ETOSZ: egyelőre államtitkári optimizmusnak tűnik az eladósodás ütemének lassulásáról beszélni.
Az intézményeken kisebb lenne a beszállítói nyomás, nem járnának a menedzsment nyakára a cégek, a szállítások is folyamatosak lehetnek, ami a betegellátás biztonsága miatt fontos. Mindez ráadásul az adósságok tekintetében fennálló kötelezettségek enyhítését is hozhatja a kórházak számára. Ehhez persze az is szükséges, hogy feleslegesen ne zárják ki előre a faktorálás lehetőségét a kórházak – tette hozzá az igazgató. Bár üzleti titok miatt a konkrét szerződéseket nem ismeri, de reméli, hogy a jövőben felpörög a faktorálás ezen módja, amely járható útja lesz a kórházi adósságállományból fakadó feszültségek kölcsönösen előnyös kezelésének. Szükség is van valamilyen megoldásra, ugyanis a kormányzat mereven elzárkózik egy korábbi javaslatuktól, miszerint az intézményi (közvetve állami) tartozásokat számítsák bele a beszállító cégek közterheibe.
Közismert, hogy a beszállítók hitelezik meg az egészségügyi ellátás egy részét, s bár minden évben történik konszolidáció, ám annak esetlegessége nem biztosítja számukra sem a kiszámítható gazdálkodást, sem a teljes adósságrendezést. Hogy már az adósságrendezés pillanatában megkezdődik a kinnlevőség újratermelődése, jól példázza ezt a legutóbbi, tavalyi konszolidáció, amikor is végre nem az E. Alap megtakarításából, hanem „külső" költségvetési forrásból sikerült 60 milliárd forintot a 80 milliárdos nagyságrendű kinnlevőségek rendezésére fordítani. Mire több hónap alatt lezajlottak a kifizetések, már megint 40 milliárd forintnál járt az intézményi adósság. Az újra és újra megjelenő eladósodásra magyarázat az is, hogy a HBCs értéke közel egyharmadával csökkent 2007 óta a kumulált inflációs számítások szerint.
Újabb konszolidációt várnak az ETOSZ tagvállalatai is, hiszen a kinnlevőség a MÁK adatai szerint elérte az ötvenmilliárd forintot, s a növekedés ütemét tekintve nyár végére 60 milliárd forintra emelkedhet az összeg, tehát nem lehet az adósság növekedési ütemének lassulásáról beszélni. Bár a szövetség próbálta kipuhatolni a konszolidációs szándékot, egyelőre nagy a titkolózás a kormányzati oldalon. Csupán annyit mondott az államtitkár egy tavaszi konferencián, hogy a jövő évi 167 milliárdos többletforrásból a bér mellett többek között az adósságrendezésre is akarnak fordítani. Hogy készül „valami", az is mutatja, hogy a tavalyi konszolidáció beszámolóját egyelőre titkos anyagként kezelik a szakállamtitkárságon, mondván: „előkészítő anyag".
A bővülő forrásokat tekintve kevésbé optimista az ETOSZ. Elismerik, hogy valóban jelentős többletforrást sikerült az egészségügynek kiharcolnia a 2017-es költségvetésben, azonban a saját számításaik szerint például az összevont szakellátás 122 milliárdos névleges bővülése ellenére – a béremelés, az egyedi méltányosság, a többlet kapacitások befogadása után – ténylegesen 15milliárd forint újonnan érkező többletről lehet beszélni.
Hosszú, elhúzódó átállás jellemzi a közbeszerzési szabályok változását, az egészségügyben az ETOSZ tapasztalatai szerint elvétve valósulnak meg a nem csak legalacsonyabb árra, hanem minőségi és egyéb, fenntarthatósági követelményekre vonatkozó közbeszerzési kitételek. De nemcsak mi „bénázunk", ugyanis Nyugat-Európában is gondot okoz az új előírások betartása, tette hozzá. Itthon a kancellárok belépésével a közbeszerzések kikerülnek a kórházi menedzsment kezéből, hiszen most már arról hallani, hogy a kórházak gazdasági önállósága lényegében megszűnik a jövőre felálló kancelláriákkal.