A szervdonáció általában nehezen feldolgozható esemény a hozzátartozóknak.
Egyetlen és kései gyermekét, egy tizenhét éves lányát veszítette el balesetben egy házaspár. Amikor a tragédia bekövetkezett, nem volt kérdés számukra, hogy az agyhalottá vált a lányuk donor legyen, így másokon segítsenek. Hat szervkivétel történt, mind a hat átültetése sikeres, életmentő volt. A szervek között voltak a vesék is: bár egyre gyakoribb az élődonoros átültetés, ám nem mindenkinek van közeli hozzátartozója, így cadaver (agyhalottból származó) vesére szorul.
A megrendítő történetet dr. Smudla Anikó egyetemi tanársegéd, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvosa mesélte el, jelezve, a donáció sokszor nehezen feldolgozható esemény a hozzátartozók számára, így akár kudarccal is végződhet. Nagyon sok múlik az orvos kommunikációján, az átadott információn – mint ez kiderül a szakorvossal készített interjúnkban.
- Hogyan lehet elmagyarázni az agyhalált, mely nem felel meg az emberekben élő klasszikus halálképnek?
– Nagyon nehéz megragadni az agyhalál lényegét, hiszen az agyhalottnak meleg a teste, dobog a szíve. Először is nekünk orvosoknak kell megértenünk és elfogadnunk az agyhalál tényét, csak ezután tudjuk elmagyarázni egyszerű mondatokkal, kifejezésekkel a hozzátartozóknak. Így van esélyünk arra, hogy megértsenek minket. Nemcsak arról kell beszélni a hozzátartozónak, hogy a törvény szerint hogyan történik az agyhalál megállapítása, hogy háromfős bizottságnak kell megállapítania az agyhalál tényét, és ez megtörtént…, hanem közérthetően kell elmondanunk, hogy ez egy visszafordíthatatlan állapot, mert olyan maradandó károsodások keletkeznek az agyban, amelyek miatt megszűnik az agy működése.
Sajnos a megértést időnként nehezíti, hogy keveredik a kóma és az agyhalál fogalma, holott a kómás betegnek van agyműködése, állapota átmeneti, míg az agyhalál egy definitív visszafordíthatatlan állapot. A kommunikációra nincs általános recept, hiszen minden hozzátartozó mást és mást igényel. Egy apróság például, hogy a beszélgetés során a szervadományozás szót szeretem használni, mert ebben benne van a segítőszándék: mivel a szeretett személy nem tiltotta meg, szerveivel most lehet segíteni másokon.
– Bár nálunk nem kötelező a hozzátartozó engedélyét kérni a donációhoz, az orvosok többsége mégis megteszi, leginkább etikai megfontolásból. Becslések szerint hozzátartozói tiltakozás miatt hány donáció hiúsul meg hazánkban egy év alatt?
– Magyarországon évente ismerten 3,5-4 százalékban családi tiltakozás miatt nem történik donáció. Az Egészségbiztosítási Felügyelet 2009-es felmérése szerint ez az arány ténylegesen 30 százalék körül lehet. Nézőpont kérdése az, hogy magasnak tekintem-e ezt az arányt. Ha Európát nézzük, akkor átlagos, nagyjából ott is 20-40 százalék között mozog a családi ok miatt meghiúsult, ismert donáció száma. Ha az így elvesztett szervek számát nézzük, akkor magasnak tekinthetjük.
– Felmérést készítettek a donációról a hozzátartozók körében. Milyen eredményeket hozott a vizsgálódásuk?
– Mielőtt az eredményekről beszélnék, szeretném jelezni, hogy nagyon nehéz elérni a hozzátartozókat az adatvédelem miatt, így mi csak harminc érintettet tudtunk bevonni a vizsgálódásba. Egy biztos: kulcspontnak bizonyult számukra az agyhalál megértése. Érdekes módon döntő többségük, 87 százalékuk úgy érezte, hogy minden információt megkapott, ám ennek ellenére 40 százalékuk három-öt hónap elteltével úgy gondolta, hogy az agyhalál nem állapítható meg teljes biztonsággal. Akik ezt mondták, azoknak sokkal súlyosabb volt a depressziós gyászreakciójuk.
– Mindannyian potenciális donorok vagyunk. Aki akar, hogyan tud nyilatkozni arról, hogy halála után szerveit felhasználhatják mások életének megmentése vagy életminőségének javítása érdekében?
– Sehogy nem tud nyilatkozni, csak a családja körében tisztázhatja ezt a kérdést, hazánkban ugyanis pozitív nyilatkozati lehetőség nincs. Kiskorú donor esetében mindenképpen a szülő/törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása kell, de egyébként 1998 óta a feltételezett beleegyezés elvének gyenge formája él, vagyis aki életében nem tiltotta meg, hogy donor legyen, az donorrá válhat, és ehhez nem kell a család beleegyezését kérni. Eszembe jut egy tanár házaspár esete. Amikor elvesztették a családapát, a feleség azt mondta a donáció előtt: a férjem mindig segített mindenkinek, miért ne segítene most is másokon…
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!