BOLDOGABBAT!

Rohanó világunkban sokan, sokszor csak ezzel a szóval intézik el a hagyományos jókívánságot. Talán nem udvariatlanság, hiszen ez kirobbanó erővel fejezi ki a lényeget: nagy szükségünk lenne a korábbinál boldogabb Karácsonyra, majd Újesztendőre.

Ez a Karácsony most nem az a Karácsony lesz

Ez most nem a megnyugvás ünnepe, nem a zavartalan megpihenés időszaka. Környezetünkben háború zajlik. Próbálunk kimaradni, de a hatásai utolérnek. Amint az aggodalom és a szorongás is, hiszen, ha egy-két őrült, aki azért még szabadlábon kóricál, meggyújtja a kanócot, ez a tökéletlen világ képes lángra lobbanni. Lesz-e elég energiahordozó és élelmiszer, hogy kihúzzuk tavaszig, és ha lesz, ki tudjuk-e fizetni? Lesz-e újabb járványhullám és tudunk-e hatásosan védekezni? Mit bír ki még a magyar egészségügy és hogyan fog változni?

Mi kerül a magyar egészségügy karácsonyfája alá?

A gazdaság küszködik, ellentétes hatások között vergődik, de az eredmény meglehetősen válságos. Nem akarok számháborúba bonyolódni ennek mértékét illetően, de ha miniszterelnök úr szerdán azt mondja, hogy egy év múlva célul tűzzük ki az egyszámjegyű inflációt, akkor az most biztosan kétszámjegyű. Márpedig ez „eszi” az emberek jövedelmét. Ráadásul nem egyformán és nem lineárisan, hanem fogyasztói kosaranként eltérően. Ezért hatásosan és szelektíven csak célzottan lehet vele harcolni.

Az orvosok a korábbi béremelés miatt lényegesen jobb helyzetben vannak, mint a többiek. Én nagy esélyt gondoltam egy jelentős szakdolgozói béremelésnek. Annál is inkább, mert Navracsics Tibor bejelentette, hogy sikerült az Unióval megegyezni a vitás kérdésekben. Olyannyira, hogy hamarosan érkezhet egy 130 milliárd Ft-os előleg, amiből el lehet indítani a legfontosabb programokat. Én most az egészségügyi béremelést, annak folytatását és kiterjesztését tartom ilyennek.

Évértékelő sajtótájékoztató

Érdekes volt, hogy Orbán Viktor szerdai nemzetközi sajtótájékoztatóján sem az egészségügyről, sem annak átalakításáról, reformjáról egy árva szó sem esett. Nemcsak a miniszterelnök nem említette az expozéjában, de legnagyobb meglepetésemre a 128 perces program során az újságírók se kérdezték az egészségügyről. Azt gyanítottam, valamilyen bejelentésre készül, és ezt az újságírók elfogadták. Pénteken reggel a rádióban nem szólalt meg. Most már késő este van, a hírharsonák erről egy szót se ejtenek. Pedig Takács Péter csütörtökön délután „elkottyantotta”, hogy a szerdai kormányülésen szó volt a szakdolgozókról: „Előremutató és jó döntés lesz” – így fogalmazott. Azóta is várjuk a részleteket.

Márpedig, ha béremelés nem, akkor csak a rengeteg intézkedés kerül az egészségügy karácsonyfája alá. Az átmeneti nehézségek elviselése, akármilyen szépen csomagolják, elég kevés örömet fog okozni.

Takács államtitkár – MOK nyilvános egyeztetés

Nem gondoltam volna, hogy több ezer kolléga egy időben leül a képernyők elé és követi a megbeszélést. Nemcsak követi, több mint kétezer hozzászólás érkezett az élő közvetítéshez. Mivel a teljes felvétel könnyen elérhető, aki nem látta, nyugodtan nézze meg. Ugyan néhány médium kísérletet tesz a történtek összefoglalására, de az nem ugyanaz, mint a teljes beszélgetés.

Először a hangulatról: érdekes látvány, hogy egy 15 év előtti reformfolyamat államtitkára, Kincses Gyula, most MOK elnökként ül szemben a regnáló államtitkárral, aki nem titkolt büszkeséggel és nem rejthető feszültséggel ismerteti a jogszabályokból levezethető változásokat. Két kiváló, segítő munkatársa alig jut szóhoz, láthatóan szorosan fogja a mondanivalót. Kincses rezignáltabb, udvarias, de ő sincs könnyű helyzetben, mert nagyon sok kolléga, szakmai csoport érdekét, véleményét kellene képviselnie.

