kellően képzett, s a megfelelő helyen alkalmazzák, tette hozzá azzal, hogy nagyok a földrajzi és terhelésbeli aránytalanságok. Nem kell annyira sok pénz, de a hazai szakembereket meg kell becsülni, különben nem itthon fognak dolgozni.
A járóbeteg-ellátók végre részesültek tavaly a kasszasöprésből, ám további forrásokra van szükségük a befagyott alapdíj miatt, derült ki Polák László, a szakellátási szövetség jelölt elnökének szavaiból. Példaként hozta fel, hogy a labordiagnosztika kétharmadáért a valós költségek mindössze 13 százalékát kapják meg, s a lebegő pont/forintérték mára 30 fillérről 20 fillérre csökkent.
A labordiagnosztika kiadásai miatt évente 130-150 millió forint vesztesége van a kecskeméti megyei kórháznak, ráadásul a vizsgálatok igénylésének több mint kétharmada kívülről érkezik, ismertette Svébis Mihály főigazgató, a Kórházszövetség jelölt elnöke. Nem tartaná ördögtől valónak, ha a háziorvosok fejkvótát kapnának a betegekre, s ha a keretet túllépnék, akkor fizetni kellene a betegeknek. A mára kritikussá váló helyzet előzménye, hogy a laborkasszát 2002-től tették zárttá, s a kórházak nem kapnak rá külön finanszírozást, elvileg a HBCs 2 százaléka ezt a célt szolgálja.
Az úgynevezett PCR „alkasszából" finanszírozzák a genetikai, mikrobiológiai, patológiai vizsgálatokat. Az igény exponenciálisan emelkedik a célzott terápiák megjelenésével, s a 1,2-1,5 milliárd forintos kasszakeret márciusra elfogy. Ha üres a kasszza, nem is végeznek több vizsgálatot, mert semmilyen térítést nem kapnak érte. Egy bizottság vizsgálja a laborkassza kérdését, szeretnék a finanszírozást megemelni, de egyelőre nem értek célt, tette hozzá Svébis.
Az ÖEN konferenciáról szóló tudósítás második részét itt olvashatják.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!