Egészségszervezés: tisztázatlan hatáskörök

A napokban fogalmazta meg állásfoglalását a Semmelweis Terv 2011. május 11-i változatáról a szakmai kollégium „Menedzsment és Egészség-gazdaságtan" Tagozat és Tanács, tájékoztatta lapunkat dr. Sinkó Eszter, a tagozat elnöke és dr. Jóna Gabriella, a tanács elnöke.

A két grémium véleménye szerint a Semmelweis Terv (ST) lehetőséget kínál az ágazat működésének, működtetésének új alapokra helyezésére, ám ha kormány nem tud több közforrást allokálni az egészségügyre, úgy szembe kell néznie azzal, hogy a szolgáltatási csomagot szűkítenie kell. Az ST-ben megfogalmazott átalakítással ugyanis nem szabadul fel a szektorban annyi többletforrás, amennyi szükséges lenne a rendszer elfogadható színvonalú fenntartásához – olvasható a dokumentumban.

Új elvként jelenik meg az állami egészségszervezés centralizált rendszere, ezért az Állami Egészségségszervezési Központ lehetséges funkcióit, ehhez rendelt hatáskörét, jogállását további szakmai viták során kell tisztázni. Ugyanez a helyzet a Térségi Egészségszervezési Igazgatóságokkal, amelyeket szerepkörük alapján új hatóságként kellene értelmezni, máskülönben a RET-ek sorsára jutnak.

A véleményezők szerint azonban úgy tűnik, az államtitkárság harmadik kategóriában gondolkodik, aminek tartalmi jegyei egyelőre nem ismeretesek. Nem kívánnak állást foglalni a kérdésben, mi lenne a helyes, csupán jelzik: diszkrepancia található a feladatok és a vélelmezett szervezeti hatáskörök között. Tisztázandó továbbá az állami egészségszervezési feladatokat ellátó apparátusok viszonya az OEP-hez és a maradék ÁNTSZ-hez. 

A fent említett kérdésekben – jogkörök, hatáskörök, tevékenységi területek egyértelmű elhatárolására – elméleti és gyakorló szakemberek bevonásával olyan háttér-munkacsoportot javasolnak felállítani, amelyik tételesen számba veszi az egészségügy irányításának jelenlegi és kívánt feladatköreit és elhelyezi azokat az egyes szervezeteknél.

A tagozat és a tanács aggályosnak tartja, hogy a vázolt koncepció az „egypólusú" rendszer irányába mozdítja el az egészségügyet; az új felállásban lényegében az állam kíván mindent egy kézben tartani, márpedig egy jól működő és innovatív – a környezeti kihívásokra rugalmasan reagálni képes – rendszer sajátja a több szereplő konszenzusán alapuló döntéshozatal.

További részletek a teljes állásfoglalásban.