Akkreditáció: nem kötelező, csak ajánlott

Nem lesz kötelező, de hasznos lehet a kórházak számára a nemzetközi gyakorlatban már alkalmazott intézményi akkreditáció, amelynek kidolgozása megkezdődött: a programra 950 millió forintos uniós forrás áll rendelkezésre, a projektgazda pedig a GYEMSZI.

Az akkreditáció a működést szabályozza, nem keverendő a nemzetközi minőségügyi szabványokkal és az egy-egy ellátásra vonatkozó szakmai irányelvekkel, protokollokkal. A betegellátási tevékenység folyamatát hivatott szabályozni, így például a betegek felvételének, átadásának szabályait, a nem várt eseményekkel kapcsolatos teendőket, a gyógyszerelés rendjét, a betegjogok érvényesülését. Ígéretek szerint nem az orvosok, ápolók, intézmények ellenében hozzák létre, hanem éppen értük lesz. Ha a kórházak megszerzik az akkreditációt, az védelmet biztosít számukra, hiszen bizonyítják, hogy a működésük megfelel a standardoknak. Javul a betegbiztonság, a munkatársak is nyugodtabban dolgozhatnak, mert kevesebb lesz a kockázat működésükben, ezért kisebb lesz a műhibák előfordulásának esélye – foglalta össze a program erényeit Belicza Éva minőségügyi szakértő az akkreditálást körbejáró 20. Betegbiztonsági Fórumon, amelyet a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában tartottak múlt hét végén.

Fontosnak tartotta a fokozatosság elvét, vagyis azt, hogy a szolgáltatók számára teljesíthető, sőt: ösztönző standardokat dolgozzanak ki az ellátás színvonalának, biztonságának, eredményességének, átláthatóságának, költséghatékonyságának javítására törekvő rendszerben, amelynek fókuszában a betegbiztonság áll. Az egységes külső felülvizsgálati rendszert a járó- és fekvőbeteg-szakellátásban, valamint a gyógyszertári ellátásban (közforgalmú patikák) alakítják ki. A már meglévő standardokat sem dobják ki, amit lehet használni fognak, fejlesztik, aktualizálják őket, az újakkal egységes szerkezetbe foglalják, és logikai rendszerbe integrálják.

Pénz helyett indirekt módon kívánják ösztönözni az akkreditációt, amely elvárásként fogalmazódik meg például a Semmelweis Tervben. Az intézményeket támogatják az oktatásban az akkreditációra való felkészülésben, piaci előnyhöz juthatnak a felelősségbiztosítási szerződésekben, mentesülhetnek bizonyos, a GYEMSZI által folytatott ellenőrzések alól, s később elképzelhető, hogy pályázati feltétellé válik az akkreditációs státusz.

A szolgáltatók aktív közreműködésére számítanak a programban. Nem újabb adminisztrációs terhet akarnak a dolgozók vállára rakni, minimálisra kívánják redukálni a papírmunkát a korszerű szoftverekkel, felhasználóbarát informatikai megoldásokkal. Kollegiális elbírálásra számíthatnak az intézmények, a rendszert meghatározó úgynevezett felügyelők ugyanis kifejezetten gyakorlati szakemberek lesznek, ígérte Belicza Éva.

A projekt ez év őszén indul, 2014-ben zárul, illetve a fenntartást 2019-ig kell biztosítaniuk az ellátóknak. Az első szakaszban pilot-programmal indulnak, amelyben öt fővárosi kórházat és egy járbeteg-ellátót vonnak be, majd a második részben ötven, nem a közép-magyarországi régióhoz tartozó kórház kerülhet be pályázat útján.

A standardok kidolgozásához standardfejlesztőket keresnek, a pályázat a GYEMSZI honlapján akár már a jövő héten megjelenhet – nagy érdeklődés várható, hiszen már a fórumon sokan jelezték, hogy szívesen végeznék ezt a feladatot. Szintén pályázattal választják ki az úgynevezett felülvizsgálókat: lényegében rajtuk nyugszik majd az egész rendszer, az ő feladatuk lesz például felkészíteni a második szakaszban belépő 50 kórházakat.

Az egészségügyi szolgáltatók akkreditációjának módszerét az Egyesült Államokban fejlesztették ki, majd az 1970-es évektől Kanada és Ausztrália kezdte alkalmazni, míg Európába az 1980-as években érkezett. Napjainkban 18 nemzeti program fut, és négy tagállamban zajlik új programok kialakítása, köztük hazánkban, derült ki Lám Judit tájékoztatásából. Dániában és Franciaországban a kórházak teljes köre akkreditált, de csak a franciáknál kötelező az intézményi akkreditáció. A portugáloknál és az íreknél is elindult a program, ám ösztönző rendszerek, politikai akarat híján egyelőre nem működik.

Az akkreditáció kapcsolódik az EU 2012 májusában meghirdetett közös programjához, amely az ellátás minőségének, a betegbiztonság javítása érdekében különböző direktívákat fogalmazott meg például a szervek szövetek adományozására, a farmakovigilanciára, a határokon átnyúló betegellátásban a betegjogok érvényesítésére.