A Kórházszövetség üzenete a magyar társadalomhoz

A beteg ember közvetlenül és bizalommal fordul orvosához és ápolójához, ezért a gyógyítás és az ápolás ügyeiben ugyanilyen közvetlenül és bizalommal szólítja meg a Magyar Kórházszövetség 2015. évi üzenetében a magyar társadalmat, az egészséges és a beteg embereket. Kórházaink nekik épültek és értük működnek, orvosaink az ő gyógyításukért tanulnak évtizedeken át, ápolóink, asszisztenseink és segítő munkatársaink az ő gondjukat-bajukat hordozzák, gazdasági és műszaki dolgozóink az ő javukért végzik a háttérben tevékenységüket. Ezért értékeink és érdekeink közösek, és közösen kell szót emelnünk és cselekednünk.

Szeretnénk többet tenni betegeinkért. Ehhez jobb épületekre, modernebb műszerekre, a gyógyszerek, kötszerek és orvosi-ápolási eszközök árát fedező pénzre és megbecsült munkatársakra van szükségünk. Így érhetjük el, hogy eredményesebb legyen a gyógyításunk, egészségesebb és ezért boldogabb is legyen a társadalmunk.

Sok kórház szépült és újult meg az elmúlt években, ezt a munkát a következő uniós ciklusban még intenzívebben kell folytatni. Különösen a fejlesztésekből eddig csaknem teljesen kimaradt fővárosi és Pest megyei intézményekre kell sokat költeni. Támogatjuk itt egy új sürgősségi és akut ellátást végző kórház megépítését is. Ennek szakmai előkészítéséhez a kórházszövetség felajánlja segítségét. Legyenek az energetikai és az informatikai megújítás fő célpontjai az éjjel-nappal, télen-nyáron szünet nélkül üzemelő kórházak!

Ahhoz, hogy hamarabb adjunk időpontot a szakvizsgálatokra, kevesebbet kelljen várni a rendelőkben, és türelmes, odafigyelő segítőink legyenek a kórházakban, több orvost és ápolót kell képeznünk, és tanulmányaikkal, erőfeszítéseikkel, ráfordított idejükkel és energiájukkal arányos megbecsülést kell kapniuk. Ma kell befektetnünk ahhoz, hogy 5-10 év múlva ennek gyümölcse legyen, és itthon boldoguljanak, akik itt tanultak, sőt, hazajöjjenek, akik máshol szereztek tapasztalatot. Ahhoz, hogy átlátható, protekció-, korrupció- és paraszolvenciamentes egészségügyben éljünk, sok éven át együtt kell az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket tennünk az egészségügyben dolgozókért és a tiszta viszonyokért.

Szeretnénk, ha kórházaink a béke, a tolerancia és az egymásra figyelés házai lennének. Kerüljük a durva hangot és az agressziót, legyünk érzékenyek a beteg ember aggodalmaira és a túlterhelt személyzet erőfeszítéseire. Figyeljünk arra, hogy a lehető legjobb és legemberibb körülményeket hozzuk létre és tartsuk fenn. Közösen vigyázzunk a tisztaságra, előzzük meg a rongálásokat és a mindennapos, pótolhatatlan hiányokhoz vezető kórházi lopásokat.

Védjük helyi közösségeink kórházait, de ne váljunk lokálpatrióta érzelmeink áldozataivá: a súlyosabb betegségekben a legjobb ellátások csak központokban érhetők el. A krónikus bajokkal ugyanakkor otthonunkhoz és családunkhoz minél közelebb kell ellátást kapnunk. Ahhoz is ragaszkodjunk, hogy a szakrendelések elérése ne igényeljen hosszú utazást.

Az egészségünk pótolhatatlan érték, fordítsunk több figyelmet a megőrzésére a családban is: a rendszeres testmozgásra, a helyes étrendre, a szellemi és lelki feltöltődésre; az állami büdzséből pedig költsünk többet az egészség helyreállítására és szűrővizsgálatokra a betegségek megelőzéséért!