AKKOR SZÜRET?

„Akkor szüret!” – Ifjúkorom kedvelt mondása, néha ma is hallom. Valami sikerült, valami veszély elmúlt. Vizsga, felvételi, érettségi sikerült.

Árvíz alatt és után

Már a hét első napjaiban érezhető volt a megkönnyebbülés: a fontos mérési pontokon a Duna tetőzése 40-50 cm-rel maradt el a 2013-as csúcsoktól. Ha ennyivel magasabb lett volna a vízszint, fölötte már a tapasztalatok hiányában a veszély nőtt volna exponenciálisan. Volt esélye és veszélye a magasabb vízállásnak. Hírek szerint Bad Gastein körül és a Grossglockneren először csak egy, majd két méter hó esett. Ha ez hirtelen olvad el, megnövelhette volna az árhullámot. Ha csak lassabban, akkor lelassította volna az apadást. Most a természet kegyes volt. Stílszerűen szólva: ezt megúsztuk.

De a megúszást messze nem csak a vízszintnek köszönhetjük. A figyelmeztető előrejelzések, a felkészülés, a vízügyesek professzionális tudása, a katonák, rendőrök, katasztrófavédők, mentősök fegyelmezettsége imponáló volt. Nem kisebbítették a veszélyt, de jelezték, a helyükön vannak. A civilek, a helyi lakosok, a segítést önként vállalók erejüket, kitartásukat adták, hogy a több millió homokzsák elkészüljön, és a profi irányítás mellett a helyére kerüljön. A gáton dolgozókat illett segíteni, etetni itatni és ebben, mint általában a vendéglátásban, mi magyarok mindig is jók voltunk.

A vízügyesek elképesztően kitartó szóvivőasszonyát egy ország figyelte, ahogy a fel-feltűnő politikusokat is. Miniszterelnök úr „hozta a formáját”, egyfajta rendszerességgel irányított az operatív törzs támogatásával és szinte mindenütt jelen is volt. Rendszeresen tájékoztatott, és nemcsak az unalmas „királyi csatornákon”, hanem a közösségi felületeken is. Így azután az összes pártvezető félretette a politikai harcot, lapátot ragadott, ki melegítőben, ki vadászszerelésben, gyakorló ruhában, öltönyben, vagy fényesre suvickolt cipőben (a bulvár lakkcipőt emlegetett, de az más) bukkant fel, és ha kamerát látott, elmondta, milyen fontos a bajban a (nemzeti) összefogás. Néhányan már-már arra gondoltunk, hogy „angyal szállt át Magyarország felett”. Nem is tagadom, felmerült bennem, hogy a betegségek rémével, időnként a járvány áradásával megküzdő egészségügy is valami ilyesmit érdemelne.

Vízügyesek

Közben azért itt kiderült, hogy van egy kicsi, ezres nagyságrendű szakmai csoport a háttérben. Mindenütt jelen vannak, ismerik az ország vizes infrastruktúráját, folyamatosan segítik a vízellátás dolgait, segítenek, ha váratlan lokális vihar vagy csőtörés nehezíti az emberek életét. Akkor válnak igazán láthatóvá, ha egy nagyobb, országos árvízkatasztrófa fenyeget. Akkor ők lesznek a védekezés agyközpontja, motorjai, szakmai irányítói, részben végrehajtói.

Számos kérdésben hasonlítanak az egészségügyhöz: különleges tudás és tapasztalatra van szükségük. Emiatt a civil társadalom felé, de nem ritkán a politikusok felé is információs aszimmetria alakul ki. Munkájukban nagyon jelentős az akut beavatkozás szükséglete, de legalább ilyen fontos a megelőzés. Ha érdekei ellen van, a társadalom, vagy annak egy része nem hallgat a szavukra. Erre példa a számos ártéri lakóépület sorsa. Ez utóbbi több évtizedes probléma. Remélem, elindul egy rendszeres feltáró munka és a megoldások keresése. Ha tilalmas helyen építkeztek, annak következményei legyenek. De ne úgy, hogy kimaradnak a védekezésből. Még egy dolog derült ki: az országos béremelésekből meglehetősen kimaradtak. Kormányfői ígéretet hallottam, hogy tisztességes bérezésük, munkájuk anyagi megbecsülése az árvíz után napirendre kerül.

Közösségi egészségügy – sajátos nézőpontból

Még folyt az árvíz következményeinek elhárítása, amikor az őszi konferencia szezon egyik legfontosabb programjára került sor.

