Államosítás: a gyakorlatban derül ki minden

Számot vet Szócska Miklós államtitkári tevékenységével, a Semmelweis Terv ígéreteivel, valamint annak tényleges fejleményeivel az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) alábbi elemzésében 

Az egészségügy „megmentésének" Semmelweis Tervében Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a teljes újraszervezés nagyratörő célját tűzte ki maga és apparátusa elé. Az államtitkár kitart tervei, valamint a kormány elvárásainak való megfelelés együttese mellett, azaz nem megy szembe az egészségügy területén végrehajtandó kiadáscsökkentési és forrásnövelési tervekkel, s eközben a Semmelweis Tervben ígért átalakításokon is dolgozik.

Semmelweis kontra Széll Kálmán

Az államtitkár kinevezése óta az ország gazdasági helyzete, valamint a szükségszerűvé vált megszorításokat tartalmazó Széll Kálmán Terv egyaránt megnehezíti az egészségügyi alrendszer átalakítását. Az utóbbi dokumentumban foglalt, releváns megszorításokként értelmezhető lépések jelentősen érintették a gyógyszeripart (18 százalékra emelt különadó, valamint a vaklicit bevezetése), és közvetlenül a betegek gyógyszertámogatását is célba veszik. A legújabb tervek szerint ugyanis a szív- és tüdőbetegek gyógyszeres terápiáját csak abban az esetben támogatja maximális mértékben a társadalombiztosítás, ha a páciensek életmódváltással is hozzájárulnak a terápia sikeréhez. Mindezek alapvetően nem mennek szembe a Semmelweis Tervben foglaltakkal, annak ellenére sem, hogy utóbbi ugyan nem helyezte kilátásba a betegek költségeinek emelkedését, de szorgalmazta részvételüket a népegészségügyi programokban. Utóbbi programok egyelőre csak tervek, az egészségtudatosság elvárása viszont már financiális ösztönzőként jelenik meg.

Népegészségügyi termékdíj – forrásteremtés az egészségügyön keresztül?

Akárcsak a Széll Kálmán Terv, a népegészségügyi termékadó is inkább a Nemzetgazdasági és nem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium eszköztárából származik, az eredetileg kitűzött cél tehát inkább a forrásteremtés, mintsem a népegészségügyi stratégia kiterjesztése volt. Jelenleg, a jövő évi költségvetés vitájában is érkeznek újabb módosító indítványok az adó által érintett termékekre vonatkozóan: a lekvárok, a szörpök, és akár egyes tejtermékek is bekerülhetnek az adóztatott, egészségtelennek ítélt cikkek közé.

A különadó népegészségügyi hátterét Szócska Miklós azzal igyekszik hitelesíteni, hogy az abból származó bevételekből az orvosi bérek emelését ígéri. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy erre lehetősége lesz, hiszen az E. Alapban elért relatív 46 milliárd forintos többlet megtartásáért is küzdenie kell.

A források egészségügyben tartására márpedig égető szükség lenne az orvosi bérek rendezése érdekében, hiszen a rezidensek egyre türelmetlenebbül és elkeseredettebben fenyegetőznek az ország elhagyásával. Az érintettek az ösztöndíjpromramnál  megnyugtatóbb és hosszabb távra szóló megoldást várnak. E téren tehát az államtitkár keze meg van kötve: új forrásokban nem bízhat, azok nélkül azonban nem oldható fel a patthelyzet. Az orvosi életpályamodellek, valamint a szakterületenkénti humánerőforrás-stratégiák egyelőre szintén váratnak magukra.

Praxisalap létrehozása

A Semmelweis Tervben ígért háziorvosi praxisalap létrehozása az egészségügyben megtakarított összegből történik, kétmilliárd forint elkülönítésével. Ennek célja a piacképtelen praxisok önkormányzatoktól való átvétele, valamint a fiatal orvosok praxishoz jutásának megkönnyítése. Ez azonban továbbra sem fogja megszüntetni azokat a területi egyenlőtlenségeket, amelyek már a háziorvosi szinten megfigyelhetőek, hiszen azon területek, ahol a háziorvosi praxis iránt nem mutatkozott kereslet, továbbra sem fog, míg a „jó helyekért" mostantól állami támogatással is lehetőség nyílik beszállni a versenybe. Az, hogy a betöltetlen praxisok feltöltésére alkalmas-e az intézkedés, ugyancsak kétsé-ges.

