Ezért választják az orvosi pályát Magyarországon

Az orvosképzés minőségének fenntartásához elengedhetetlen a hallgatók motivációinak és igényeinek felmérése – vélik a Semmelweis Egyetem szakértői, akik kutatásuk nyomán rávilágítottak, hogy az elsőévesek idealisztikusabb jövőképet festenek a rezidenseknél. Az összefogalót a Semmelweis Figyelő közölte.

Néhány évtizeddel ezelőtt az orvosi pálya legfontosabb ismérve a segítségnyújtás és a betegek érdekeinek szolgálata volt. Napjainkban világszerte hiány mutatkozik egészségügyi dolgozók terén, ráadásul Magyarországon a földrajzi eloszlás miatti egyenlőtlenségekkel is számolni kell. Az ellátórendszerben bekövetkezett változások és az alulfizetettség a szakma presztízsének csökkenését eredményezték, így különösen fontossá vált a képzésre jelentkező fiatalok igényeinek és elvárásainak megismerése.

Dr. Girasek Edmond és munkatársai a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjától Dr. Molnár Reginával, a Szegedi Tudományegyetem Népegészségtani Intézetének szakértőjével együtt arra vállalkoztak, hogy föltérképezzék a hazai orvostanhallgatók motivációit.

Több mint ezerháromszázan válaszoltak
A 2008 őszén bonyolított, kétlépcsős vizsgálat során elsőéves egyetemisták és rezidensek önként jelentkezhettek a kérdőív kitöltésére, melyet maga a kutatócsoport állított össze. A teszt részletes információval szolgált arról, hogy a résztvevők pontosan miért döntöttek az orvosképzés mellett, szeretnének-e külföldön dolgozni, hogyan vélekednek a munkaerőpiaci helyzetről, és milyen elhelyezkedési lehetőségekben gondolkodnak.

Az első fázisban 592 elsőéves töltötte ki a kérdőívet, ez az ország valamennyi orvostanhallgató gólyáinak 63 százaléka volt. A második szakaszban a belföldi egyetemeken végzett összes rezidens – tehát diplomaszerzés után a specializáció első 26 hónapját töltő újonc –, összesen 713 fő vett részt.

Számít a pénz és a karrierlehetőség
Az eredmények alapján mindkét csoport pályaválasztásában jelentős szerepet játszottak az orvosi szakma klasszikus értékei, a gyógyítás iránti elhivatottság és a segítségnyújtásra való igény, illetve a családi ösztönzés mellett fontos tényezőként jelent meg az általános érdeklődés. Az elsősök ugyanakkor idealisztikusabb jövőképet festettek, és a rezidenseknél nagyobb arányban vágytak tudományos karrierre, külföldi munkára, magas fizetésre és karrierlehetőségekre.

A tanulmányok befejezését követő tervek jelentősen eltértek a két csoport esetében. Az elsősök kevesebb, mint fele akart praktizálni, míg a rezidensek háromnegyede. A gólyák több mint negyede még el sem gondolkodott rajta, mihez kezdjen a szakmán belül, a már szakosodóknál ez az arány 19 százalék volt.

Hazai praxis helyett külföldi kutatás?
A kutatói pálya háromszor jobban vonzotta a tanulmányaik elején tartókat, de a rezidensek közül csak százból alig hármat. Ez a különbség azonban korántsem olyan jelentős, mint a külföldi karrier iránti igény mutatója, ami csaknem 9 százalék az elsősöknél, ám csupán hetedennyi a már specializálódóknál. A friss egyetemistákat jobban motiválta a szakma általános presztízse és a betegekkel való kapcsolatteremtés lehetősége. Majdnem 97 százalékuk az eddigi tapasztalatok birtokában ismét orvosi egyetemre jelentkezne, de a szakosodók kevesebb, mint háromnegyedéről mondható el ugyanez.

„Az eredmények komoly megfontolást igényelnek, hiszen a magyar egészségügyi ellátórendszer veszélybe kerülhet, ha az orvosjelöltek céljai és elvárásai nem teljesülhetnek" – írja Dr. Girasek Edmond kutatócsoportja. Az elsősök válaszaiból különösen látszik, hogy tisztában vannak vele: szakmai és nyelvtudásuk révén gyümölcsöző karrierlehetőségek várják majd őket külföldön, ám hazájukban is óriási szükség lenne rájuk.

(Az eredeti közlemény itt olvasható: Girasek et al: The medical career choice motivations - Results from a Hungarian study. Cent. Eur. J. Med. • 6(4) • 2011 • 502-509)