Elég hamar láthatóvá válnak az emberi beszéd korlátai, és egy-egy szerteágazó kérdés összefogásának szinte lehetetlen kihívásai. Mivel a jogszabályok szövegszerűségét szóban elég nehéz követni, egy következő ilyen megbeszélésre lehet, hogy ráférnének méltóbb technikai körülmények. A kommentekben kiválóan követhettük, hogyan veszíti el a fonalat a hallgatóság egy része, és válik előbb értetlenné, majd elégedetlenné. Új értelmet nyert az a régi angol mondás: „a teve tulajdonképpen egy versenyló, amit bizottság tervezett.”

A Magyar Orvosi Kamara és az egészségügyi államtitkár között megvalósult konzultációnak talán az volt a legnagyobb értéke, hogy létrejött. A következő reformlépéseknél, vagy a mostani folyamat egyes részleteinek kidolgozása során, talán érdemes jobban előkészíteni, „kevesebbet markolni” és igyekezni egyes részletek körül konszenzust teremteni. Mert egy ilyen konzultáció másik nagy értéke, megtörténtének ténye mellett, az lehet, ha a szereplők megértik a változtatás célját, a hozzá vezető utakat és az egyes szereplők feladatát.

Tridémia-dekadémia?

Ugyan Müller Cecília Országos Tisztifőorvos Asszony néhány napja annak a reményének adott kifejezést, hogy szerinte járványmentes karácsonyunk lesz, a számok kissé ellentmondanak ennek. December 12-18. között a Nemzeti Népegészségügyi Központ 269 ezer felső légúti fertőzéses betegséget detektált. Három nagy fertőző csoport COVID, influenza és RSV vírus váltogatja egymást és okoz tüneteket, különféle súlyosságú betegséget. Mellettük további 7-8 „szokványos” vírus is felbukkan, és meghűléssel társulva keseríti az életünket.

Körülnézve bolygónkon, láthatjuk, hogy még nem mehetünk téli álomra. Kínában ismét fellángolt a COVID valamelyik variánsa, Európából se tűnt el, bár most az izgalmakat a gyermekek között viharosan terjedő RSV-vírus okoz németeknél, cseheknél. Itt lenne az idő, legalább az egyéni védekezés újra bevezetésével csökkenteni a vírusok terjedését. A hagyományos influenza ellen bőven van oltóanyag, a veszélyeztetett csoportokban forszírozni kellene az oltásokat. Remélem, az új évben legkésőbb a járványügyi munka is magasabb sebességre kapcsol.

Szentesti üzenet

Mit üzenhetek az ünnep előestéjén olvasóimnak, kollégáimnak, egykori bajtársaimnak? Boldog Karácsonyt, drága Kollégák!

Nektek üzenem ezt, akik Szenteste is a betegek kezét fogjátok, mert az ápolói hivatás nemcsak technika, hanem a szenvedő, rettegő beteg megérintése, megnyugtatása is.

Nektek, akik sterilbe öltözve, műszerek és űrvilági kulisszák között küzdtök, hogy a beteg életét megtartsátok, vagy a törött csontok és a halálos veszélyt jelző beteg szövetek között szikével vagy intervenciós katéterrel a kézben teszitek meg mindazt, amit már a XXI. században tanultatok.

Nektek, akik az intenzív osztályokon respirátorok, monitorok és infúziós pumpák között folytatjátok a betegek ellátását, akiket sebészektől vagy a sürgősségi ambulanciáról átvettetek.

Nektek, akik a szívet szorítóan sivító, sikoltó mentőautóban rohantok a veszélybe került felnőttért vagy gyermekért, majd összes tudásotokat latba vetve igyekeztek velük eljutni a több lehetőséget ígérő kórházba.

Nektek is, akik műszaki ügyeletesként igyekeztek megjavítani, ami elromlik, és aggódva figyelitek, hogy kibírja e reggelig a terhelést az adott berendezés, mert akkor már egy nagyobb csapattal újra cserélhetitek a hibával fenyegető masinát.

És Rátok is szeretettel gondolok, akik a család és a karácsonyfa melegében élvezitek szeretteitek társaságát és a csillogó szemű gyermekek örömét. De már az utolsó italt nem fogadjátok el, mert néhány óra múlva indulnotok kell leváltani az elmúlt 12-24 óra frontharcosait a mentőautókban, a sürgősségi ügyeleteken, a műtőkben vagy a betegágyak mellett.

Boldog Karácsonyt, magyar egészségügy!

(Nyitókép: Markó utca 22. 1987 karácsonyán, Országos Mentőszolgálat Központi Irányító Csoport, mentésirányítás. Fortepan/Urbán Tamás)