Az utógondozás legyen olyan hatékony, mint az értágítás

Európa legtöbb országában még mindig a keringési rendszeri betegségek vezetnek a haláloki listán: a nőknél magasabb arányban, mint a férfiaknál (az erősebb nemnél nagyon közelítenek egymáshoz a daganatos és a kardiovaszkuláris halálozási okok). Vannak azonban olyan fejlett államok, amelyeknél a daganatos halálozás meghaladta a kardiovaszkulárist, mert a keringési betegségeket sikerült jelentősen visszaszorítaniuk, ilyen például Franciaország, Spanyolország, Portugália, a Benelux államok. Nálunk csak jóval később indult meg a csökkenés e megbetegedések okozta halálozásban az EU fejlettebb tagállamaihoz képest, és csak kisebb mértéket mutat, így lemaradásunk fokozódik – fogalmazott prof. dr. Tóth Kálmán, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ 1. sz Belgyógyászati Klinikájának igazgatója az IME-MEMT legutóbbi konferenciáján. 

A negyvenéves férfiak esetében a várható életkor az EU15-höz képest hét évvel, a V4-ekhez képest több mint két évvel rövidebb hazánkban. Ha a férfiaknál az 1960-as adatokhoz hasonlítjuk ezt a mutatót, akkor csak 1,5 évvel javult a születéskor várható élettartam több mint fél évszázad alatt. 

A 65 év felettiek egészségben eltöltött évei száma az EU15-ben 12,5, s V4-eknél 7, míg hazánkban 5 év, míg ha megfordítjuk, és a betegségben eltöltött éveket vizsgáljuk, akkor a magyar férfiak 8, a nők 28 évet élnek valamilyen egészségügyi problémával, szemben a visegrádi országok 9 éves átlagával. 

A halálozási ráta esetében az idő előtti halálozásban és a megelőzhető halálozásban közismerten kiemelkedően rosszul teljesít Magyarország. Az EU15-höz képest a férfiaknál 2,5-szeres, a nőknél 3,5-szeres az arány a szív-érrendszeri betegségek okozta halálozásban. Az EU28 államok legvégén kullogunk az iszkémiás szívbetegségek okozta halálozásban, Szlovákiával azonos az arányszámunk, nálunk rosszabb helyzetben csak Lettország és Litvánia van. A trend azonban még ijesztőbb, mutatott rá Tóth professzor: az EU28-ban az ezredforduló óta csökken a kardiovaszkuláris halálozás, míg a magyar adat kétszerese volt az EU28 átlagának, s ez alig csökkent, így az olló nemhogy zárult volna, hanem még tovább nyílt az elmúlt 15 évben. 

Ennek egyik fő okaként a korai koszorúér-halálozást nevezte meg, mondván, ezzel „kilógunk” Európából – nálunk rosszabb halálozási adatokkal csak Moldova, Kirgizisztán, Kazahsztán, Ukrajna rendelkezik. Egyértelműen erre a területre kellene fókuszálnia az egészségügynek, s itt  leginkább megelőzéssel javítható az eredmény, azaz például a dohányzás elhagyásával, az egészséges táplálkozással, a normál testsúllyal, a rendszeres mozgással. (Európa „legmediterránabb” országa prevenció és diéta szempontjából Norvégia, tette hozzá.) A megelőzésben az OECD adatai azt mutatják, hogy némi előrelépés történt a rendszeres mozgás, a mediterrán diéta területén, ám a dohányzás és túlsúly szempontjából továbbra is az EU-tagországok között a hátsó helyeken állunk. 

Amire büszke lehet hazánk, és igazi sikertörténet, az az akut infarktus-ellátás, ugyanis felére esett az infarktus okozta korai halálozás. Ez a kiterjedt katéteres laborhálózati rendszernek köszönhető, ma ugyanis húsz centrumban látják el a betegeket. A hálózat az elmúlt 15 évben alakult ki nagyon egyenletesen elosztva, teljes országos lefedettséggel. Tehát aki időben orvoshoz fordul, az korszerűen gyógyítható a korai katéter terápiás módszerrel.  Kiterjedt, szintén nemzetközileg is kiemelkedően jó infarktusregiszterünk van. Ennek adataiból kiderül, hogy a kórházi elbocsátás után a korán megszerzett nagyon jó eredményeket nem tudjuk hosszabb távra megőrizni, az idő múlásával egyre rosszabbak a mutatók a harmincnapos és az egyéves túlélést vizsgálva. Ennek több oka lehet, de egyik legfontosabbnak nevezte az aktív ambuláns kardiológiai rehabilitáció szinte teljes hiányát, illetve azt, hogy a szekunder prevenciós stratégiák nem tudnak olyan mélyen hatni, elterjedni ebben a betegpopulációban, hogy ezeket az eredményeket ki tudják terjeszteni az életmódbeli problémák, a gyógyszerhűség hiánya miatt. 

Tavaly ezért kampányt indított a Magyar Kardiológusok Társasága: "Ha már túlélte az első harminc napot, tegyen érte, hogy túlélje a következő 365 napot is!"  jelmondattal. A Túlélési ismeretek a szívinfarktust követően elnevezésű kardiológiai kampány célja, hogy növeljék a kardiológiai gondozásban, rehabilitációban részt vevő betegek arányát, növeljék az infarktus utáni négy hónapban a kardiológiai vizitek számát. Nagyobb aktivitásra szeretnék ösztönözni a szakorvosokat és a családorvosokat annak érdekében, hogy emelkedjen a kardiológiai gondozásban résztvevők száma. Jelentős mértékben szeretnék emelni az ambuláns kardiológiai rehabilitációba kerülők arányát, bent tartani a betegeket egy gondozási rendszerben. Célzott betegedukációval igyekeznek aktivizálni a betegeket, érthetőbb anyagokkal (oktatófilmekkel) segíteni tájékozottságukat, együttműködésüket, szeretnék elérni, hogy felelősséget érezzenek saját gyógyulásuk iránt: az eredményes gyógyuláshoz a megfelelő kontroll mellett az életmód, a gyógyszerhűség is nélkülözhetetlen.  Ha nem is látványos, azonnali eredményekre vezet a kampány, Tóth Kálmán professzor reményei szerint egy év múlva már lehet javulást felmutatni. Mint jelezte, a szakma szeretné elérni, hogy az infarktus utáni „utógondozás” ugyanolyan hatékonyságú legyen, mint az értágítás.