Az orvos rámenősségén is múlik betege gyógyítása

Ma, amikor az orvostudomány például a génterápiában szédítő eredményeket ér el, nem tud mit kezdeni egy náthával, és minden negyedik ember rákban hal meg. Ha a magyar lakosság legalább 70 százaléka részt venne az egészségügyi ellátórendszer által felkínált szűrővizsgálatokon, a szervezett szűrés bevezetését követő 5-7 éven belül évente mintegy 1500-2000 ember idő előtti halálozása elkerülhető lenne. Lenne „hová javulni", ugyanis  a születéskor várható átlagos élettartam a negyedik legrosszabb az Unióban, a 100 000 főre vetített daganatos halálozási arányszám mind a férfiak mind a nők körében a világ élvonalában van, a tüdőrák miatti halandóság hazánkban közel kétszerese az uniós átlagnak, ráadásul a nők körében drámai módon növekszik. Szintén ijesztő tendenciát mutat a szájüregi rák: ha nem is annyira magas a megbetegedések száma, ám az elhunytak száma növekszik. A daganatos betegek túlélési esélye az OEP adatai szerint nem kedvezőtlen nemzetközi összehasonlításban, a magas halálozás hátterében a megbetegedések magas száma áll –  hangzott el a napokban egy zártkörű szakmai konferencián.

Ahogy az egészségügy egészét, úgy a daganatos betegek ellátását is ugyanazok a tényezők nehezítik. Első helyen áll a forráshiány, a hozzáférést szűkítő teljesítménylimit (tvk), amely miatt a rendelkezésre álló diagnosztikai és terápiás eszközöket korlátozva tudják bevetni. Nem véletlenül fogalmazott úgy a konferencia egyik előadója, hogy „hagyják dolgozni a gépeinket!". A meglévő kapacitások bővítése és racionalizálása mellett új  eszközök vásárlására és finanszírozási befogadására is égető szükség lenne. Gyakorló orvosok tapasztalatai szerint ugyanis például rutinvizsgálatoknál szélsőséges esetben akár öt hónapot is várni kell egy CT vagy MR vizsgálatra, emiatt az orvosoknak nagyon előre kell gondolkodniuk, hogy betegüknek minél előbb sorra kerülhessen. Az orvosoknak szükségük van a kapcsolati tőkéjükre, sőt: rámenősségükre. Még a sürgős vizsgálatoknál is széles a szórás: egy-két naptól egy-két hétig terjedhet a várakozás, ami után egy héten belül készül el a lelet. Érdekes módon PET-CT-re jó esetben előbb be lehet jutni, mint egy CT vagy MR vizsgálatra, ugyanis az előbbire 2-4 hetet kell várni a rutinvizsgálat esetében, a sürgősséginél pedig szinte azonnal elvégezhető. Ez is a diagnosztika torzításait mutatja. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a nem onkológiai központokban végzett CT/MR vizsgálatok szakmai minőségi kontrollját be kellene vezetni.

A gyógyításban alkalmazott sugárterápiás készülékek száma alacsony, a betegek felére elég a hazai kapacitás, emiatt sokat kell várni a sugárterápiás kezelésre. A WHO ajánlása szerint 50 besugárzó gépre lenne szükség a magyar ellátásban – szakértők szerint a magas megbetegedések miatt többre is –, ezzel szemben 36, nem éppen fiatal gép vesz részt a gyógyításban. Az országos fejlesztések sokat javítanak a helyzeten, de továbbra is fontos lesz a humán-erőforrás kérdés, és a területi egyenlőtlenségek felszámolása.

Az onkológiai ellátás is szakemberhiánnyal küszködik, például az onko-team-ekben gyakran nincs sugárterápiás szakember, közismerten kevés a radiológus és a sugárterápiás szakember.  Bár jogszabály határozza meg az onko-teamek összetételét és feladatait, nemegyszer csak formálisan léteznek, vagy későn lépnek be a gyógyítási folyamatba, például már a műtéti  beavatkozás után, holott a betegség diagnosztizálásától kezdve jelen kellene lenniük.

A szakma javaslatai szerint nélkülözhetetlen a finanszírozás javítása a TVK emelésével, vagy részleges eltörlésével a regionális és országos központokban. Szeretnék elérni, ha a finanszírozásban progresszív szorzót alkalmaznának, ha a TVK továbbvihetőségét bevezetnék. Megfontolandónak tartják a normatív finanszírozásra való áttérést, ennek alapja a 2014. évi valós teljesítmény lehetne. Bár az OEP 2013-ban 160 milliárd forintot fizetett ki a daganatos megbetegedésekhez kapcsolódó költségekre, éves szinten az onkológiai gyógyszerek támogatására több mint 65 milliárd forintot költött, mindez kevésnek látszik a szakma képviselői szerint, akik úgy vélik, a rendszer számos elemét újra kell gondolni, s mindehhez elengedhetetlen a politikai döntéshozatal.