A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása

A 2019. a magyar egészségügyben a szakdolgozói béremelésekről és várakozásokról szól. Ezért különösen fontos, hogy a rendszert feszítő számos probléma, mint az egyre inkább érezhető humán erőforrás krízis, fejlesztések-, programok felgyorsítása, finanszírozás megújítása minél hamarabb, az ágazattal egyeztetett módon választ kapjon. Az ország pénzügyi helyzete és az ágazat vezetése szempontjából a feltételek adottak a változásra, az egészségügyi szolgáltatók nyitottak, a politika támogatását is meg kell szerezni - áll a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség éves konferenciájának ma elfogadott állásfoglalásában.

Javaslataink:

1.      Béremelések folytatása, meghirdetett életpályamodell szükséges. Véget kell vetni az intézmények közötti” kannibalizmusnak” a vállalkozó orvosok alkalmazása terén, ez hosszú távon szétfeszíti a rendszert. Az intézmények kényszerű, finanszírozhatatlan vállalásaikkal adósságba kergetik magukat. A vállalkozó orvosok díjának folyamatos emelkedését finanszírozási oldalról is követni kell.

2.      A finanszírozási technikában érvényesíteni kell az alacsonyabb költségigényű járóbeteg szakellátás preferálását. Ennek eszköze lehet az innovatív finanszírozási forrmák (ambuláns HBCs, fejkvóta) bevezetése, ambuláns és egynapos sebészeti beavatkozások volumenkorlátjának megszüntetése a járóbeteg szakellátásban stb.

3.      Kórházi keretek között működő járóbeteg ellátásnak intézményen belül határozott szervezeti, gazdasági önállósággal kell rendelkeznie, hogy a járóbeteg szakellátás előnyei minden intézményben megjelenhessenek, és mérhetők legyenek a költségek. Tisztázni kell a kórházi osztály keretében működő ambulanciák és az önálló szakrendelések definícióját, funkcióját, szabályozásukat sajátosságaiknak megfelelően el kell különíteni.

4.      Mind a fekvő, mind a járóbeteg szakellátásban el kell indítani az intézmények minőségi értékelését, ezeket nyilvánossá kell tenni. Az ország közvéleményének és a szakmának is joga van tudni, hogy egyes ellátó helyek minőségi mutatói hogyan alakulnak.

5.      Az alap- és szakellátás együttműködésének erősítése nélkülözhetetlen a rendszer hatékonyabb működtetése érdekében. Ezzel a népegészségügyi programok végrehajtása is felgyorsítható lenne.

6.      Csökkenteni kell az adminisztratív terheket, a szakellátás a ténylegesen szakorvost igénylő esetekre kell fenntartani, felesleges számos gyógyszer, gyógyászati segédeszköz felírását szakorvosi véleményhez kötni.

7.      Sürgősen rendezni kell a közfinanszírozott és magánfinanszírozott ellátás viszonyát, a párhuzamosságokat, átfedéseket meg kell szüntetni. A betegek és az orvosok is számos esetben a két rendszer közötti mozgásra vannak kényszerítve, ez méltánytalan a beteggel és a társadalombiztosítással szemben is - áll az állásfoglalásban.