A skandinávok is centralizálják egészségügyüket?

Az északi országokat hosszú időn keresztül a decentralizált egészségügyi rendszerek mintapéldáiként emlegették, ugyanakkor a 2000-es években mind a négy országban olyan folyamatok indultak el, amelyek a központi kormányzati ellenőrzés erősítésének irányába hatnak. Amennyiben a skandináv reformok eredményesnek bizonyulnak,a jövőben más országok is követhetik példájukat - olvasható az ESKI honlapján.

Az északi országok egészségügyi rendszerei formálisan decentralizáltan működnek, ugyanakkor mostanában megfigyelhető a döntéshozatali folyamatok magasabb szintekre helyezése, bizonyos esetekben közvetlenül az országos kormányzat szintjére. Ez az elmozdulás először Norvégiában és Dániában volt tapasztalható, és mostanában hasonló, habár lassabb folyamatok zajlanak Svédországban és Finnországban. Az országos döntéshozó hatóságok egyre növekvő konszolidációja azonban aggodalmakat vet fel az ellátás minőségét, biztonságát és hatékonyságát illetően.

A decentralizációt mind az adóból finanszírozott észak- és dél-európai országok, mind a társadalombiztosítási rendszerrel rendelkező országok (pl. Németország, Hollandia) szívesen alkalmazzák. Az országos szintű politikai gondolkodásba mélyen beivódott az az elképzelés, hogy a helyi szintre delegált döntéshozás mind a politikák kidolgozásában, mind azok napi szintű menedzsmentjében hatékonyabb lehet.

A decentralizált egészségügyi rendszer támogatói az északi országokat gyakran említették példaként. Az északi országokban a decentralizált modellt fontos mechanizmusnak tekintették, amely biztosíthatja a széleskörű lakossági részvételt, a páciensek és polgárok igényeire való fogékonyságot, a hatékony ellátást, valamint a méltányosságot. Emellett a decentralizált egészségügyi rendszerek a lakosság széles körében is elfogadottak voltak, az országos közvélemény-kutatásokban rendszerint magas támogatottságot mutattak. Az utóbbi időszakban azonban a négy északi országban a döntéshozatali kapacitás a helyi szintekről a magasabb szintek felé mozdult el. Ezek a változások más, decentralizált egészségügyi rendszerrel rendelkező országokra is hatással lehetnek, és hasonló strukturális átalakulásokat idézhetnek elő.

A gazdasági válság hatásai az északi országokra

Úgy tűnik, hogy a központi kormányzat konszolidációjára irányuló törekvések az északi országokban nincsenek szoros összefüggésben a 2008-as gazdasági válság hatásaival. A reformok végrehajtása, vagy legalábbis a reformjavaslatok megtárgyalása már 2008 előtt megkezdődött. Finnország és Svédország súlyos gazdasági visszaeséssel küzdött a ’90-es évek elején, melyet az ingatlanárak esése, valamint a fő bankok államosítása kísért, és át kellett alakítani a pénzügyi rendszereiket már egy évtizeddel a 2008-as világgazdasági válságot megelőzően. Ennek következtében a nemrégiben begyűrűző válság sem Finnországban, sem Svédországban nem okozott jelentős visszaesést. Norvégiában az olajbevételek, valamint a relatíve szigorú országos gazdaságpolitika elősegítették a recesszió kivédését. A dán gazdaság erős volt a válság 2008-as begyűrűzése idején, és sikerült fenntartania a különböző ipari termékek, gyógyszerek és fogyasztási cikkek relatíve erős exportját.

A központi kormányzat szerepének megerősítésére irányuló törekvések hátterében elsősorban az orvosi technológia gyors fejlődése, a betegek növekvő igényei, ill. a lakosság elöregedéséből fakadóan a krónikus ellátás egyre növekvő költségei állnak.

Meglehetősen nehéz egyértelműen megítélni, hogy más európai országoknak, amelyek szintén megoldást keresnek az egészségügyi rendszer problémáira, érdemes lenne-e követni az északi országok recentralizációs törekvéseit. A négy északi ország ugyanis több szempontból is különbözik más európai országoktól – alacsony lakosságszámmal, magas gazdasági fejlettséggel rendelkeznek. Ennek ellenére, a központi kormányzati ellenőrzés megerősítésére irányuló törekvéseik más országokra is hatással lehetnek, pl. Spanyolországra és Olaszországra, ahol a régiók által működtetett, államilag finanszírozott egészségügyi rendszerek súlyos fiskális és teljesítmény problémákkal küzdenek. Amennyiben az északi országok konszolidációs intézkedései sikeresnek bizonyulnak, fordulat következhet be abban a régóta tartó egészségpolitikai vitában, melyben eddig inkább a decentralizáció melletti érvek bizonyultak hatásosabbnak.

A teljes cikk az ESKI honlapján érhető el.