„Úgy gondolom, hogy személyisége, működése, gondolatai, magatartása hozzájárultak ahhoz, hogy kicsit jobb legyen a világ” – dr. Szepesi András jegyzete.
Elment Ferenc pápa is. Hiszen a római pápák is halandó emberek, még ha némelyiküket később boldoggá, majd szentté avatja a katolikus anyaszentegyház. Ferencet szerettük.
Végre egy nagy ember, aki tudja, kik is a magyarok? Tudja, hogy Budapest nem Bukarest. Hogyne tudná! Két ízben járt Magyarországon és még egyszer, harmadszor a magyarok között. Ez esetben Bukaresten át érkezett a Csíksomlyói Búcsúba, hogy megérezze a történelmi Magyarország és benne a magyar népek különös sorsát.
Argentínába kivándorló olasz szülők gyermekeként látta meg Isten napvilágát, hogy a kötelező tanulás és mesterség gyakorlása után azt érezze, hogy megszólítja az Úr, vagy egyszülött fia, és a papi hivatást jelöli ki számára, ami egybeesett vágyaival, hajlamaival. A jezsuiták jelentették számára a lelki gyarapodás mikroközösségét, akikről mi magyarok sajnos elég keveset tudunk.
A Habsburgok és a törökök között kallódó Magyarországon széles körben elterjedt a protestantizmus. Az ellenreformációt Pázmány Péter irányításával a jezsuiták „kivitelezték”, emiatt a kommunizmus évtizedei alatt nagy tömegek számára kimaradt a vallástörténeti tanulás és tapasztalatgyűjtés. Mindezek hiányában valahogy nincs túl jó hírük.
Amikor egy jóbarátom a kezembe adta Ferenc pápa egyik magyarul megjelent könyvét, akkor nemcsak a címe miatt kaptam fel a fejemet: „Ez a gazdaság öl”, hanem amiatt is, hogy a Jezsuita Kiadónál jelent meg. Az emberi önzés és közömbösség mellett ez nem más, mint a modern kapitalizmus átgondolt rendszerkritikája. Argentína nem egy kirívóan gazdag ország, sok szegény ember sorsát kell megérteni és segíteni. A történelem furcsasága, hogy Ferenc, azaz akkor még Jorge Mario Bergoglio, Magyarországról menekült szerzetesek, az „Angolkisasszonyok” rendjének egy csoportja formájában találkozott először magyarokkal. Egy ideig a gyóntatójuk is volt. Tisztelte és megkedvelte őket, és ami fő, ezt nem felejtette el.
Ferenc elődeiről: II. János Pál
Számomra a pápák sora II. János Pállal kezdődött. Korábban évszázadok óta nem választottak pápát a keleti végekről. Szegény Bakócz Tamás állt hozzá a legközelebb, minden szempontból alkalmas lett volna, csak az akkori intrikáló világban ezt megakadályozták. Kárpótlásul engedélyt kapott egy kereszteshadjárat szervezésére, amiből a szomorú emlékezetű Dózsa György féle parasztfelkelés lett, sok ártatlan áldozattal.
A mélyen vallásos, katolikus Lengyelország hol csendes, hol hangos szabadságharca világszimpátiát keltett, és a bátor, okos krakkói érsek így reflektorfénybe került. Rövid életű elődje után megválasztották és nem is okozott csalódást. Krakkói plébánosként, püspökként majd érsekként sok magyarral találkozott, sőt, diák korában hátizsákos turistaként bejárta Magyarországot.
