Az orvosi kommunikáció jelentősége vélt vagy valós „műhiba" esetén: hibák, ügyek, perek.
Elöljáróban fontos tisztázni egy alapvető szóhasználati kérdést. Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban felróhatóan okozott károk megtérítése iránt indított polgári peres eljárások megnevezésére nincs rövid, jól használható, a szakirodalomban meghonosodott nomenklatúra.
A „műhiba per" fogalma álláspontom szerint jogi munkában nem megfelelő, ezt ma már inkább a populáris irodalom használja. A „műhiba" kifejezés a német Kunstfehler tükörfordítása, ez alatt pedig a kifejezést először használó Wirchow az orvostudomány általánosan elismert szabályainak megsértését értette – mondta el dr. Ábrahám László ügyvéd az Értéktrend Consulting rendezte „Gyógyító szavak" konferencián, kedden, Budapesten.
Gyakran szerepel az egészségügyi szolgáltatás fogalma is, annak ellenére, hogy nagyon gyakran lehet találkozni azzal a véleménnyel, hogy az orvosi tevékenység szolgáltatássá „alacsonyítása" a szakma presztízsét vonja kétségbe, azt a tudást, tapasztalatot, művészetet, amely az orvosi tevékenység mögött áll. A fogalom használata mögött azonban semmiképpen sem ez az értékítélet húzódik meg, hanem egyszerűen az, hogy a jogi nyelv a római jog óta mindent, ami szerződés tárgya, szolgáltatásnak (praestatio) nevez, és a hatályos egészségügyi jogszabályok is következetesen ezt a fogalmat használják.
Az egészségügyi szolgáltatás fogalmát nagyon nehéz lenne más fogalommal helyettesíteni, hiszem ahány féle egészségügyi szakterület, annyi féle tevékenység kapcsolódik hozzá.
A kártérítési perek alapkérdéseiről szóló az orvosi felelősség körére leszűkített Orvosi műhibaperek 2006-ben megjelent egyetemi jegyzetként szolgáló könyvem mottójaként Losonczi Ágnes írásából emeltem ki azt, hogy: A beteg ember először kiszolgáltatottjává válik saját testi-lelki működésének, amelyet nem tud kontrollálni, aztán, hogy megszabaduljon a zavartól, fájdalomtól, kiszolgáltatottjává válik annak a testületnek, amelytől a gyógyulást reméli.
Ekkor már kifejtettem, hogy a betegek jogaiért küzdők sohasem lehetnek orvos ellenesek, hiszen egy igazán jó orvos maga is csak betegpárti lehet, ily módon az érdekek és a célok egybe esnek.
A hazai orvoslás problémája nem csupán számszerű adatokban mutatkozik meg, amely számszerű adatokat az ún. orvosi műhibával kapcsolatos médiaírások meg szoktak említeni. Túl kellene jutni már az orvosi műhibákkal foglalkozó ügyvédek, és az azokat elkövető orvosok iszapbirkózásának tűnő tevékenységének taglalásán és el kellett jutnunk odáig, hogy az orvoslás környezetében jelentős változások következtek be az utóbbi évtizedben, ezen változások a körülményekből fakadóak, azaz a tudományos lehetőségekből, a technológia fejlődéséből, a gyógyítás színhelyéből, azaz az intézmény, mint veszélyes üzemből, az egészség / betegség üzleti vonatkozásaiból - mint társadalmi környezetből.
A beteg gyógyulni,az orvos gyógyítani akar
Ezen közhelyként tűnő megállapítás keretein belül mondhatjuk, hogy mindenki elégedetlen, az orvos, a beteg és a társadalom is. Rá kellene döbbeni arra, hogy az egészségügyi rendszer, az egészségügy struktúrája már nem jó, a régi modell válságban van, a hazai orvoslásban évtizedek óta gyűlnek a problémák, ezen problémákkal nem foglalkoznak, attól félek, hogy sokan nem ismerték fel, annak ellenére, hogy felismerhető, ugyanis ez a probléma nagyon is szorosan kapcsolódik az egészségügyi ellátás minőségéhez, az ellátás finanszírozhatóságához.
Mindenesetre el kell mondanom, hogy ha az orvosi műhibák becsült és reálisan becsült adatait az orvos-beteg találkozásokhoz viszonyítjuk, akkor azok száma elenyésző azon hatalmas számszerűség mellett, amelyeket az orvos-beteg találkozások nagyságrendileg adnak.
Ez évben a médiában több írás jelent meg az orvos-beteg kapcsolatról
– többek között Papp László Tamás tollából „Betegjogtiprás és istenkomplexus" vagy Szerémi Zsolt tollából „A bizalom egyensúlya" címmel – amely írások lényegét összefoglalva elmondhatjuk – mint azt előadásom kezdetén megemlítettem, hogy:
– hazánkban a betegek kiszolgáltatottnak érzik magukat az orvosokkal szemben, míg a
– feudális orvos-beteg viszonyra szocializálódott orvosok rosszul, vagy egyáltalán nem tolerálják az őket ért bírálatokat.
