A kórházak megrendeléseinek harmadára nincs fedezet

A forráshiányos finanszírozás miatt az ellátórendszer folyamatosan újratermeli adósságát az egészségügyi beszállítókkal szemben, így nem meglepő hogy újra és újra extra kormányzati forrásokat kell allokálni a felgyülemlő feszültség kezelésére. Idén eddig 60 milliárd forint jutott költségvetési forrásból a konszolidációra, s a kormány határozata alapján október 31-ig kell az emberi erőforrások miniszterének elkészítenie a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók konszolidációjának végrehajtásáról szóló beszámolót a kormány részére. Hogy miként alakult a pénzek felhasználása, és miként állnak most a beszállítók, egy belső felmérést végzett a szervezet, tudta meg lapunk dr. Holchacker Pétertől, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) ETOSZ igazgatójától.

 
Viszonylag nagy professzionalizmust tapasztaltak az adósságkonszolidáció jelentősebb hányadának levezénylésével megbízott ÁEEK részéréről, a tagvállalatok jónak ítélték a szervezet tevékenységét. A központi adósságrendezés során a tagvállalatok a kinnlevőségeik 75 százalékához május végéig hozzájutottak, a rákövetkező hónapban pedig további 24 százalékhoz. Ugyanakkor ennél logisztikailag sokkal bonyolultabb volt a központi adósságrendezésben részt nem vevő beszállítók kifizetése: ezek a vállalatok nagyjából egy hónapos csúszással érhettek csak révbe, de nyár végéig gyakorlatilag így is mindenki hozzájutott a március végén fennálló, 60 napon túl nem rendezett kinnlevőségéhez. Persze azt is hozzá kell tenni – egészítette ki a fentieket az igazgató –, hogy a tapasztalatok azt mutatják: ha meg is van minden szükséges döntés, akkor is legalább 4-5 hónap szükséges ahhoz, hogy a rendszeren keresztülmenjen a tényleges kifizetés.

Holchacker Péter továbbá hangsúlyozta, hogy már tavaly ősszel elmondták: a hatvanmilliárd forint nem lesz elég a konszolidációra. Ezt sajnos bizonyítják a legfrissebb, szeptember végi adatok is: a beszállítókkal szemben az intézmények lejárt tőketartozása jelenleg 42 milliárd forintra rúg. Sajnos azonban annyiban rosszabb a helyzet a tavalyihoz képest, hogy a jövő évi költségvetésben most nincs dedikált forrás a kórházi adósságállomány kezelésére – tette hozzá az igazgató.

Az ETOSZ számításai szerint a finanszírozás jelenlegi struktúrája meglehetősen aggasztó képet mutat: ahhoz képest, hogy a gyógyító intézményekhez kapcsolódó megrendelések összértéke 250-300 milliárd forint, míg éves szinten átlagosan 100 milliárd forint közeli  az adósságállomány. Ezek szerint tehát az ellátórendszer finanszírozásából csak dologi oldalról hiányzik mintegy 100 milliárd forint, amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a 300 milliárd forintnyi kiadás harmadára nincs fedezet.

Az igazgató beszélt pozitív fejleményekről is: a hazai egészségügyben eddig nem tapasztalt, egyszerre megvalósuló diagnosztikai fejlesztések zajlanak szerte az országban. Ennek keretében a hazai CT és MR berendezések átlagéletkora harmadára csökken, míg a röntgen beszerzések során is megújul az eszközpark tetemes része. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy körültekintőbb pályázati előkészítéssel az utolsó utáni pillanatok feszültsége – ezen pályázati források többségével 2015 végéig mindenképpen el kell számolni – jobban kezelhető lett volna.

Külön kiemelte a beszállítókat képviselő szervezet vezetője, hogy az egészségügyi ellátórendszer november 1-jétől egy újabb kihívással kénytelen szembenézni. Az egészségügy ugyanis – miután intenzíven és nagy összegben érintett a közbeszerzésekben, darabszámot tekintve például a top szereplők között található az egészségipar – kiemelten érintett az új közbeszerzési törvény vonatkozásában. Ez kivételesen azonban mindenkinek előnyös lehet, hiszen azzal, hogy az értékelési szempontok nem szorítkozhatnak kizárólag az árra és nem lehet kikötni, hogy a legolcsóbb ajánlat lehet kizárólag a nyerő, lehetőség nyílik a minőségi eszközök és egyéb technológiák szélesebb körű alkalmazására. A kórházaknak tehát többféle szempontot is mérlegelniük kell majd beszerzéseik során, ami természetesen többletfeladattal jár a pályázó beszállítóknak is. Mindezzel azonban a betegek és a hazai egészségügy csak nyerhet Holchacker Péter szerint.