Európában évente 38 ezren halnak meg influenzában

Az Európai Unió Tanácsa 2009-ben kiadott ajánlásában az idősebb korosztályok 75%-os influenza elleni átoltottságát tűzte ki célul. Az ajánlás szerint a 75%-os célt lehetőség szerint ki kell terjeszteni a krónikus betegségben szenvedők kockázati csoportjára is. A 75%-os átoltottság elérése fontos mérföldkövet jelenthet a lakosság oltottsági arányának növekedésében is - olvasható az Országos Epidemiológiai Központ honlapján.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az Európai Unióban évente 25 és 100 millió között van az influenzában megbetegedettek száma és közülük körülbelül 38 000 fő hal meg. Az elhunytak több mint 90 százaléka a 65 évesek illetve idősebbek korcsoportjából kerül ki.

Az influenzával összefüggésbe hozható halálozások és a súlyos szövődmények száma, a munkahelyi és az iskolai hiányzások, a termelékenység csökkenése direkt vagy indirekt módon megközelítőleg 6-14 millió eurós terhet ró az EU éves költségvetésére. Vitathatatlan tény, hogy az influenza Európa-szerte komoly kihívást jelent az egészségügyi és a szociális ellátórendszereknek, különösen a téli hónapokban, amikor legmagasabb a megbetegedések száma.

Az Európai Tanács ajánlása, mely az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ és az Egészségügyi Világszervezet által bizonyított tényeken alapul, megállapítja, hogy jelenleg az influenza elleni oltás a leghatékonyabb módja a betegség megelőzésének, valamint a szezonális influenza által okozott populációs szintű népegészségügyi hatások/károk enyhítésének.

A rizikócsoportokhoz tartozóknál és az egészségügyi dolgozóknál csakúgy, mint hathónapos kor (ez az oltás alsó engedélyezett korhatára) fölött bárkinél, az influenza elleni oltás komoly előnyökkel jár, és az oltásnak - ritka kivételektől eltekintve - nincs ellenjavallata.

Az Egészségügyi Világszervezet Globális Influenza Felügyeleti és Gyorsreagáló Rendszerén belül kijelölt szakértői csoport határozza meg minden szezonban, melyek azok a vírustörzsek, amelyeket az influenza elleni három (trivalens) vagy négy (quadrivalens) komponensű oltóanyagnak tartalmaznia kell mind az északi, mind a déli féltekén. A vakcinában található vírustörzseket rendszeresen módosítják az aktuálisan előforduló influenzatörzsek szerint.

A jelenleg alkalmazott klasszikus influenza elleni oltóanyagok a trivalens vakcinák. Ezek mellett forgalomban vannak quadrivalens oltóanyagok is, melyek tartalmazzák mind a B (Yamagata), mind a B (Victória) vonalhoz tartozó vírustörzseket, ezen kívül két influenza A vírustörzs is bekerül az ilyen típusú oltóanyagokba. A quadrivalens vakcináktól azt várják, hogy alkalmazásuk szélesebb körű immunitást eredményezzen a cirkuláló törzsekkel szemben, ezzel növelve az oltás hatásosságát.

Várandósok influenza elleni oltása
A várandósság nem zárja ki az influenza elleni oltást, ha elölt, inaktivált vírust tartalmazó oltóanyagot használnak a várandós nő oltására. Az aktuálisan használt, influenza elleni, inaktivált vírust tartalmazó oltóanyag a WHO és az EU ajánlása szerint minden várandósnál alkalmazható terhességi héttől függetlenül.

A Tanács ajánlása szerint a krónikus betegségben szenvedők és a 65 év felettiek mellett ez is kiemelt célcsoport az influenza elleni védőoltások tekintetében. Eddigi alkalmazása során nem mutattak ki sem anyai, sem magzati kockázatot. A magzatot érintő legnagyobb veszély a koraszülöttség és az alacsony születési súly; mindkettő előfordulásának kockázata nagy valószínűséggel csökkenthető, ha a várandós anya influenza elleni oltásban részesül.

Mivel az influenza elleni védőoltás hathónapos kor alatt nem ajánlott, a várandós nő beoltását követően termelődő anyai ellenanyagok az újszülöttet is védik a születést követő időszakban.

Gyermekek influenza elleni oltása
A WHO és az EU az influenza elleni védőoltást az olyan hathónaposnál idősebb csecsemők és kisgyermekek részére ajánlja, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek, különösen, ha az légzőszervi vagy szív-érrendszeri krónikus betegség, cystás fibrózis, asztma, szívfejlődési rendellenesség, anyagcsere betegség. (pl. cukorbetegség). Az influenza szövődményei az 5 éven aluli gyermekeknél a leggyakoribbak.

Hatékonyság és hatásosság
Az oltást követő egy hét múlva az oltóanyagban lévő influenzavírusokkal szemben ellenanyagok jelennek meg az oltott személy szervezetében. Az ellenanyagszint a második hét után tetőzik és a következő, megközelítően 24 hétig stabil marad.
Az influenza elleni oltás egészséges felnőttek esetén 70-90%-kal csökkenti az influenza megbetegedés kialakulását, a 65 év felettieknél a kórházi kezelést igénylő súlyos esetek előfordulása 21-27%-kal, a halálos kimenetelű esetek száma pedig 12-48%-kal csökken.

