Csontritkulás: Nincs fájdalom és kidobott pénz

„Először mutattuk ki Magyarországon, hogy az egységesen működő ellátó rendszer képes hosszú távon hatékonyan csökkenteni az osteoporosis szövődményeinek kialakulását. Az egészségbiztosítói adatbázis alapján az osteoporosis gyógyszeres kezelése nemcsak a törések számát és a betegek mortalitását csökkenti, hanem a biztosító szempontjából anyagilag is nyereséges és rendkívül költséghatékonynak tekinthető. A magyar adatok tehát egyedülállóak, és ez feltehetőleg a hatékony kezelési lehetőségek mellett a hazai egységes, jól működő ellátó rendszernek (osteoporosis centrumok) is tulajdonítható"- hangsúlyozta Dr. Szekeres László, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) elnöke egy mai tájékoztatón.

A rendezvényen először számoltak be arról a kutatásról, melynek keretében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2004-2010 közötti adatbázisát elemezték azzal a céllal, hogy megvizsgálják, hogyan alakult a osteoporosisos csonttörések száma, miként változott az osteoporosisos betegek halálozása és hogyan alakult az ellátás költséghatékonysága ebben az időszakban.

Megállapították, hogy a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben csökkent az osteoporosisos betegek csonttöréseinek száma. Szignifikánsan kevesebb törést regisztráltak a gyógyszeres kezelést kapott csoportban, mint a nem kezelt populációban.

A társadalombiztosítási kiadások alakulását vizsgálva megállapítható, hogy (kiemelve a 2008-tól 2010-ig terjedő időszak jellemzőit) bár a támogatás mindössze csak félmilliárd forinttal nőtt, az összköltség nettó 3,4 milliárd forinttal csökkent annak eredményeképpen, hogy a törések költsége 3,7 milliárddal és ezekhez kapcsolódó egyéb járulékos költségek további 0,2 milliárddal csökkentek. Ez azt is jelenti, hogy e három évre elköltött, összesen 10 milliárd forint OEP-támogatás szinte teljes mértékben megtérült csupán a kórkép töréses és egyéb szövődményeivel kapcsolatos megtakarításokon keresztül. Az osteoporosis gyógyszeres kezelése során a hospitalizációs kiadások is szignifikánsan kisebbek.

Nem kevésbé fontos, hogy mind a nők, mind a férfiak esetében az osteoporosis diagnózisával nyilvántartott betegek mortalitása jóval kisebb, mint a teljes populáció halálozási aránya.

A tájékoztatón a betegek terápiás hűségéről is szó esett, hiszen egy krónikus betegség kezelésének eredménye nagyban függ magától a betegtől. A gyógyszertámogatás gazdaságossága melletti vitákban mostanában előtérbe kerültek a gyógyszerszedési szokások, a terápiás fegyelem kritériumai.

Ezeknek egyik fontos mutatója az egyre divatosabbá váló kifejezés, az adherencia, amely négy különböző, a terápiás hűséget érintő fogalom egysége: elfogadás (acceptance), egyetértés (concordance), kitartás (persistance) és engedelmesség (compliance).

Elfogadás: Mielőtt a beteg képes lenne követni egy – a krónikus esetekben jellemzően hosszú ideig tartó – terápiát, először el kell fogadnia (acceptance) annak szükségességét.
Egyetértés: A konkordancia a kezelés során a páciens és az orvos egyetértését jelenti, és a gyógyszer felírásától (vagy a terápia elrendelésétől kezdve) a kezelés teljes elfogadásáig (például a vény kiváltásáig) tartó folyamatot jelenti.
Kitartás: A beteg amint elfogadta a terápia szükségességét, ki kell tartania a terápia mellett, megfelelő ideig alkalmaznia kell azt (perzisztencia).
Engedelmesség: Az engedelmesség (compliance) az előírások követését jelenti (például pontos időben, a pontos dózist, a megfelelő napon adagolni).

Ha tehát pl. az elfogadás (acceptance), illetve egyetértés (concordance) hiányzik, abban az esetben a beteg nem váltja ki, vagy ha ki is váltja, nem veszi be az elrendelt gyógyszert. Az engedelmesség elmaradásakor (a compliance hiánya vagy non-compliance viselkedés) a beteg beveszi ugyan a gyógyszert, de nem a megfelelő időben, dózisban vagy például nem az orvos által előírt módon és környezetben. Ha a beteg nem kellő ideig szedte a gyógyszert, úgy a terápiás tartósság (kitartás, perzisztencia) szenvedett kárt.

A WHO 2003-ban kiadott összefoglalása alapján a fejlett országokban a rendszeres kezelést igénylő krónikus betegségek gyógyszeres kezelésének adherenciája körülbelül 50%-os. Már ennek alapján kimondható, hogy a nem kellő adherencia miatt minden második krónikus betegnek ugyanolyan a prognózisa, mint azoknak, akik nem részesülnek terápiában! A fejlődő országokban még ennél is alacsonyabb az arány. Ugyanez az összefoglalás további megdöbbentő adatokkal szolgál. Például az Amerikai Egyesült Államokban a kórházi felvételek 10-25%-ára az adherencia hiánya miatt kerül sor.

Számos tényező befolyásolja a kellő, azaz az optimális adherenciát. Ezek között szerepel az életkor, a nem, az osteoporosissal összefüggő törési anamnézis, az ásványianyag-tartalom előzőleg elvégzett meghatározása, más elsősorban krónikus állapot, illetve betegség.

Számos további eredmény támasztja alá, hogy a kellő terápiás fegyelem és az előírások minél pontosabb betartása alapvető feltétele az osteoporosis gyógyszeres kezelési eredményének, elsősorban tehát a törési kockázat akár 25%-os csökkentésének elérésében.