Büntethető-e a terápiát nem követő beteg?

Dohányozni sokkal kellemesebb egy COPD-s betegnek, mint inhalációs készüléket használnia, ráadásul a kezelő orvosa számára is ennek a páciensnek a gyógyítása kecsegtet a legkevesebb sikerrel. Van olyan ország, ahol el sem kezdik a terápiát, amíg a COPD-s beteg nem szokik le a dohányzásról, mondta Szolyák Tamás, a Novartis vezérigazgatója a Medical Tribune konferenciáján a beteg-együttműködést vizsgálva.

A krónikus obstruktív légúti betegségben szenvedők 65 százaléka egy hónap után nem folytatja a terápiát, a lemorzsolódás pedig az idő múlásával folytatódik, s nyolc hónap után stagnál a helyzet: a betegek 20-25 százaléka marad együttműködő, adherens, függetlenül attól, milyen gyógyszert kapott. Erre a lehangoló eredményre a TAJ-szám alapján leválogatott, aggregált adatok alapján jutottak a szakértők.

A betegek terápiájára 10,5 milliárd forintot fordít a pénztár, aminek több mint fele a fenti tényezők miatt „pocsékolásnak" tekinthető. Mint Szolyák Tamás hangsúlyozta, az a baj, hogy hosszabb távon ez mindenkinek rossz: a finanszírozó hiába fizet, a kiadások nem hatékonyak, a gyártónak a terméke nem eredményes, a beteg állapota pedig nem javul. Azt is látják, hogy a COPD-s betegek nagy része dohányzik, miközben a leghatékonyabb eszköz a terápiás hatékonyság növelésére a leszoktatás: a költséghatékony finanszírozás nem oldható meg csak gyógyszerrel, szükség van a betegek együttműködésére.

A beteg most a saját gyógyulása felelősségét áthárítja az orvosra, ezen keresztül a saját egészségével szembeni felelősségét is átruházza az orvosra. Akik nem működnek együtt, nagy többségük nem kap megfelelő indíttatást az orvostól. „Nem tudjuk a hazai betegeket abba az irányba elmozdítani, hogy a saját egészségükért a saját felelősségüket vegyék figyelembe", tette hozzá.

Ám nem lehet csak a betegeken elverni a port, ugyanis a COPD-s betegek társul betegségeik miatt rendszeresen megfordulnak háziorvosuknál, ám Szolyák Tamás szerint a családorvosok nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy pácienseik szedik-e gyógyszerüket, alkalmazzák-e a nekik javasolt terápiát. De elvárható-e a napi ötven-hatvan beteggel találkozó háziorvostól mindez? Mint Szolyák Tamás rámutatott, lehetetlen elvárás, hogy az orvosok jobban gyógyítsanak egy olyan rendszerben, amely nem a gyógyítás irányába mutat.

Tele van a rendszer kódolási problémákkal, nehéz tisztán látni az adatokban, hogy asztmás vagy COPD-s a beteg. Gond a gyógyszergyári promóció is, amely befolyásolja/torzítja az orvosi terápiát. Példaként hozta fel, hogy egy frissen felfedezett, enyhe-középsúlyos COPD-s betegnek egy hónapra háromféle inhalációs készítményt írtak fel egyszerre és indokolatlanul. Nincs meghatározva a terápiás eredmény, nincs konkrét terápiás cél, a finanszírozás is beavatkozás alapú, de az eredmény nincs belekalkulálva.

Nehéz is volna a jelenlegi bizonytalan, várólistákkal és ellátási egyenlőtlenségekkel jellemezhető helyzetben a betegen számon kérni a terápiahűséget, miközben még abban sem lehet biztos, hogy a számára szükséges ellátást a következő alkalommal, vagy időben megkapja, fogalmazott Kovácsy Zsombor ügyvéd, a megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet egykori vezetője.

Valós változásra van szükség, több ponton kell beavatkozni az eredmény érdekében, mondta Szolyák Tamás. Definiálni kell a terápiás eredményt a betegség stádiumának megfelelően, ehhez definiálni kell a folyamatot, hol diagnosztizálják, milyen módon, milyen lépéseket kell megtenni, mielőtt megkapja a terápiát, definiálni a felelősségi köröket. A finanszírozást is ehhez kell igazítani: amíg a beavatkozást finanszírozzák, nem a terápiás célok, eredmények érdekében fogja menedzselni a betegséget az orvosok. Mindemellett a rendszerben kallódó betegeket össze kell fogni, szükség van egy „felelősre", aki irányítja, segíti a pácienseket.

Nem tartja ördögtől valónak Szolyák Tamás, hogy a beteget a finanszírozásba bevonják, bár jelenleg nagyon komoly vita zajlik az inzulin körül, emberi jogi kérdések is felvetődtek. Mint ismeretes, a betegek együttműködésének hiányát büntető lépést eddig csak a cukorbetegek körében alkalmaz az OEP. A betegek újabb körére, például a COPD-s betegekre való kiterjesztéséről egyelőre nincs szó. Mindenki várja ugyanis, hogy az cukorbetegek ügyében milyen döntést hoz az Alkotmánybíróság, amelyet az állampolgári jogok biztosa keresett meg ez ügyben, és lépett a TASZ is jogi segítséget nyújtva a pácienseknek.