Sokat törlesztett a Szentszék adósságaiból, számos keleti mártírt és szentéletű embert, közöttük magyarokat is boldoggá majd szentté avatott. Anélkül, hogy tudhatta volna nekem segített megoldani egy régi problémámat. Az igazán jó minőségben újjáépített Baleseti Kórház mellől égetően hiányzott egy helikopter leszálló pálya. A helye megvolt, de a kiépítéséhez szükséges pénz mindig az államnál maradt (ismerős? nem véletlen…)
1991-ben, a pápa látogatásának hírére belendült az államgépezet. Vettek végre két modern helikoptert. De nem volt megbízható baleseti ellátóhely, ahol leszállhattak volna vele. A Honvéd Kórház még nem volt kész. Nosza: „pattanj Palkó”, csináljatok azonnal egyet. Szerencsére addigra már többszörösen meg volt tervezve, és az engedélyező hatóságok is ismerték ezeket. Azóta is üzemel, és őrzi a lengyel pápa emlékét, a Manninger Jenő Baleseti Központ mellett.
Ferenc elődeiről: XVI. Benedek
Na, ehhez biztosan nem lesz kapcsolatod, mondták csúfolódva a barátaim. Már készült a pápai beiktatási ünnepség, amikor itthon egy jóbarát születésnapját ünnepeltük egy belvárosi szálloda méregdrága japán éttermében. Mellettem ült egy másik tekintélyes barát, egy kölni gyógyszergyár orvosigazgatója. Szabadkozva elmeséli, hogy a vacsora közben fel fog állni, hogy a taxi kivigye Ferihegyre, mert Rómába kell repülnie. Mit keresel Te ott, hiszen lépni se lehet majd a holnapi inauguráció vendégeitől. Hát ez az: én az új pápa személyes meghívottja vagyok. Nézünk rá nagy kerek szemekkel: az úgy volt – mesélte –, hogy amikor kikerültem Kölnbe fiatal kutató orvosként, mint hívő katolikus megismerkedtem a Kölni Dóm egy fiatal papjával. Eleinte a gyóntatóm lett, majd a barátom. Azután elindult felfelé a ranglétrán, és láss csodát, pár napja a konklávé őt választotta pápának. És volt annyi ideje, figyelme, hogy meghívót küldjön a felszentelési ünnepségre. Csendben jegyeztük meg, miután elment: milyen jó, hogy van még egy pápa, akinek nem kell elmagyarázni, hogy kik is a magyarok.
Most pedig már I. Ferenctől búcsúzunk
Még elmondta az Urbi et Orbi áldást. Mintegy lezárta a 12 éves szolgálatát. Másnap reggel már világgá röpült a hír, Ferenc megtért lelki atyja házába. Egy pillanatra megállt a világ legtöbb csikorgó gépezete. A képeket közvetítő médiumok beszélő fejei kapkodva igyekeztek gyászruhát ölteni. A „camerlengo” a bíboros kamarás, a sede vacante (széküresedés) idején a pápa helyettese, az ősi szabályok szerint jelentette be az elmúlás hírét. A bíborosok jelenlétében összetörte a „halászgyűrűt” és elkezdte szervezni és irányítani a Vatikán és a bíborosi testület ügyeit.
A világ népei, elsősorban a keresztények elkezdték gyászolni az elveszített vezetőt. Minden csatornán folytak a történetek az életéről, tetteiről, elemezték gondolatait, terveit, eredményeit. Végülis, úgy is fel lehet fogni, és ez nem okvetlenül szentségtörés, hogy az 1,2 milliárd hívőt számláló katolikus egyház a világ legnagyobb és egyik legrégibb vállalata. Persze a hívők többségének ez nem jut az eszébe, hiszen a kereszténység spirituális gyökerei, Jézus tanításai, az apostolok tanúságtétele, ha tetszik arany, ha tetszik tömjénfüstbe burkolja ezt az ősi kultúrát.
Ferenc fellépése, apostoli szegénysége, a szenvedő emberek melletti kiállása, feltétel nélküli békevágya mindenkit megérint. Úgy gondolom, hogy személyisége, működése, gondolatai, magatartása hozzájárultak ahhoz, hogy kicsit jobb legyen a világ. És ilyen hatást csak nagyon kevés ember tud kiváltani. Néhány óra múlva már a temetés szertartását fogjuk követni, hogy azután átlépjen egy nagyszerű ember a valóságos világból a történelembe.
Nyugodjon békében, emlékét sokan, sokáig megőrizzük.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!