Bizalom, felelősség, kölcsönösség
Ennek az egyoldalúságnak súlyos következményeit mindennapi munkánkban érezhetjük, ugyanis a betegek általában nem érzik a maguk felelősségét az orvos-beteg kapcsolatokban, nem érzik felelősségüket az egészségük helyreállításában és megóvásában.
A magyar orvostársadalom rendkívül intoleráns az őt ért kritikákkal szemben, ingerülten, sokszor felháborodottan utasít vissza a médiák által közvetített minden vádat.
Elmulasztják a kommunikáció lehetőségét, megfelelő kommunikáció mellett csökkenhetnek az indulatok és a vélt vagy valós hibák miatt indított kártérítési, büntető eljárások száma. A fentebb említett írásokban megtalálható, hogy az internetes orvosi portálokon megjelenő reflexiókban az intoleráns orvostársadalom sokszor nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásokban utasítja vissza az őt ért vádakat. A magyar orvostársadalom önkritikára való képességének csaknem teljes hiánya súlyos figyelmeztető jel a társadalom, a döntéshozók számára
Néhány példa a kommunikáció elmulasztásával kapcsolatban
Annak a sebész főorvosnak az esete, aki egy nyirokcsomó kioperálását követően elmulasztotta szövettani vélemény érdekében megküldeni a szövetmintát patológiai vizsgálatra, így kb. fél év elteltével a páciens elhalálozott. A család több alkalommal kérte, hogy nyilatkozzon, jelölje meg biztosítóját. A megkeresések válasz nélkül maradtak, így kommunikáció hiányában – a családnak elég lett volna a „sajnálom" „mulasztottam" vagy valami hasonló, de miután nem kapta meg, büntető feljelentést tett. Az orvossal szemben büntető eljárás indult, ráadásul miután magánrendelésen végezte tevékenységét, így személyében kell helytállnia a kártérítési igényért, hiszen még felelősségbiztosítással sem rendelkezett.
Viharsarki Kórház, ahol a 6. gyermekét szülő nő halt meg szülést követően a kórház az árvák kártérítési igényét nem ismerte el, biztosítója sem, így az EBF előtti panasz kapcsán történt vizsgálat során komoly felügyeleti bírságot szabtak ki vele szemben, amely alapján már hajlandó volt a kapcsolatfelvételre, kommunikációra és biztosítója közreműködésével peren kívüli megállapodás is létrejött.
A terhes nő szülésvezetését koraszülése miatt abortuszként vezették az újszülöttet egy vesetálba tették megszületését követően, majd amikor felsírt, akkor már az ellátása megkésett oxigénhiányos agykárosodott a gyermek. A kártérítési igénnyel és a nyilatkozattétellel a kórház késlekedett – de megfelelő „kommunikáció" mellett azt is közölte, hogy az orvosi dokumentumok másolata 400 forint/oldal díjért kapható meg a kórházban. Érdemi nyilatkozattal a megadott határidőig nem élt, így a határidő leteltét követően már másnap büntető feljelentéssel büntető eljárás indult a beavatkozást végző „ismeretlen személy" orvossal szemben, majd a kártérítési eljárás is megindult a kórház ellen.
Több csigolya hiányával született az újszülött immár közel 6 évvel ezelőtt a kórház „magasan képzett" ultrahangos szülész-nőgyógyászaira utalva az igényt elutasította a károsult család hajlandó lett volna a felelősségbiztosító által fizethető minimum összegben megállapodni. A kórház igazgatója és jogtanácsosa ettől elzárkózott, megindult a per igaz 5 éve folyik már közbenső ítélet jogalapot megállapító ítélet mellett, prognosztizálható a 25-30.000.000 forintos kártérítés, amelyből a biztosítói limitet meghaladó összegen túl a kártérítést és kamatait a kórháznak kell kigazdálkodnia.
Ki felel a a kártalanításért?
A megfelelő kommunikáció elmulasztása miatt a kórházat lényeges többletteher terheli. Önmagától merül fel a kérdés vajon felel-e bármilyen módon akár az igazgató, akár a jogtanácsos a kommunikáció hiányában elmulasztott egyességei ajánlat következtében keletkezett több millió Ft-os többletkártalanításért?
