Kiszámíthatatlannak tartják a járványügyi és szakmapolitikai környezetet a magán-egészségügyi ellátók.
A magánegészségügyet befolyásoló erőteret a Covid miatt visszafogott, majd a járvány után is „gyengélkedő” közellátás rendkívül kedvezően alakítja. Hatalmas, 900-950 milliárd forintot meghaladó bevétel keletkezett a szektorban még azzal együtt is, hogy néhány szolgáltatónak hiányzik a jelentése, derült ki a META keddi, magánegészségügyről szóló ülésén. Szóval nem városi legendákról van szó, ahogy a szakmai szervezet fórumán kiderült, hanem valóságos tényekről, hiszen általában kétszámjegyű árbevétel-növekedésről beszélhetünk a még „juniornak” tekinthető, de már jelentős akvizíciókat bonyolító, hálózatosodást mutató szektorban. Nem véletlen, hogy megjelentek a tulajdonosok között a NER emberei is: nyilván okkal látnak jó üzletet az egészségügyi befektetésekben.
„Vadászat”
Az orvosok számára aranybányának tűnhet a magánellátás, ugyanis a vezetők szerint elképesztően magasnak ítélt bérigénnyel jelennek meg, többen csapatokba szerveződnek, s lényegében versenyeztetik a munkáltatókat a minél magasabb jövedelemért. Mivel a privát szektort is sújtja a munkaerőhiány, nemegyszer egymástól „vadásszák el” a teameket, az orvosokat, szakdolgozókat. A tulajdonosok pedig fizetnek, mint a katonatiszt, holott például a KATA-s vállalkozók esetében azok éves hárommillió forint feletti bevétele után még a 40 százalékot be kell fizetniük az államkasszába. Ezért is kiáltanak szektorsemleges finanszírozásért, ugyanis az állami ellátást tehermentesítették a 40 százalékos befizetési kötelezettség alól.
Pattog a beteg a magán- és állami ellátás között
A legeslegerősebb hajtóereje a magánszektor előretörésének az időfaktor: a betegek nem akarnak/tudnak annyit várni, mint a közellátásban kellene, s csak jóval ezután következik a kedvező környezet, mondta Leitner György. A (volt Affidea-vezető) a Rózsakert Medical Center ügyvezető igazgatója szerint megtörik az a pszichés gát, ami miatt az orvosok nem merik ajánlani a magánellátást, mondván, „túl drága a betegeimnek”, vagy éppen a betegek részéről, akik úgy vélik, hogy ha már egyszer befizették a tb-t, jár nekik az állami ellátás. A privát szektor sem "tud" mindent, hiszen több ellátási forma hiányzik. Később ennek kapcsán Sinkó Eszter, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának általános dékánhelyettese elmondta, hogy a fizetős egészségügyi ellátásnak meg kellene őriznie a kiegészítő jellegét, ám sajnos ma már odáig jutottunk, hogy az államit helyettesítő tevékenységet is ellát.
A betegút menedzselése itt is megoldatlan, ahogy Leitner György fogalmazott: a betegek „pattognak” a magán- és állami ellátás között, s úgy látja, hogy ennek megszervezése mérhető előnyt jelenthet majd a privát szférának. Nehezíti a helyzetet az extra engedélyhez kötött másodállás-vállalás, ami szerinte még szigorodhat. A betegeknek kifejezetten hátrányt jelent, hiszen nem kezelheti őket az állami ellátásban az, aki a magánban elkezdte.
