Az ÁNTSZ kormányhivatalokba való beolvasztásával megszűnt a kontroll, a politika mondja meg, kit és mit lehet ellenőrizni.
Nem lát túl sok pozitívumot az egészségügy jelenlegi helyzetében a volt országos tisztifőorvos. Dr. Falus Ferenc szerint az ország egyik legfontosabb céljának kellene lennie, hogy lakosai életükben hány évet tudnak egészségben eltölteni. Az adatok alapján Magyarországon ez a szám alacsonyabb, mint a környező államokban, ráadásul a mostani tendenciák sem kecsegtetnek a javulás reményével. Minderről az egészségpolitikus a Szolidaritás - Közérthetőségi Klubjának csütörtöki rendezvényén beszélt.
Az elmúlt években több olyan intézkedés is született, ami nem segítette az egészségügyet, illetve a forráshiánnyal küszködő ágazatra feltehetően felesleges anyagi terheket rótt – mondta a volt tisztifőorvos. Példaként említette a pálinkafőzés engedélyezését, és azt a szabályozást, amely a műtétek előtt – évente több mint egymilliót végeznek itthon - 72 órával ismételt vércsoport meghatározást ír elő. Az egészségpolitikus szerint a dohányzás szigorítása sem váltotta be egyelőre a hozzáfűzött reményeket: ismeretei szerint nem csökkent számottevően a dohányosok száma, viszont a cigarettakereskedelemben felélénkült a feketepiac.
Falus Ferenc beszélt arról a kárról is, amit a gyógyszerek támogatásának „cserélgetése jelentett". Hiszen minden egyes változtatásnál a betegnél újra diagnosztikai vizsgálatok sorát kellett elvégezni, újabb orvos-beteg találkozókat kellett beiktatni, ami szintén növelte a költségeket.
Nem segített az amúgy is humánerő-krízissel küzdő ágazatnak a kényszernyugdíjazás bevezetése sem. Az egészségpolitikus szerint egy dologra volt jó: elbizonytalanította az egészségügyben dolgozókat. Tehát már nemcsak a fiatalok gondolkodnak a külföldi munkavállalásban, hanem az új nyugdíjszabályozás miatt a 40-45 évesek közül is sokan kivándorolnak, ez viszont azt jelenti, hogy elmennek azok is, akiktől meg lehetne tanulni a szakmát.
Falus Ferenc úgy vélte az utóbbi években az egészségügyben létrehoztak olyan rendszereket, amelyek egyáltalán nem működnek, miközben megszűntettek olyat, ami működött. Előbbire a térségi ellátási rendszert hozta példaként, amely működésének nincs nyoma.
Az egyik legnagyobb problémának viszont azt jelölte meg, hogy az ÁNTSZ és intézeteinek a kormányhivatalokba való beolvasztásával megszűnt az egészségügy biztonságának kontrollja. Szinte nincs tehát ellenőrzés, pontosabban a politika mondja meg, kit és mit lehet ellenőrizni. Igaz, ha a szabályoknak megfelelő kontroll lenne, a minimumfeltételek hiánya miatt valószínűleg a legtöbb kórházat és egészségügyi intézmény be kellene zárni. Hozzátette: azt lehet tehát mondani: ha valaki bekerül az egészségügyi rendszerbe és gyógyultan jön onnan ki, az inkább a szerencsének köszönhető.