• nátha
    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

    • Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

      Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

    • A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

      A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

  • melanóma
    • A szemben és a köröm alatt is lehet rejtett melanóma      

      A szemben és a köröm alatt is lehet rejtett melanóma      

    • Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

      Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

    • A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

      A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

  • egynapos sebészet
    • Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

      Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

    • Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

      Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

    • Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

      Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

A vörös posztó, ami elrejti a kardot

Egészségpolitika 2020.10.19 Forrás: Weborvos Szerző:
A vörös posztó, ami elrejti a kardot

A héten elkezdi gyűjteni a MOSZ a szándéknyilatkozatokat azoktól, akik nem akarják elfogadni az új jogviszonyt.

Úgy tűnik az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény felkavarta az orvostársadalmat, a korábban inkább csak mutatóban létező orvosszakszervezet egyre több megkeresést kap, izzanak a telefonjaik, folyamatos a belépés. Kérdés persze, hogy a mostani járványhelyzetben milyen eszközeik vannak az érdekérvényesítésre. Dr. Szabad Zoltánnal, a Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) elnökével keressük a válaszokat.

- Most éppen mennyi tagja van a MOSZ-nak? Nem elég ahhoz, hogy leüljenek önökkel tárgyalni?

- A törvény szerint az ágazati reprezentatív szakszervezettel tárgyal a kormány, ez összes közalkalmazásban lévő egészségügyi dolgozó 10 százalékát kell, hogy képviselje. Mivel körülbelül 120 ezren dolgoznak az ágazatban, tehát 12 ezer tagot felmutató szakszervezettel tárgyalnak, ha tárgyalnak. A MOSZ-ban év elején úgy 800-an voltak, a kamara kampányának köszönhetően egy év alatt 2600 lettünk, a jogviszonyról szóló törvény elfogadása, október 6-a óta pedig még 400-an léptek be, de azóta folyamatos a beáramlás. A többi egészségügyi szakszervezettel együtt már megvan a 12 ezer tag, de ez sem számít. Hiszen úgy játszanak a számokkal, ahogy akarnak. Egyszer évekkel ezelőtt felmérték a szakszervezetek tagságát, és az számít, ha nem akarják, nem mérik fel újra.

- Milyen eszközeik maradtak az érdekérvényesítéshez?

- A sztrájk most a járvány idején nem jöhet szóba, az egészségügyi dolgozók sem akarnák. Hiszen a többség tisztességes, becsületes ember, aki arra tette fel az életét, hogy beteg embereken segítsenek. Egy demonstrációt is csak nagyon nagy biztosítással lehet, lehetne megszervezni. Van azért még a tarsolyunkban néhány módszer. Elkezdtük például legyártani azokat szándéknyilatkozatokat, amelyeket azok szignóznak majd, akik kijelentik, hogy nem írják alá az új jogviszonyt. A héten minden szakszervezet, akivel összefogtunk elkezdi gyűjteni ezeket az aláírásokat. Nemcsak az orvosok körében, hanem mind a 120 ezer emberhez el szeretnénk jutni. Azért akarjuk nemcsak online felmérni a dolgozók szándékát, mert egy megfogható, írásos dokumentum, ez nagyobb hatást vált ki a döntéshozókból, és a dolgozók is jobban látják, nincsenek egyedül. Természetesen az aláírók neveit nem adjuk ki harmadik fél számára, nagyon fontos a munkavállalók védelme.

Bár önök az orvosok érdekvédelmi szervezete, felhívásaikban, közleményeikben gyakran nemcsak az orvosokra hivatkoznak, hanem az egészségügy valamennyi képviselőjére. Miért érzik tisztüknek a többiek képviseletét is?

- Nem erről van szó. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt mindenki az orvosokra akarja kihegyezni, miközben az ágazat valamennyi dolgozójára vonatkozik. Sokszor úgy is emlegetik ezt a jogszabályt, hogy az orvosok béremeléséről szóló törvény, holott a béroszlop egy melléklet az egészben. Egyszerűen hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a törvény mindenkit érint, még a kórház bárszámfejtésén dolgozó gazdasági szakemberre is érvényes. Sőt, ha veszünk egy mérleget, az egyik felében ott a sok rossz, amit ez a törvény mindenkire jelent, a másik serpenyőben pedig ott a béremelés, amit csak az orvosok kapnak. A többieknek, a szakdolgozók, a szakácsok, a karbantartóknak semmi nincs. Tehát én abszolút megértem az ő jogos felháborodásukat is.

- Összefogás az egészségügyért néven öt szakszervezet fogott össze, hogy képviseljék az ágazat dolgozóit. Hol keresnek még szövetségest?