Hálapénz: minden marad a régiben?

A hálapénz kérdését a Munka törvénykönyvének módosításával oldaná meg a Nemzetgazdasági Minisztérium: megtiltja annak elfogadását, kivéve, ha ehhez a munkáltató hozzájárul. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hálapénz körül minden marad a régiben. Szócska Miklós ez ügyben egyelőre nem nyilatkozott, annak ellenére sem, hogy a Semmelweis Terv a hálapénzzel szemben és a jövedelmi viszonyok rendezése mellett tette le a voksot.

Az államosítás haszna és ára

A Semmelweis Terv ugyan a köztulajdonlás mellett tette le a voksot, tényszerűen azonban csak a budapesti intézményekkel foglalkozott, mint központi állami irányítás alá kerülő szolgáltatókkal. A központosítás bővítése szoros összefüggésben áll(hat) az önkormányzati törvény gyökeres módosításával, ami ugyancsak egyfajta külső hatásként ér(het)te az államtitkárt. E lépés azonban részben megkönnyítheti az egészségügy újraszervezését azzal, hogy elegendő a központi döntés egyes intézmények profilváltásáról, esetleges bezárásáról. Egyelőre viszont kérdéses, hogy a nagytérségi betegútszervezéshez hogyan illeszkednek majd a megyei kormányhivatalok, illetve a nagytérségi szintű egészségügyi igazgatási intézmények hatáskörei. Ugyancsak a gyakorlat mutatja majd meg, milyen hatékonysággal lesz képes az államtitkárság az egészségügyi szolgáltatókat napi szinten központilag irányítani, a betegigények felmérésének folyamatos lehetősége nélkül. A vártnál lassabban tehát, és az átadás-átvétel miatt magasabb költségek mellett, de az újraszervezés eredménye jövő tavasszal talán valóban napvilágra kerül.

A betegjogok továbbra sem érvényesülhetnek?

Szembeötlő, hogy az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központot (OBDK) még mindig nem hozták létre, amely egy országos kompetenciájú, a Semmelweis Terv által beharangozott intézmény lenne – ha létezne. Reménykeltő lenne, ha csak azért nem értesülne a közvélemény az intézmény létrehozásának háttéreseményeiről, mert a média ingerküszöbét e téma nem éri el, és valójában a háttérben valós munka zajlik, hogy a vállalt 2012. január 1-jei indulási időpont tartható legyen. Utóbbi feltételezés azonban egyelőre megerősítése vár.

Csökkenő egészségügyi kiadások 2012-ben

A jövő évi költségvetésben elvileg a gyógyító-megelőző kasszára előirányzott összegből fedeznék az OBDK működését is. A célszámok szerint az Egészségbiztosítási Alap kiadásai nominálértéken 3,1 százalékkal csökkennek majd jövőre. Ez a gyógyszer-, a háziorvosi, valamint a védőnői kassza kiadásainak visszavételét, illetve befagyasztását jelenti, a fekvő- és járóbeteg-ellátásra fordított összegek azonban 9,6 százalékkal emelkednek. Kérdéses, hogy ez mire lesz elegendő a kórházi átszervezések és a felhalmozott adósságok és természetesen az E. Alap várható bevételeinek fényében.

Eredmények a jövő konfliktusainak függvényében

Szócska Miklós tehát eddig sikeresen vette a gazdasági kényszerűségek által okozott akadályokat az ágazati kommunikációban, de több területen – így a rezidensek vagy az életpályamodell kapcsán – az eddigi stratégia hosszú távon nem tartható. A Semmelweis Tervben megfogalmazott irányok rendkívül lassan konkretizálódtak, és az ezen irányokba ható cselekvés is ugyanilyen lassú ütemben valósul meg. A felmerülő gazdasági, vagy a magasabb kormányzati szintről érkező (köz)politikai kényszerek új konfliktusforrásokat teremtenek az igazgatás területén az ágazat szereplőivel, illetve az újonnan színre lépő érintettekkel kapcsolatban. A konfliktusok kimenetele és a győztesek személye határozhatja meg Szócska Miklós megítélését a közeljövőben.

A IDEA teljes elemzése itt olvasható.