Fejlődik a stroke ellátás

Az  Országos Klinikai Idegtudományi Intézet széles neurointervenciós portfóliójában meghatározó, a legmodernebb beavatkozástípusok közé tartozó mechanikus thrombectomiából az elmúlt évben 355 beavatkozást végeztünk. Erre a fejlődésre büszkék lehetünk. 2015 előtt ezt a beavatkozástípust egyértelmű szakmai bizonyítékok és ajánlások hiányában, csak klinikai vizsgálatok keretében, kis esetszámban tudtuk végezni. A nemzetközi ajánlások 2015-ben születtek meg, azóta évről-évre megdupláztuk, illetve 2018-ban harmadával növeltük az esetszámot. Idén az első öt hónapban 169 esetet láttunk el, és közel járunk az ezer sikeres beavatkozáshoz. Mindezt anélkül, hogy Intézetünk erőforrásai jelentősen bővültek volna - mondta el a Weborvosnak Dr. Szikora István, az OKITI orvosigazgatója, akivel a trendekről és lehetőségekről beszélgettünk.

Milyen erőforrásokra van szükség a beavatkozáshoz?

A neurointervenciós szakemberek száma természetesen nőtt, ami ekkora beavatkozásszámnál nélkülözhetetlen, az egyéb erőforrások viszont nem változtak számottevően. A mechanikus thrombectomia a neurológus, neurointervenciós, radiológus, aneszteziológus és idegsebész szoros együttműködését igényli, tehát logisztikailag rendkívül bonyolult, nagy diagnosztikai és intervenciós műszerezettséget igényel. Egy-egy ilyen siker egy legalább öt fős csapat legalább 2,5-3 órás összetett munkájának eredménye. Erre, a jelentős szakmai kapacitásnövekedésre is büszkék lehetünk, de nem csak az OKITI, hanem az ország is, hiszen míg 2015-ben 133 eset volt, 2018-ban 872 ilyen beavatkozást történt Magyarországon. Ez azt is jelenti, hogy míg lakosságszám arányosan 2016-ban még az európai középmezőnyben voltunk, mostanra az élmezőnyhöz csatlakoztunk.

Hogyan tudják növelni a szakemberek létszámát?

A szakképzett humán erőforrás növelése bizony nem könnyen valósítható meg, hiszen a tapasztalat elsajátításához hosszú ideig tartó, a képzőhelyen állandó ottlétet igénylő képzésre van szükség. Az elmúlt két évben, a OKITI menedzsmentje és az egészségügyi kormányzat segítségével, pályázati forrásból lehetőség nyílt arra, hogy a neurointervenciós képzésbe belépő, illetve a képzést ténylegesen folytató kollégák számára a képzéshez anyagi támogatást nyújtsunk, és módunk volt arra is, hogy ebből a támogatásból a képzéshez szükséges infrastruktúrát, oktató szoftvert szimulációs eszközöket beszerezzük. Ennek eredményeként tavaly novemberben hat kolléga tett sikeres neurointervenciós licencvizsgát.

Milyen eredményességgel végzik ezt a műtéttípust?

Globális adatok alapján azt tudjuk mondani, hogy a beavatkozás hatékonysága az elzáródott ér megnyitását ér tekintve 85 százalék körüli. Klinikai eredményessége, amit abban mérünk, hogy a beteg önálló életvezetésre alkalmas állapotba kerüljön, csupán 50 százalék. Mechanikus thrombectomia nélkül azonban ez az arány a 10 százalékot sem érné el. Két területen tudunk továbbfejlődni: nagyjából 15 százalékot javulhatunk a beavatkozás hatékonyságában, és jó lenne szűkíteni azt a 35%-nyi rést, ami a sikeres beavatkozás és az önálló életvezetésre alkalmas állapotra való javulás között van.

Hol van még lehetőség a fejlődésre?

Ez kétirányú fejlesztést von maga után: javítani kell az intervenciós technológiát és a kiválasztási módszertant, azaz a diagnosztikát. A nagyérelzáródás kezelése során a legnépszerűbb hasonlat szerint az ér a borosüveg, a thrombus a dugó, a speciális katéter pedig a dugóhúzó. Az egyik fejlesztési irány a még jobb minőségű dugóhúzó kifejlesztése. Például egy dugóhúzónál is előfordulhat, hogy beletekerem, de a dugódarabok letöredeznek és a borosüvegbe kerülnek. