Imponáló aktivitás a Magyar Kórházszövetség kongresszusán Debrecenben.
A szerdai nap legérdekesebb eseménye az egészségügyben dolgozó szakmai és érdekképviseletek vezetőinek a plenáris kerekasztal beszélgetése volt. Erről a médiumok már tudósítottak. Mégis érdemes felidézni: Molnár Attila az EGVE, Lehoczky Péter a Medicina 2000 járóbetegellátó szövetség, Gál János professzor a Magyar Klinikák Szövetsége, Éger István elnök a MOK, Babonits Tamásné a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alelnöke, Hankó Balázs a kórházi gyógyszerészek szervezetének elnöke, Bugarszky Miklós a Magyar Ápolási Egyesület elnöke, Dénes Tamás a Magyar Rezidens Szövetség elnöke,és Velkey György a MKSZ elnöke fejtette ki álláspontját az egészségügy helyzetéről, a szakterületük gondjairól, problémáiról.
Soha nem hallottunk még ilyen egységes megnyilvánulást az egészségügy szakmai és érdekképviseleti szereplőitől. Tárgyilagosan, szakszerűen, visszafogottan adták elő azokat a gondolatokat, amelyek a magyar egészségügy megmentéséért mintegy segélykiáltás fogalmazódtak meg. Összefogást javasolnak, követelnek, hogy a döntéshozókkal megismertessék a bajokat, és közösen keressék a megoldásokat. Imponáló tudás, szakmai tapasztalat, elkötelezett tenniakarás sugárzott a pódiumról, és csak egyetlen hiányossága volt a rendezvénynek, hogy a szakmai-politikai döntéshozók közül senki se volt a teremben.
A délután szekció üléseken már a gyakorlati kérdések tárgyalása kezdődött: a kórházmenedzsment, a kontrolling, a klímaváltozás népegészségügyi hatásai, az új szakmai kollégiumi rendszer tapasztalatai, a várólisták problémái, az egynapos sebészet lehetőségei, a sürgősségi ellátás helyzete kerültek napirendre. Komolyan felkészült előadók, széleskörű tájékozottság jellemezte a megbeszéléseket.
A csütörtöki reggel két fő témája az egészségügyi forrásteremtés, a finanszírozás kérdései, és ezekkel párhuzamosan az ápolás, a szakdolgozók problémái kerültek napirendre.
A finanszírozás helyzete olyan súlyos, hogy már az elmúlt 7 év sikeres és jelentős beruházási hulláma se képes elfedni a mindennapi gondokat. Sőt, inkább erősíti azokat, hiszen vadonatúj világszínvonalú kórházban dolgozni a magyar bérszínvonal alsó szintje körüli bérekért, az bizony komolyan irritáló és elgondolkoztató.
Aki eddig azt gondolta, hogy a magyar egészségügyben nincs elég felkészültség, tudás, tapasztalat a rendszer javítására, működtetésére, az alaposan meglepődhetett. Nemzetközi kitekintésben is kiváló szakértőkkel, egyetemi szintű elemzőkkel, tanácsadókkal találkozhatott, és a magyar egészségügy finanszírozási, szervezési működési problémáit minden lényeges szempontból górcső alá vették. Minden szereplő kötelességének érezte, hogy kifejezze jobbító szándékát, ismertette javaslatait.
Szívesen felsorolnám a neveket, de akkor nem illene azt leírnom, hogy azzal az érzéssel ültem a termekben, hogy itt van az a tudás, szellemi kapacitás, amely képes a magyar egészségügy süllyedését megállítani, fejlődési pályára állítani. Már csak egy dolog hiányzik (illetve kettő, de a pénz az elsőnek folyománya), hogy az országot irányító politikai erők belássák, ezen a területen válságkezelésre, hosszú távú tervezésre, tudatos fejlesztésre van szükség.
Kevés ilyen világos, érthető, egyértelmű kérdés van, amely a magyar társadalom jelenét és jövőjét ilye erőteljesen befolyásolja, mint az életünk minden területén jelen lévő egészségügy. Kíváncsian várjuk, hogy ma, pénteken, a nagy érdeklődéssel várt politikai döntéshozók milyen üzenetekkel és programokkal érkeznek a három napos kongresszus záróülésére.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!