A MOK és a MESZK közös javaslata az egészségügy helyzetének javítására

Nyomasztó jelzőkkel írták le az egészségügy és a benne dolgozók helyzetét a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) vezetői szerdán egy közös sajtóbeszélgetésen. A legsúlyosabb problémaként az egyre fogyatkozó ápolói kar mind nagyobb fizikai és lelki terheit igencsak semmibe vevő bérezést, a megbecsülésük hiányát emelték ki. De szó esett az egészségügy finanszírozásának anomáliáiról, titkolózásról, az adatok átláthatatlanságáról, és arról is, hogy sokszor szakmai döntések helyett politikai döntések születnek.

Dr. Kincses Gyula, a MOK elnöke szerint akkora a baj főleg a szakdolgozói területen, hogy nem lehetett tovább várni, ezért is adták ki a MESZK-kel közös nyilatkozatukat és a megoldást segítő szintén közös 12 javaslatukat (alább olvasható – a szerk.). Az orvosok képviselője azt hangsúlyozta, hogy a gyógyítás csapatmunka, amiben nagyon fontos szerepe van a szakdolgozóknak is. Az egy éve életbe lépett új jogviszony törvény azonban nem egyenlő feltételeket szabott az orvosoknak és a szakdolgozóknak, hiszen utóbbiaknak nem hozott béremelést. A kamara elnöke arról is beszélt, számukra is nagyon zavaró, hogy nem kapnak adatokat, a KSH statisztikáiból tájékozódnak. Pedig, például most a pandémia idején, nagyon fontos lenne ezt a mindenki számára új helyzetet átlátni, monitorozni, elemezni, hogy a hatékonyabb gyógyítás érdekében tanulhasson belőle a szakma.

Dr. Balogh Zoltán, a MESZK elnöke még plasztikusabban írta le az ápolók egyre elviselhetetlenebb helyzetét, és arról is beszélt, bár korábban is voltak jelentős problémák, de a mostani járvány pontosan feltárta a rendszer legnagyobb hibáit. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet megúszni, be kell fektetni az ápolásba, mert magasan és jól képzett szakdolgozók nélkül nem megy a betegellátás. Ehhez képest a nem megfelelő bérezés az alulértékelés, a jogviszony törvény hozta bizonytalanság azt eredményezi, hogy ezrével hagyják el a pályát a szakdolgozók, így a bennmaradókra még nagyobb teher hárul.

A bérezés problémáira, a megbecsülés hiányára az elnök példát is hozott: a legtöbb nyugat-európai országban, sőt még 2020-ban Magyarországon is az orvos-szakdolgozó átlagfizetés aránya 1-0,5-höz volt, tehát az ápolók körülbelül az orvosok bérének a felét keresték. Hiába emelték valamelyest a szakdolgozók fizetését is, ez az arány már tavaly is csak 34-36 százalék volt, idén pedig a MESZK számításai alapján lemehet akár 20 százalékra is. Ez azt jelenti, hogy egy ápoló körülbelül az orvosi bér ötödét kapja csak meg.

Az elnök jelezte azt is, hogy már évek óta figyelmeztetnek a fokozódó létszámhiányra, ami most a Covid-járvány idején vált igazán kézzelfoghatóvá. A döntéshozók ennek ellenére halogatják a beavatkozást, pedig a humánerőforrásba történő beruházás nélkül egyetlen ellátórendszert sem lehet fenntartani. „Segélykiáltás a ma közzétett 12 pont” – mondta Balogh Zoltán, aki szerint fel kell hívni a döntéshozók figyelmét arra, nincs idő, a szakmai szervezetek megoldási javaslataira kellene koncentrálni a következő időszakban.

Dr. Álmos Péter, a MOK alelnöke többek között arról beszélt, hogy a mostani egyébként is nagyon nehéz helyzetben mennyire megdöbbentőek azok a sajtóban is nyilvánosságot kapott kijelentések, amelyek szerint az orvosok a fizetésemeléssel eldobták a szikét és a fonendoszkópot. Nem azért nőnek a várólisták, mert mint egyesek állítják a hálapénz megszűntével megszűnt az orvosok motivációja a gyógyításra. Ezek a rossz általánosítások nagyon destruálóak, sajnos sokkal komolyabb a probléma – mondta az alelnök.

Szerinte jóval nagyobb gond az, hogy az orvosi, szakdolgozói létszámhiány fokozódik, hogy nagyon nagy a magánellátás elszívó hatása, hogy az ügyeletek helyzete elképesztően lassan rendeződik, hogy a háziorvosokra hatalmas teher hárul. A rendszer hibái is tovább rontják a helyzetet, Az egészségügyi finanszírozás anomáliájára jó példa: egy kolléga azzal, hogy egy operáción belül eltávolította a beteg daganatát és az áttéteket is, kiszúrt az intézetével, mivel így kevesebb finanszírozást kapott a kórház. Több járt volna, ha az orvos ezt a két műtétet külön végezte volna el. Az sem segít – tette hozzá az orvosi kamara alelnöke -, hogy most a járványkezelés legfontosabb döntéseit nem szakmai, hanem politikai alapon hozzák.