A megfelelő kommunikáció elmulasztása miatt vajon milyen a kapcsolat a kommunikációt elmulasztó kórház és alkalmazottja a szakmai szabályt sértő orvos között, hiszen ha a kórház kommunikál, egyáltalán nyilatkozik az ügyben, akkor eredménnyel képzelhető el az, hogy nem indul büntető eljárás az orvossal szemben…
Ez mind a kommunikáció kérdése. Tisztában vagyok azzal, hogy abszolút egyoldalú és súlyosan igazságtalan állítás a gyógyító orvossal szemben azon állítások, hogy ti istennek, tévedhetetlennek képzelitek magatokat, ezért nem viselitek el a kritikát és saját hibátokat. Ezzel kapcsolatban tudomásul kell venni, hogy az orvosok nem különböznek más társadalmi csoportoktól abban, hogy köztük is vannak jók, rosszak, hibázók és gyakrabban hibázók, valamint csodálatos és világszínvonalon végzett tevékenységek elkövetői. A tisztesség azt kívánná, hogy a számonkérésben se legyen különbség, nyilvánosság a társadalom részéről azok hátrányára, akik világszínvonalon végzett tevékenységgel öregbítik a hazai orvoslás hírnevét.
A WHO (az Egészségügyi Világszervezet) egy volt magas rangú tisztviselője Magyarországon megjelenő könyvében úgy nyilatkozott, hogy: „Ha kijelentem, hogy komoly hibát követtem el, ezzel megsértetem az orvos társadalom egyik íratlan szabályát… Hibáinkat soha nem szabad elismernünk, mivel ezzel aláásnánk a saját magunkba vetett hitünket, ráadásul per esetén kárunkra is lenne."
Amerikából jöttem: Mesterségem címere, szülész-nőgyógyász. Írta Marsden Wagner. Azt is ő írja, hogy az orvosok ma már egyre jobban tartanak a perektől és ez is hat munkájukra.
Néhány pozitív példa
Vidéki kórházban a gimnazista lány mellén található szemölcs helyett a mellbimbóját operálták le, lehet hogy a „res ipsa loq vitur" elvének köszönhetően peren kívül megállapodás jött létre, a kórház elismerte hibáját.
Fiatal, felnőtt férfi vakbélműtétet követően elhalálozott. A kórház elismerte hibáját, megfelelő kommunikáció mellett.
Fiatal lány lábtörését követően begipszelt lábbal halálozott el, ugyanis az orvosi dokumentumok és a boncolási eredmény alátámasztották, hogy heparin profilaxisban nem részesült, lám-lám a kórház elismerte hibáját, az eset nem a bulvárlapok címlapjáról tekint vissza a kórház vezetésére és jó hírnevére. A mulasztást elismerve a kompenzáló kártérítés megállapítása a felelősségbiztosító közreműködésével folyamatban van. Ez utóbbiak tartoznak a fehér hollóként említhető igen ritka esetek közé.
Az utóbbi évek legnagyobb visszhangot kiváltott esetei a szülészet-nőgyógyászat köréből merültek fel, ezek kommunikálása is erős összhangot mutat az ún. „otthonszüléssel" kapcsolatos üggyel, ennek kapcsán merült fel az általam többször említett „kettős mérce" fogalma.
Szülés közben és azt követő elhalálozások
Sorolni lehetne az eseteket és akkor az ország számos városát sorolhatnánk, de abba a sorrendbe, amelyben szülés közben vagy közvetlenül a szülést követően halálozott el a szülő nő, megfelelő kommunikáció hiányában az esetek a szenzációra éhes bulvárlapok címlapjára kerültek, innentől kezdve elkerülhetetlenné vált a médiaérdeklődés elsődlegesen a híradók részéről. Csak saját praxisomból említem az esetek színhelyét: Gyula, Szolnok, Székesfehérvár, Komárom, Baja, Kecskemét, Győr, Miskolc és legutóbb Szeged.
Mindezeket az eseteket terhelik még a gyermek születésével és károsodásával kapcsolatos esetek, amelyekben ugyancsak nincs kommunikáció és az egészséges gyermek helyett – orvosi beavatkozás miatt – gyermekét elvesztő vagy gyermekét sérülten hazavihető szülő nehezen bocsátja meg orvosának a mulasztást. Bár egyetlen orvos sem praktizálhat hosszú éveken át anélkül, hogy ne követne el olyan hibát, amely egy beteg károsodásához vezethet, amikor megtörténik, a legtöbb orvos, vagy erőteljesen tagadja, hogy megtörtént volna, vagy azonnal talál tíz okot amiért nem ő a hibás.
Így aztán indulhatnak a kártérítési perek…
Bizonyára egyetlen kártérítési per is soknak számít, hiszen bonyolult okok miatt keletkeznek ezek a perek, de elég bonyolult maga a kártérítő rendszer is. Kérdés hogyan lehetne javítani ezen? Hogyan kellene kommunikálni az érintetteknek?
Álláspontom szerint a gyógyítás közben felmerült tevékenységgel kapcsolatos kártérítési igények kulturált módon történő rendezéséhez szükség lenne az intézmények részéről egy állami háttérre is, de elsődlegesen az érintettek kommunikációjára, akiknek csak javasolni tudom a Harwardi Egyetem analóg ügyekben folytatott kutatásainak összegezését, azaz azt, hogy ezen ügyekben a szabályszegés a protokoll szabályainak megszegése, az elvárható gondosság megsértésének legkisebb esélye esetén is célszerű.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!