Kiszámíthatatlan szakpolitikai környezetben
A Covid alatt megindult távkonzultációk a várakozásokkal ellentétben nem váltak annyira keresetté, s a poszt-Covid ellátást is kevesebben vették igénybe, mondta Papik Kornél, a Dr. Rose Magánkórház ügyvezető igazgatója. A kórház tavaly a harmadik legnagyobb árbevételt érte el a – részben hiányos – listán. A Dr. Rose a nagy és prémiumkategóriás kórházak közé tartozik 150 alkalmazottjával, 30 szakrendelésével, három műtőjével, 25 ágyával, 3300 négyzetmétere területével. Ma már vannak olyan betegeik, akik gyűjtenek arra, hogy igénybe vehessék itt az ellátást, vagyis megjelent az „alacsonyabb ügyfél szegmens”, derült ki az előadásából. Arról is beszélt, hogy inkább túlkeresletnek nevezné a magánban is kialakuló, várólista kifejezéssel illetett helyzetet. Javasolta: ilyen esetben lépjen a menedzsment, s ha kell, emelje meg az árat, hiszen a 30 ezer forint/szakorvosi vizsgálat kevésnek tűnik a piacon. Az orvosok, szakdolgozók magas bérigényének teljesítése mellett a befektetői bizonytalanság is nehezíti a magánellátók életét: kiszámíthatatlan a járványügyi és szakpolitikai környezet. Sokan piacot vásárolnak, építenek, s erre semmit nem sajnálnak, növekedési stratégiát folytatnak, pedig jobb lenne, ha a minőségben versenyeznénk Papik Kornél szerint. Azt is ki kellene mondania az államnak, hogy hasznos társadalmi feladatot lát el a privát szektor. Hiányolja a kiszámítható viszonyokat, a minőség elismerését, a tiltás helyett az átjárhatóság segítését a magán- és állami szektor között. Többekkel együtt hangsúlyozta: szükség van a biztosítási alapcsomag meghatározására, és arra is, hogy a privát cégek elláthassák szövődményes eseteiket. Szívesen vennék a betegeik, ha a táppénzes kiírást magán háziorvosnál elintézhetnék, tette hozzá.
4500 vs. 1500 euró/fő
A soványka állami ellátásra adekvát magyarázatot ad az alacsony egészségügyi ráfordítás: hazánk az uniós átlag – 4500 euró – tört részét, 1500 eurót költ egy főre, mondta Sinkó Eszter. A kórházak kiadásainak 70-80, de van, ahol 90 százalékát a bér-, bérjellegű kifizetések elviszik. Ha teljesítményük alapján fizetnék az intézményeket, akkor átlagosan 10-14 milliárd forinttal kevesebbet kapnának jelenleg, ám egyelőre él az átlagfinanszírozás. A teljesítményeket tekintve 2019. első negyedévéhez viszonyítva az idei első negyedévben a kórházak 78, a járóbeteg-ellátók 81 százalékra estek vissza. A finanszírozási gondokon túl egyes helyeken már olyan méretű a szakdolgozói hiány, hogy például három műtőből egyet nem tudnak használni, érzékeltette Sinkó Eszter. Így nem is csoda, ha a várólista ledolgozásához rendelkezésre álló 13,6 milliárd forintból eddig csak 5 milliárd forintot tudtak felhasználni az intézmények. A praxisközösségek ugyan megalakultak, de nem tudnak érdemi munkát végezni, ugyanis az ehhez szükséges pályázatokat az uniós helyreállítási alapból finanszíroznák, de az alap sorsa a kormány uniós vitája miatt egyelőre kérdéses. Nincs mozgástere a kormánynak, tette hozzá azzal, hogy jövőre csupán 3,7 százalékkal növekszik az egészségügy költségvetése. Mindeközben az ellátás valódi költsége nincs meghatározva és kifizetve. Jól példázza ezt, hogy a magánellátásban 30 ezer forint egy szakorvosi vizit, amit a beteg fizet, ugyanezt az eseményt a járóellátásban 3 ezer forinttal honorálja az állam.
Tisztázni kellene Sinkó Eszter szerint azt, hogy milyen szerepe legyen a magánellátásnak: szerinte csakis kiegészítő, de nem helyettesítő; melyek az ellátási csomag határai, amit még az állam fizet. Szükség lenne a szektorsemleges finanszírozásra, a közös protokollfejlesztésre, a betegutak szabályozására, az EESZT egyöntetű használatára, a minimumfeltételek átdolgozására.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!