A helyzet tarthatatlan, de volnának ötleteik

Két szakmai szervezet, a Magyar Kórházszövetség és a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség együttes állásfoglalásban ajánlotta fel szakmai segítségét az egészségpolitika mostani vezetőinek, kihasználva – mint fogalmaztak – „a mostani lendületet" az egészségügy szerkezetének átalakításában. Mindkét szervezet egyetért abban, hogy a jelenlegi források nem elegendőek az egészségügy eredményes működtetésének fenntartására, s az ágazat olyan nyomás alatt van, ami sürgős beavatkozást igényel.

Mindazonáltal nem mindegy, milyet, éppen ezért fogalmazták meg a járóbeteg-szakellátás és az egynapos ellátás prioritását hangsúlyozó javaslataikat, melyk állásfoglalásukban olvashatók

1. Mindkét szervezet egyetért abban, hogy a jelenlegi források nem elegendők az egészségügy eredményes működésének fenntartásához. Hangsúlyozzuk, hogy a közfinanszírozott egészségügy működése fenntarthatatlan a jelenlegi ~4%-os GDP-arányos közfinanszírozásból. Az elmúlt 6 évben a finanszírozás alapját képező alapdíjak változatlanok maradtak. Olyan nyomás alatt van az ellátórendszer finanszírozási, intézményi-szervezeti, menedzsment és humán-erőforrás oldalról, amely mindenképpen a finanszírozás javítását és sürgős beavatkozást igényel.

2. A járóbeteg- és az egynapos szakellátások nem jelennek meg optimális hangsúllyal a hazai egészségügyi szolgáltatások között. Ezért célszerűnek látjuk a járóbeteg- és az egynapos ellátási formák preferálását az ellátások eredményességének és hatékonyságának javítása, valamint a betegelégedettség növelése érdekében is. A járóbeteg-szakellátás egyre szélesebb szakmai spektrumot tud hatékonyan és gazdaságosan lefedni az egészségügyi ellátás területén az elmúlt évek, évtizedek orvostechnikai fejlődése miatt. Véleményünk szerint ezt a világtendenciát a magyar egészségügynek is követnie kell.

3. A jelenlegi finanszírozási rendszer több betegség esetén a fekvőbeteg ellátást részesíti előnyben. Ezt a helyzetet szükséges megváltoztatni a finanszírozási ösztönzők módosításával. Javasoljuk, hogy az egészségügyi rendszer minél takarékosabb működtetése érdekében a járó-fekvő ellátásban egyaránt elvégezhető beavatkozásokat (a szövődményes esetek kivételével) minél nagyobb számban lehessen végezni csak járóbeteg-szakellátásban. Ennek kialakításakor azonban figyelembe kell venni a magyar lakosság jelentős részének súlyos szociális helyzetét. Szükséges az egynapos sebészet, a kúraszerű ellátások olyan finanszírozása, amely ösztönzi ezen ellátási formák nyújtását minél nagyobb számban a járóbeteg-szakellátásban. Véleményünk szerint az egynapos- és a járóbeteg-szakellátás TVK bővítése jelentős megtakarítást jelentene az ellátó rendszer más területein.

4. Jelenleg az alapellátás, a járóbeteg-ellátás és fekvőbeteg-ellátás közötti koordináció nincs rendszerszerűen biztosítva. Olyan együttműködési mechanizmusokat szükséges a rendszerbe építeni, amelyek könnyítik a betegek mozgását a különböző ellátási formák között, és a rendszert hatékonyabbá teszik. Kiemelendő az emberi erőforrás és az infrastruktúra optimális kihasználásának biztosítása.
5. A kórházakban sokszor háttérbe szorul a járóbeteg-ellátás a fekvőbeteg ellátásokra fordított fokozott figyelem miatt. Menedzsment-eszközökkel, lehetőleg önálló járóbeteg-igazgatási és -gazdasági egység létrehozásával is szükséges a járóbeteg-ellátások kiemelt szerepének biztosítása.

6. A fekvő- és járóbeteg-ellátásokban is dolgozó szakemberek munkarendjének kialakításakor a fenntartóknak és az ágazati irányító szervezeteknek a helyi szolgáltatói érdekeken túl hangsúlyt kell fektetniük a koordinált rendszerszintű szempontokra is (ügyeleti ellátási kötelezettség, munkaidők betartása, arányos bérszintek, stb.).

7. A járó- és fekvőbeteg-ellátás határterületeként megjelenő egynapos ellátásokat serkenteni kell irányítási, finanszírozási és strukturális eszközökkel is. E területen nemzetközi összehasonlítások alapján is jelentős tartalékaink vannak jelenleg, amelyek kiaknázásával növekedhetne a hazai betegellátás eredményessége, hatékonysága és az azzal kapcsolatos elégedettségi szint is. A betegbiztonságnak kiemelt szempontként kell érvényesülnie a fejlesztés során - javasolja a két a kérdésben leginkább illetékes szakmai szervezet.