Az ombudsmanhoz fordulnak az alapellátók

Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége – FAKOOSZ közgyűlésének felhatalmazása, továbbá az Alapvető Jogok Biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 2. § (3) bekezdése alapján az ombudmanhoz fordult, hogy - amennyiben egyetért vele – a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet, illetve az 1997. évi LXXXIII. törvény 36. § (3) bekezdése, továbbá a 38/C §-a az Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál.

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályait törvényi felhatalmazás alapján a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet tartalmazza, mely a Szövetség álláspontja szerint az Alaptörvény L. cikkébe, valamint más hazai (pl. Polgári Törvényköny) és uniós jogszabályokba (pl. 2012/C 8/03 A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály) is ütközik.

Az alapellátók véleményét részletesen kifejtő beadvány összefoglalóan azt tartalmazza, hogy:
• A háziorvosi díjazásra vonatkozó törvények és rendeletek rendszere arra ad lehetőséget, hogy az OEP a háziorvosok helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan szerződést, ún. uzsorás szerződést kössön, amely a Polgári Törvénykönyv 201 §-ba ütközik.
• Az, hogy az egészségügyért felelős minisztérium a Költségvetési Törvény E-Alapjának felhasználására vonatkozó része alapján másik törvénybe (Ptk.) ütközően állapítja meg a háziorvosok díjazását, jogi nonszensz.
• Az aktuális Költségvetési Törvény alapján kb. 8 éve a minisztérium egy „önfelfaló hatósági árként" működő díjazást állapít meg. Az „önfelfaló hatósági ár" csak ebben a szférában létezik, valójában jogi és közgazdasági paradoxon.
• Az Egészségbiztosítási Pénztár az alulfinanszírozott díjazás és az Ebtv. 33 §. (3) bekezdése és a 38/C §-ában biztosított túlhatalma révén arra szorítja a háziorvosokat, hogy vagy saját erőforrásaik terhére vállalják át a praxis működtetési költségeinek egy részét, vagy hagyjanak fel az alapellátással.
• Ez a biztosítottak és az alapellátó orvosok érdekeit is sérti. Az alapellátó orvosok számának csökkenéséhez, az alapellátáshoz való hozzáférés lehetőségének általános szűküléséhez vezet.
• A hozzáférés lehetősége különösen a hátrányos térségekben redukálódik, amely folyamat a területi egyenlőtlenségek, a társadalmi esélykülönbségek növekedésének, a hátrányos körülmények között élők betegségi/halálozási mutatóinak romlásához vezet.

Erre tekintetel kérik a normakontroll kezdeményezését az ombudsmantól.