Az elmúlt tíz évben nem volt olyan válságban az ápolási szakma, mint most - mondta Babonits Tamásné a MESZK általános alelnöke. Miközben soha nem látott fizikai és lelki terhek nehezednek a szakdolgozókra a problémáikkal nincs kihez fordulniuk. Hiszen míg korábban az ápolók vezetői beépültek az intézmények vezetésébe, szavuk volt a döntéshozatalba, addig ma teljesen háttérbe kerültek. Bizonytalanságban élnek, hiszen nem lehet tudni, hogy mondjuk egy gyógytornászt holnap nem segédápolónak osztanak be, de azt sem, hogy ezért munkáért pontosan mennyit fizetnek. Alapvető bizonytalanság van a bérek körül is, hiszen az emelések, kiegészítések nem épültek be az alapbérbe, a keresetek jó része a munkáltatótól függ. Így például a mostani 21 százalék emelést valaki érzékelni fogja, de olyan is lesz, aki egy fillérrel sem kap majd többet.

„Borzasztó látni a szakmámban azt az öngerjesztő folyamatot, ami egyre gyorsul és a szakadék felé vezet” – mondta dr. Irinyi Tamás a szakdolgozói kamara Csongrád-Csanád megyei területi szervezetének elnöke. Az, hogy mit jelent az óriási szakdolgozói létszámhiány egy érzékletes példával mutatta be: a Covid-járvány alatt 12 órás műszakokban dolgoznak a kollégái, mégpedig úgy, hogy két napot dolgoznak 12-12 órát nappal, két napot 12-12 órát éjjel, van egy szabadnapjuk, majd minden kezdődik elölről. Nem csoda, hogy járványszerűen terjed a kiégés a szakdolgozók között, míg egy felmérés szerint 2001-ben a szakdolgozók 35,3 százaléka szenvedett a burnout-tól, addig 2021-ben már 69,9 százalék volt ez az arány.

Irinyi Tamás szerint a szakdolgozókat nemcsak a fizetésük mértéke zavarja, hanem az is, hogy hova pozícionálják őket a társadalmon belül. Nem véletlen, hogy míg a 80’-as években 6-7 ezren végeztek egészségügyi szakiskolákban évente, addig most 300 körül van ez a szám és az sem biztos, hogy ebből a 300-ból mindenki az egészségügyben helyezkedik el. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, jóval vonzóbbá kell tenni ezt a szakmát és legalább a nemzetgazdasági átlagot elérő fizetést kell adni. A betegek is akkor fogják jól érezni magukat a rendszerben, ha az ápolók is elégedettek.

Az egészségügyi ellátórendszer működőképességének megőrzése, az ellátás minőségének és biztonságának javítása érdekében a két kamara az alábbiakat javasolja:

1. A szakdolgozók bérének érdemi emelése az orvosok béréhez arányaiban illeszkedő módon. Ez növeli a szakdolgozók társadalmi megbecsülését és biztosítja az utánpótlást.

2. Kiszámítható jövőkép az egészségügy minden dolgozója számára, ehhez szakdolgozói életpályamodell bevezetése.

3. A járványkezelés eddigi gyakorlatának szakmai szervezeteket bevonó elemzése. Fontos, az őszinte, szembenéző és nyilvános elemzés a hibák feltárása, és jövőbeni elkerülése érdekében.

4. Szükség van a járványkezelés adatainak széleskörű nyilvánosságra hozatalára, úgy a lakosság járványtudatosságának javítása, mint a megalapozott szakmai döntések meghozatala érdekében.

5. A közegészségügyi – járványügyi rendszer szervezeti megerősítése, az ÁNTSZ eredeti szervezetének és jogosítványainak visszaállítása.

6. Az egészségügy depolitizálása, szakpolitikai kérdésként kezelése. A szakmai intézmények döntéseire nem nehezedhet politikai utasítás, nyomás.

7. Az ellátórendszer szerkezetének és finanszírozásának hozzáigazítása a megváltozott szükségletekhez és szakmai, tudományos fejlődéséhez. Az elkerülhetetlen financiális és szerkezeti átalakítás transzparens előkészítése, a titkosított reformtervek publikussá tétele.

8. Az új finanszírozási és szabályozási rendszernek az értékalapú egészségügy elvein kell alapulnia, beleértve a minőségkontroll elindítását és a protokollok és minimumfeltételek megújítását és naprakészen tartását.

9. Az ügyeleti rendszer és az ügyeleti bérezés rendbetétele a folyamatos betegellátás érdekében, mind az alapellátás, mind a kórházi ellátás terén, a MOK és a MESZK által javasolt elvek érvényesítése.

10. A műszak átadás-átvétel idejének anyagi ellentételezése a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók számára.

11. A 13. havi cafeteria és illetményrendszer bevezetése a szakdolgozók körében. Továbbá az egészségügyi ágazati gyógyszer program elindítása: akik egy életen át gyógyítottak, ápoltak, beteget láttak el, nyugdíj után ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni a gyógyszereiket.

12. A közfinanszírozott és a magánegészségügy szabályozott együttműködését kell megvalósítani. Egy, közös egészségügyre van szükségünk, a közellátás megfelelő szinten tartásával, a köz- és magán jól szabályozott, egymást segítő együttműködésével.

A fentiek érdekében azonnali szakmai párbeszédre, tárgyalások megkezdésére és intézkedésekre van szükség, mind a járványkezelés hatékonyságának javítása, mind pedig a közellátás működőképességének megtartása érdekében.

Mindezek deklarálását erkölcsi kötelességünknek tartjuk egyrészt a járvány során elhunyt több, mint 40 000 honfitársunkkal, másrészt minden jelenlegi és eljövendő betegünkkel szemben - írták.