A lélegeztetőgép személyzet nélkül semmit sem ér

A koronavírus miatt közel ezer ember tartózkodik jelenleg kórházban, akik közül több mint ötvenen vannak lélegeztetőgépen. Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos az Átlátszónak beszélt arról, hogy mi vár a legsúlyosabb állapotú koronavírusos betegekre az intenzív osztályon.

Az eddig külföldről rendelkezésre álló adatok szerint a bizonyítottan SARS-CoV-2 vírussal megfertőződött betegek 80 százaléka lábon hordja ki a fertőzést, 20 százalékuk valamilyen fokú kórházi ellátást igényel, és 5 százalék kerül kritikus állapotba – mondta. Azon a bizonyos 5 százalékon belül közel 90 százalék kerül respirátorra, invazív formában, amikor a légcsőbe vezetett tubuson keresztül lélegeztetik a beteget.

A gépi lélegeztetésnek két fajtája van: a nem-invazív, ahol a lélegeztetés arcmaszk vagy orrkanül segítségével történik, az invazív lélegeztetés során pedig egy lélegeztetőcsövet helyeznek a beteg légútjaiba, és azt csatlakoztatják a lélegeztetőgéphez. 

“Ha a kezdeti tünetek megjelenése után romlani kezd a beteg állapota, akkor körülbelül az ötödik napon szokott kezdődni a tüdőgyulladás, amikor már érezhetnek az emberek légszomjat. Amikor a vírus megtámadja a tüdőt, az már komoly problémákat tud okozni. A tüdőn keresztül, mintegy óriási membránon zajlik az oxigén felvétele a vérbe, amit onnan a keringés juttat el a teljes szervezetbe és a szöveteket alkotó sejtekhez” – mondta Lovas András.

Minél kiterjedtebb a gyulladt terület a tüdőben, annál kevésbé tud ez a folyamat lezajlani, ezért előfordulhat, hogy egy idő után nem jut elég oxigén a szervezetbe. Ha a koronavírus miatt tüdőgyulladást kapott beteg állapota a kezelés ellenére tovább romlik, akkor a hetedik-tizedik napon szokott annyira súlyossá válni, hogy lélegeztetőgépre kell kapcsolni.

“A lélegeztetőgéppel nem tudjuk a betegeket gyógyítani, csak a tüdő kieső funkcióját tudjuk támogatni, addig, amíg a test regenerálódni nem tud. Mivel jelenleg a vírus ellen nincs bizonyítottan hatásos gyógyszer, így csak a szervezet saját maga tudja azt leküzdeni.”

Az egy nagyon hosszú folyamat, mire a szervezet össze tudja magát szedni ennél a fertőzésnél. Tizennégy, de akár huszonegy napot (tehát két-három hetet) is lélegeztetőgépen töltenek a betegek, addig, amíg a tüdejük meg nem gyógyul annyira, hogy külső segítség nélkül tudjon oxigént felvenni.

“Önmagában a lélegeztetőgéppel nem sokat érünk, ha nincs mellette elég és jól képzett személyzet, akkor mindegy, hogy hány ezer van belőle, ha valaki respirátorra kerül, akkor mindenre, azaz az intenzív terápia teljes spektrumára szüksége van, egyébként el sem kezdjük. A beteget emellett altatni, táplálni, gyógyszerezni, mozgatni, fürdetni kell, naponta igényelnek diagnosztikai vizsgálatokat.”

Optimális esetben egy 12 órás műszakban két kritikus állapotú betegre egy nővér vigyáz, de ez Olaszországban és Angliában odáig fajult a kialakult helyzet miatt, hogy hat beteget látott el egy intenzíves ápoló. Tíz ágyra pedig legalább egy tapasztalt orvos kell. A teljes cikk itt olvasható