Egészségügyről öt dimenzióban: a háziorvoslás, az új finanszírozás és a béremelés gondjairól.
Azért van káosz a világban, mert nem embereket, hanem dolgokat szeretünk, és nem a dolgokat, hanem az embereket használjuk. Mindezt Gilly Gyula egészségügyi szakértő idézte a Fb-ról ma az Egészségügy 5 Dimenzióban XX. konferenciáján. Véleménye szerint ennek a politikai manifesztálódása tapasztalható itthon a kormányzati politikában, amikor is mindent a GDP- és a gazdasági növekedés szempontjainak rendelnek alá. Mindent, ami az ember életében fontos! Pedig mi vagyunk azok az emberek, akiknek az életével játszanak, a mi pénzünkből nem csinálják azt, amire szükségünk lenne. Ehelyett a gazdasági fejlődést erőltetik, aminek azonban több mint kétséges az eredménye.
A szakértő statisztikai adatokkal alátámasztva rámutatott egy másik fontos szempontra is: a kevésbé egyenlőtlen társadalmak minden fontos területen jobban teljesítenek, mint azok, amelyekben nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek. Kifejtette azt is, hogy a helyes és a tisztességes nem keverendő össze a racionálissal, ezért nagyon fontos, hogy az egészségügy megújításában a döntések ne csak a racionálisak, de tisztességesek is legyenek.
Nagyobb önkormányzati felelősséget!
A konferencia első felében a háziorvoslás helyzetével foglalkoztak az előadók. Balogh Sándor OTH főosztályvezető, PTE ÁOK Alapellátási Intézet igazgatója szerint megfontolandó, hogy az önkormányzatok felelősségét törvényileg megalapozzák az alapellátás fenntarthatósága tekintetében, s különösen az ügyeleti ellátásban van szükség nagyobb állami szerepvállalásra álláspontja szerint. Úgy vélte, 2012 után mérsékelt konszolidáció következett be a háziorvoslásban: bár folyamatosan növekszik a finanszírozás (amit feszültségek hatnak át), ám nem tudták elérni, hogy a fiatalok belépési kedvét fokozzák, így egyelőre nem állt meg a tartósan betöltetlen praxisok számának emelkedése, ami 2016-ban elérte közel 250-et. Majdnem megduplázódott 2010-hez képest a 71 év feletti háziorvosok száma, ugyanakkor drasztikusan visszaesett a 35 év alatti doktorok száma.
A háziorvosi rendszer megvédése a szakmai szervezetek célja, fogalmazott Selmeczi Kamill háziorvos, a FAKOOSZ (Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége) elnöke. Elismerte, történtek kisebb lépések, ám ezeket inkább gesztus értékűnek minősítette, ugyanis elmaradt az egészségügyi ágazatra vonatkozó bérfelzárkóztatás a háziorvosok körében, sőt: az alapellátásban a kórházi béreknél is többet kellene fizetni a gyógyítóknak. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a háziorvosi pálya vonzóvá tétele a fiatal orvosok számára. Ennek igazolására felidézte, hogy amikor annak idején váltott, akkor kórházi orvosként 1900 forintot, míg háziorvosként 3500 forintot keresett.
Javasolta, hogy a praxisfinanszírozásban szüntessék meg a degressziót (lényegében minél több a beteg, annál kevesebbet kap az orvos), ugyanis ma már nem kell felülről korlátozni a praxisokat, idejétmúlttá vált a 20 évvel ezelőtti szabályozás. Ma éppen az kellene, hogy minél jobb legyen egy-egy praxis eltartóképessége. Szintén fontosnak tartja, hogy kiemelt gyakornoki díjazást kapjon az a fiatal orvos, aki háziorvos akar lenni, ma ugyanis érthetetlen módon kevesebbet kapnak a többi gyakornok orvoshoz képest.