- Bárhol, de a legjobb szövetséges a társadalom lehetne. Jó lenne, hogy ha megértenék, nemcsak az egészségügyi dolgozókkal szúr ki ez a törvény, hanem velük is. Hiszen ennek a törvénynek az lesz a következménye, hogy az ellátáshoz való hozzáférés egészen biztosan csökkeni fog.

- Nehéz ezt átlátnia egy egyszerű betegnek, hiszen a törvényt még az ellenzék is megszavazta, sőt az első szakmai reakció is a taps volt.

- Sokan kérdezik tőlem, hogy átverték-e az orvosokat, Szerintem nem az orvosokat verték át, hanem az összes egészségügyi dolgozót. Ráadásul az orvosi kamara tekintélyét használták fel a PR mutatványukhoz, ahhoz, hogy ezt a törvényt lenyomják a társadalom torkán.

- A szakma második reakciója azonban már a ráébredés volt, hiszen a dolgozók jogainak törvényben megfogalmazott korlátozása miatt szinte valamennyi ágazati szervezet tiltakozik. Ha év végéig nem változik semmi, ön szerint, milyen egyedi megoldásokat választanak az orvosok?

- Ha választani kell, nagyon sokan a magánellátást fogják választani. Erről konkrét információim vannak. Azokban a szakmákban pedig, amelyekben nincs magánellátás, például a sürgősségi ellátás, az orvosok pontosan tudják, hogy óriási hiány van Európában, tehát el fognak menni. Az is lehet, hogy sokan a kivárásra játszanak majd. Nem írnak alá, nem lesznek az új törvény jogalanyai, így akár végkielégítésre is számíthatnak. Ha kellően sokan lesznek ilyenek, akár nyomást is tudnak majd gyakorolni a kormányra. Elég ehhez néhány ezer orvos. De talán elég néhány száz is. Hiszen gondoljanak bele, mondjuk az országban dolgozó 1500 intenzív terápiás orvosból vagy szakápolóból 200 úgy dönt, hogy nem írja alá az új jogviszonyt! Ez az a szakma, ami most pár embert sem tud nélkülözni. Biztos vagyok benne, hogy pár hét után sírva könyörögnének nekik, jöjjenek vissza.

- Tehát minden úgy jó ahogy van?

- Dehogy is. Egyértelműen szükség van az egészségügy reformjára, struktúraváltásra. De ezt nem lehet két hét alatt, mindenféle egyeztetés, párbeszéd, hatástanulmányok elvégzése, horribile dictu a rendszer nyilvánvaló ismerete nélkül levezényelni. Egy jó törvényre szükség van, mert ez a jelenlegi állapot nem jó, de az, amit ez a törvény teremt még rosszabb.

- Mi az, amit el tudnának fogadni belőle, a béremelés?

- És a paraszolvencia kivezetése. Az nagyon jó lenne. Az államiba bújtatott magánegészségügyet is ki kell űzni. Ha ezt jelenti a köz- és magánellátás szétválasztása, azzal is egyetértünk.

- És ön szerint mi a törvény legnagyobb hibája, bűne, a kétéves kirendelhetőség?

- Nem. Lehet, hogy a kétéves kirendelhetőség azért van benne, hogy mindenki azzal foglalkozzon, és elfedje azt, amiről a törvény valójában szól. Ez a vörös posztó, amitől nem látják a kardot. A törvény legnagyobb bűne ugyanis a rendeleti szabályozás bevezetése. Eddig is már négy törvény vonatkozott az egészségügyi dolgozókra, mostantól már öt ilyen törvény lesz. Tehát egy átláthatatlan, jogbizonytalan rendszer lesz, amibe bármikor, egy borús szerdai reggelen a kormány beleszólhat, mondjuk úgy dönthet, hogy megváltoztatja az ember munkáltatóját, átalakítja a munkafeltételeket vagy bármit. Ez a törvény azt éri el, hogy a munkáltató és munkavállaló eddigi mellérendelt viszonyából egy alárendelt viszony alakul ki. Ráadásul megszűnik az egészségügyben dolgozók érdekképviselete, hiszen a törvény deklarálja, hogy nem lehet kollektív szerződést kötni. Ezen kívül nagyon úgy néz ki, hogy egy munkáltatója lesz mindenkinek, tehát a helyi érdekeket sem lehet érvényesíteni. Lehet persze erre azt mondani, hogy eddig sem foglalkoztam a szakszervezettel, nem kértem a segítségét. De nagy a különbség aközött, hogy valaki nem él a lehetőséggel, illetve nincs is lehetősége. Összefoglalva egy olyan kiszámíthatatlan rendszer jön létre, amiben az egészségügyi dolgozók teljesen kiszolgáltatottá válnak.

Legolvasottabb cikkeink