Private Health Forum konferencia, a Portfolio gazdasági portál hagyományos rendezvénye. Az angol cím azt is jelzi, hogy a magánegészségügyben külföldi befektetők és menedzsmentek is jelen vannak Magyarországon.

Évek óta követem a programjukat, mert a magánegészségügy fejlődéséről sokat lehet megtudni az előadásokból és kerekasztal-beszélgetésekből. A címüknek megfelelően eddig dominánsan a magánegészségüggyel foglalkoztak. Elkerülhetetlen volt persze, hogy az állami rendszer szóba ne kerüljön, de régebben leginkább óvatosan, távolságtartással említették. Hatalmas növekedésről számoltak be, piaci értelemben is. Az elmúlt egy-két évben viszont mintha elérték volna a növekedésük határait és egyre többet beszéltek arról, hogy a betegeknek joguk lenne náluk gyógyulni, a NEAK fizesse ki a kezeléseket, és azt egészíthessék ki egyfajta co-paymenttel. Még a szektorsemlegesség régen sokat használt, de soha pontosan nem definiált fogalmát is elővették az érvkészletük gazdagítására. Sokat elérni nem tudtak, mert az adóssághegyekkel küzdő állami intézmények és a NEAK közös tulajdonosa érdemben nem reagált a kérésükre.

Azonban éppen hatalmas fordulatot észlelek. Fábián Lajos VOSZ társelnök, Triton Life tulajdonos igazgató megnyitó előadása, majd a következő kerekasztal számos szereplője a magyar állami egészségügyi rendszer részleges, átfogó kritikai elemzését adta elő.

Most újra azt kérem Kedves Olvasóimtól, ha még nem ismerik, olvassák el alaposan a fenti cikkeket. Ilyen mélységű és részletes kritika az állami intézetek alkalmazottainak köréből soha nem érkezik – érthető okokból. A Magyar Orvosi Kamara próbálkozott ilyesmivel, rá is ment a köztestületi jogosítványa. A Magyar Kórházszövetség jelenlegi vezetője, Velkey György szokott óvatosan jobbító vagy azt kérő kritikákat megfogalmazni, de annak nincs politikai következménye.

Sorskérdések

A magánegészségügy prominenseinek súlyos kritikája találkozhat a közelgő országgyűlési választásokra készülő ellenzéki pártok érdekeivel, és akkor furcsa helyzet alakulhat ki. Pláne akkor, ha ezekre a kritikai észrevételekre elsősorban Takács Péter nem ad kielégítő válaszokat, illetve a jogos észrevételek korrigálását nem ígéri meg belátható időn belül.

Ilyenkor látszik, hogy mennyire hiányzik egy egészségügyi minisztérium, kormányon belüli érdekérvényesítéssel, megfelelő vezetői garnitúrával, távlatos szakmapolitikai koncepcióval.

És a konferencia gondolkodása tovább is ment, mert felelős egészségügyi szakpolitikusok és kormányzati magatartás mellett felvetette azoknak az autonóm intézményeknek a hiányát, amelyek a napi politikától mentesen tudnák intézni a kórházak fejlesztését, a területi egészségügy szervezését, a humán erőforrás gyarapítását. Bodrogi József közgazdász ezt nagyon világosan összefoglalta: Ki kell szabadítani az egészségügyet a pártpolitika fogságából.

Most nem akarom nagyobb súllyal idehozni, de számos jel arra mutat, hogy a COVID sem múlt el nyomtalanul, egyes mutánsai itt keringenek, és nem kizárt egy újabb járványhullám. Megtettünk mindent ennek a megelőzésére és felkészültünk egy esetleges következőre? Nálunk ez nincs napirenden, de az angol tisztiorvosi szolgálat vezetője és egy szakértője súlyosan kritizálta a NHS működését és tervezési hibáit. Ezekre is érdemes figyelnünk.

A hőségkatasztrófa túlélése, a fenyegető árvíz levonulása után van miről gondolkodni mindenkinek, akit a magyarok sorsa érdekel…

Szüret

A jövőt beárnyékoló gondjaink között azért vegyük észre az ősz szépségeit. Ha nem is tehetjük le minden gondunkat, azért örülhetünk a szüret hangulatának, és finom boraink illata átmenetileg könnyebbé teheti azok elviselését. Márpedig az újabb feladatoknak jobb pihenten nekigyürkőzni, mert akkor jobb eredményeket érhetünk el. Azokra pedig a következő hónapokban, években igencsak nagy szükség lesz!