300 ezer ember és a 2010-es szinthez képest 80 milliárd forint tünt el.
Az egészségügy reformja lehet az egyik legnagyobb adóssága a kormánynak, bármintha többször is meg lett volna a politikai bátorság a rendszer átalakítására, és hatékonyságának javítására. Ennek ellenére csupán tűzoltás folyik. E folyamat okait nézte meg a Policy Agenda heti elemzésében.
A Gyurcsány-kormány politikai bukását nagymértékben elősegítette az egészségügy átalakításának kérdése. A szociális népszavazás legerősebb hívószava 2008-ban a vizitdíj és kórházi napidíj eltörlése volt, és ez képes volt olyan arányban a szavazóurnához vinni embereket, amely a mai szabályok szerint is egy érvényes és eredményes népszavazás lenne.
Ezt követően a baloldali kormány fel is hagyott az egészségügyi rendszer érdemi reformjával és inkább válságkezelésre rendezkedett be ezen a területen is. Ezt a helyzetet örökölte az Orbán-kormány, és mintha a múltbeli tapasztalatoktól félnének, érdemi változtatásokba nem mertek belekezdeni.
Ezt a politikai tapasztalatukat csak erősítette a tapolcai kórház körüli vita, aminek köszönhetően még a kétharmados parlamenti többséget is sikerült elveszteni.
Az egészségügyi államtitkár váratlan lemondása, a látványos, és a választókra egyértelműen nagyhatást gyakorló egészségügyi dolgozói megmozdulások (köztük a fekete nővér-akció) azt mutatják, hogy a kormány még ideig-óráig sem képes a kedélyeket megnyugtatni, érdemi változtatások nélkül pedig komoly politikai problémái lehetnek.
Érezhetően egy politikai akció aggaszthatja a kabinetet, ez pedig a nővérek megmozdulása, akik nehezen vádolhatóak komoly mértékű hálapénzek elfogadásával, vagy magánpraxisból kiegészített jövedelmekkel, ezért a közvélemény szimpátiája is hamar felkelthető irántuk. A lemondott egészségügyi államtitkár nem tudott érdemi áttörést elérni a kormánypolitikájában, és kérdéses az, hogy az új vezetés mer-e látványos gesztusokat tenni ennek a rétegnek, vagy a halogatás, és a tűzoltás technikáját alkalmazzák továbbra is. Ilyen szempontból az elkövetkező évek sem szólnának másról, mint a 2009 óta megfigyelhető válságmenedzselésről és kármentésről.
Miért fagyott le a kormány: tények és tendenciák az elemzésben