Meg kell említeni azt is, hogy az influenza elleni oltás hatásossága évről évre változhat. A 2014-2015. évi influenzaszezonban az oltóanyag nem volt olyan hatásos, mint az azt megelőző években, mert a cirkuláló vírustörzsben antigén-drift fordult elő, és az oltóanyag nem pontosan a cirkuláló törzset tartalmazta, mivel az időközben megváltozott. Meg kell azonban jegyezni, hogy az olyan években is, amikor az oltóanyagban található és a cirkuláló vírustörzsek részben eltérnek, az influenza elleni oltás még mindig költséghatékony módja a megelőzésnek és csökkenti az influenza megbetegedések okozta egészségügyi és gazdasági terhet, mivel csökken az influenzavírus okozta szövődmények súlyossága és előfordulásuk gyakorisága.

A háziorvos szerepe kiemelkedő jelentőségű az influenza elleni oltási kampány végrehajtásában Köztudott, hogy az influenza elleni oltás fontosságának megértése és elfogadása (az oltási tudatosság) nem éri el az ideális szintet, és meglehetősen gyakori az oltással kapcsolatos félreértés és félreinformáltság. A háziorvosok a legalkalmasabbak arra, hogy a védőoltásokkal kapcsolatban tanácsot adjanak a hozzájuk fordulóknak és a praxishoz tartozó személyek között felmérjék az oltandók körét, válaszoljanak a betegek kérdéseire.

Az oltásra jogosultak értesítése
A háziorvosnak az oltásra jogosultakat írásban kell értesíteni az oltás lehetőségéről (beleértve a kiskorúak szüleit, illetve a gondnokság alatt lévők gondnokait/gyámjait). A különböző típusú bentlakásos intézményekben, az azokat ellátó orvosnak fel kell venni a kapcsolatot az intézmény vezetőségével, hogy megszervezze mind a dolgozók, mind az ott élők influenza elleni oltását. Ki kell emelni, hogy az átoltottság növelése szempontjából a személyes megkeresés bizonyult a leghatékonyabbnak, amikor a beteget név szerint értesítették és ajánlották fel neki a védőoltást.

Európában a háziorvos a praxisában több értesítési formából is választhat, a megkeresés történhet levél, e-mail, telefonhívás, telefonüzenet útján. Azokat az oltandókat, akik az oltásról szóló értesítésre nem válaszolnak, vagy a már előre egyeztetett oltási időpontban a rendelőben nem jelennek meg, ismételten meg kell keresni.

Természetesen, ahogyan nő az influenza elleni átoltottság, úgy csökken a háziorvosi praxisokra nehezedő teher járvány idején. Általában azokban az országokban, ahol a rizikócsoporthoz tartozó betegek védőoltását valamilyen formában finanszírozzák (ez a térség országaiban változó), magasabb az oltottsági arány.

Az OEK levéllel, tájékoztatóval is segít
Hazánkban az influenza elleni védőoltások döntő többségét a háziorvosok végzik, ezért valamennyi háziorvos levélben kapott tájékoztatást az idei szezonban végzendő influenza elleni védőoltások szervezésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. Munkájukat elősegítendő, egy, a rizikócsoportba tartozó páciensnek szóló tájékoztatót is kézhez kaptak, amellyel akár személyesen megszólíthatják az influenzaoltás szempontjából rizikócsoportba tartozókat.

Az influenzavírus által okozott megbetegedések súlyosságának, valamint a halálozások számának csökkentése érdekében az alábbi kockázati csoportokat javasolt oltani:
– 3 évesnél idősebb,
• krónikus légzőszervi betegségben szenvedők, pl. asztmás
betegek;
• súlyos elhízás vagy neuromusculáris betegség miatt csökkent
légzésfunkciójú betegek;
• szív-, érrendszeri betegségben szenvedők (kivéve a megfelelően
beállított magasvérnyomás-betegséget);
• veleszületett vagy betegség/kezelés révén szerzett
immunhiányos állapotú betegek (beleértve a HIV-pozitív
személyeket, daganatos betegségben szenvedőket is);
• krónikus máj- és vesebetegek;
• anyagcsere-betegségben szenvedők, (pl. diabetes;)
– várandósok a gesztációs héttől függetlenül;
– azok a nők, akik a gyermekvállalást az influenzaszezon idejére
tervezik;
– rehabilitációs, átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben,
lakóotthonokban, vagy egészségügyi intézményekben huzamosabb
ideig ápolt, gondozott személyek;
– tartós szalicilát-kezelésben részesülő gyermekek és serdülők
(a Reye-szindróma veszélye miatt);
– 60 éven felüliek, egészségi állapotuktól függetlenül.
A fenti kockázati csoportokat a fertőzés átvitele révén veszélyeztető személyek:
– egészségügyi dolgozók, különös tekintettel a transzplantációs, az onkológiai, a hematológiai, a dializáló, a szülészeti-nőgyógyászati, a felnőttek és a gyermekek számára intenzív ellátást nyújtó, valamint a krónikus belgyógyászati osztályokon a betegekkel közvetlen kapcsolatba kerülő személyekre, továbbá a várandós nők és az újszülöttek, csecsemők gondozását végző egészségügyi dolgozók (beleértve a védőnőket is),
– ápolást, gondozást nyújtó egészségügyi/szociális intézmények dolgozói.