Tovább árnyalva a képet, Papp Magor szakértő azt mondta: ha nagyon jól teljesítünk a háziorvosi képzésben, akkor is ezer doktor hiányozni fog az alapellátásból. Úgy vélte, a praxisfinanszírozás bővítését többletteljesítményért érdemes felhasználni, ennek egyik eszköze a háziorvosi indikátorrendszer, amely persze javításra, korrekciókra vár. Röviden utalt arra, a svájci modell program részeként végzett háziorvosi felmérésre, amely szerint több ezer háziorvosnak van más szakvizsgája. Itt azonban nem esnek azonos súllyal latba a végzettségek, hiszen egy aneszteziológusi szakvizsgával az orvos nem tudja úgy használni a tudását, mint például egy sebészivel. Papp Magor szerint a svájci modell kísérlet megmutatta, hogy az alapellátás sokkal többre képes, mint most mutatja. Bár méltatlanul „téeszesítés" kifejezést használnak időnként a médiában a praxisok együttműködésére, ám annak számtalan előnye van, kezdve a biztonságosabb betegellátástól a főleg vidékieket érintő folyamatos terhelés enyhítéséig.
Két tűz között a járóbeteg-ellátók
Az augusztusi finanszírozási változások hatásával igazából késő ősztől szembesülnek majd az járóbeteg-ellátók, amelyek a Medicina 2000 Járóbeteg-Szakellátási Szövetség jelölt elnöke szerint két tűz közé kerülnek. Mint Polák László rámutatott, a csökkenő tvk miatt kevesebb eset ellátására kell szorítkozniuk, ugyanakkor több beteget kell átvenniük a kórházi ellátásból (erre a fekvőellátókat ösztönzi a módosult finanaszírozás). Mindez a lakosság elégedetlenségét vetíti előre, ugyanis várhatóan megnövekednek a betegelőjegyzési idők.
Részbeni megoldás lehetne, ha a háziorvosok nagyobb kompetenciát kapnának egyes gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök felírásában. Különösen a kardiológia leterhelt már most is, akár 40 napot is várni kell egy vizsgálatra. Szintén lendítene a helyzeten, ha az egynapos sebészeti ellátásokat és az ambuláns sebészeti beavatkozásokat tvk-mentessé tennék. A járóbeteg-ellátásban végrehajtott tvk-szűkítés nemcsak a betegeknek, de az ott dolgozóknak is hátrányos lehet, mivel létszámcsökkentéssel, így növekvő leterheltséggel járhat.
Kancellár/intendáns: mumus vagy jolly joker?
Vajon miért van szükség kancellárokra az egészségügyben? Talán sikerpéldáknak tekinthetőek az egyetemi kancellárok? Vajon mit tudnak majd megoldani azokból a problémákból, amelyeket eddig az intézményrendszernek, a költségvetési felügyelőknek, sőt: a szakállamtitkárságnak, a kórházfenntartónak (ÁEEK), OEP-nek, ÁNTSZ-nek sem sikerült? Sorolta a kérdéseket Dózsa Csaba, a Miskolci Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem docense, jelezve, mindenre megvan a jogszabály jelenleg is. Úgy vélte, az erősebb külső intézményi kontroll mellett ott van a másik oldalon az intézményi felelősség csökkenése, hiszen a problémákat könnyen átháríthatják a kancellárokra. Dózsa Csaba hiányolta az egyéb alternatívák lehetőségének feltérképezését, és egyáltalán, az álláspontok szakmai ütköztetését. Majd megjegyezte: amíg a kancellária rendszer bevezetésén folyik a vita, addig számos szakmai kérdés háttérbe szorult, a programok lelassultak.
Miből fedezik a mozgóbéreket és azok közterheit?
A bérrendezésről szóló kormányrendeletben a szeptember elsejétől hatályos béremelésből ismét kimarad a műszaki és a gazdasági vonal, kimaradnak a közreműködők, akikre az ellátás biztosítása miatt nagy szükség van. Ezúttal a mozgóbérek alapbéresítését is előírja a rendelet, ugyanakkor finanszírozási oldalon nincs rendezve a mozgóbér és közterheinek fedezete, hívta fel a figyelmet Lengyel János orvosigazgató, a Magyar Orvosi Kamara titkára.
Ónodi: Az üléspontokat szeretnénk megváltoztatni - összefoglalónk 2. része.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!