Az alkalmi konszolidáció csak tűzoltásra elég

– A szakmában köztudott tény, hogy a lakosság egészségi állapota folyamatosan romlik, ami azt feltételezi, hogy egyre több pénzt kellene fordítani az ellátásukra. Különösen igaz ez Zalában, hiszen erre a régióra különösen jellemzőek az aprófalvas települések, az azokban élő rossz szociális helyzetű, többségében idősekből álló lakosság. Pozitívumként értékelhetők a mostanában bejelentett szűrő- és egészséges életmódra nevelő programok, nagy szükség van ezekre. Ezzel párhuzamosan azonban azt is látjuk, hogy a jelenlegi helyzetben ezek a prevenciós programok nem érhetnek célt, mert azok legfőképpen a még egészségeseket szólítják meg, vagyis a jövő egészségügyi ellátásának problémáit orvosolhatják. Napjainkban viszont már rengeteg a beteg ember, ráadásul egyre súlyosabb állapotban kerülnek kórházba. Rajtuk csak a minél intenzívebb, célratörőbb ellátás segíthet, amihez napjainkban már modern gépparkra, megfelelően képzett és létszámú szakszemélyzetre és egyre drágább, korszerű gyógyszerekre lenne szükség. Mindez óriási forrásokat igényel(ne). A mi kórházunkban jelenleg 13–15 éves az eszközpark, amely ugyan nem számít már modern felszerelésnek, de az 5-6 évvel ezelőtti állapotokhoz képest mindenképpen javulást mutat – mondja dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgató főorvosa, akivel a Kórház szaklap 4-5. számában jelent meg interjú.

A főigazgató többek között elmondja, hogy a számviteli törvény rendelkezésének a kiterjesztése a kórházak gazdálkodását ellehetetlenítené, ugyanis megnehezítené még annak a minimális forrásnak az elköltését is, amellyel a kórházak jelenleg rendelkeznek. A szakmában mindenki tisztában van a kórházak jelenlegi adósságállományának okaival és mértékével, amit nem lehet orvosolni egy-egy alkalmi konszolidáció forrás kiegészítésével. Átfogó finanszírozási reformra volna szükség, amely végre figyelembe venné, hogy a makrogazdasági körülmények milyen befolyással vannak a kórházak gazdálkodására. Lehetséges, hogy az intézmények többségének a gazdálkodásában fellelhető még minimális tartalék, ám ez a gazdálkodás egyensúlyban tartására nem elegendő.

Zalaegerszegen körülbelül már 18 éve folyamatosan, évről évre mindenféle gazdálkodási, racionalizálási, hatékonyságnövelő terveket készítenek a főigazgató tájékoztatása szerint, mégis állandó likviditási gondokkal kell szembesülniük. A gazdasági gondok enyhítésére egyetlen kiút látszana megoldásként, az ellátás teljesítményének a növelése. Ennek két áthághatatlan akadálya van: a TVK-keret és a humánerőforrás hiánya. „Hiába szeretnénk a kórházban több beteget ellátni, ha ehhez nem áll rendelkezésre a megfelelő képzettségű és létszámú szakembergárda", teszi hozzá.

A rendszer egészét vizsgálva a kórházi gyógyító munkát nagymértékben terheli az ellátás „indokolatlan igénybevétele" véleménye szerint. Példaként említi azokat a betegeket, akik gyógyíthatóak lennének az egynapos ellátásban, a nappali kórházakban, vagy a járóbeteg-ellátásban. Nem beszélve azokról az általában nagyon idős, magatehetetlen krónikus betegekről, akiknek nem a kórházakban, hanem a (pillanatnyilag nem, vagy csak helyenként működő) szociális ellátás intézményeiben volna a helye. Ezekre az „indokolatlan" esetekre általában már csak akkor derül fény, ha a napok óta az aktív ágyakat elfoglaló beteg már egy sor vizsgálaton túl van, állítja a főigazgató.

Azt is gyakran tapasztalja, hogy a munka nélkül maradók – mert ekkor érnek rá – különféle régebb óta észlelt egészségügyi problémáikkal felkeresik a háziorvost, aki beutalja őket a kórházba. Csak itt derül ki, hogy problémái az ellátás alacsonyabb kompetencia szintjein is orvosolhatók lettek volna. Olyan esetek is akadnak szép számmal, amikor a munkanélkülivé váló személy már nagyon súlyos stádiumú betegségekkel kerül be a kórházba, amelyeket már sokkal korábban kellett volna gyógyítani. Aktív munkavállalóként azonban erre nem volt módja, éppen a munkahelye fenyegető elvesztése miatt nem jelentkezett az orvosánál.

– Úgy tűnik, legalábbis itt Zalában, a háziorvosi és járóbeteg-szakellátó rendszer valójában nem tölti be azt a feladatát, amit szántak neki: a betegek döntő többségének a gyógyítását a kórházra hárítják. A kórházak, így a mi intézményünk túlterheltségének kiemelt problémája a megfelelő minőségű és az ellátásra jogosultak tömegét ellátni képes szociális intézményrendszer hiánya. Ebből a szempontból Zala megye kiemelten érintett. Apró, sokszor elnéptelenedett falvaiból számos esetben olyan idős, egyedülálló, nagyon beteg páciensek kerülnek hozzánk gyógykezelésre, akiket, ha az aktuális egészségügyi problémáikat orvosoltuk, stabilizáltuk az állapotukat, nincsen hová hazaküldjük, mert képtelenek az önálló, otthoni életvitelre. Ráadásul elvben a krónikus/ápolási osztályra sem tudnánk továbbutalni őket, mert nem tudják a térítési díjat megfizetni. Mivel a jelenleg rendelkezésre álló szociális intézményrendszer képtelen a szolgáltatásra valóban rászorulók megfelelő létszámának a befogadására, ezeket a betegeket kénytelenek vagyunk benntartani a kórházban, amivel az intézmény profiljába nem tartozó (ezért a biztosító által nem is támogatott) szociális ellátást kényszerülünk nyújtani – jegyzi meg a kórházvezető.

A főigazgató szerint elképzelhető, hogy a rendszerben megjelenik majd egyre több magánszolgáltató is, ami aggodalomra adhat okot, hiszen folyamatosan mélyülő szakadékot teremthet a szegény és a jómódú betegek ellátásának színvonala között. A kezdeti jelek már ma is észlelhetők véleménye szerint, ugyanis a kevésbé tehetős beteg 2-3-4 hónapot vár egy CT-, vagy MR-vizsgálatra, a magánkézben lévő készülékek vizsgálatait megfizetni képes tehetősek pedig azonnali eredményt kapnak a kezükbe. Így a náluk diagnosztizált probléma kezelését akár rögtön megkezdhetik, míg az állami intézményben gyógyulni vágyók akár hónapokat is várhatnak rá, hogy egyáltalán elkezdődjön a gyógyításuk. Mindez súlyos esélyegyenlőségi problémák forrása lehet Csidei Irén szerint.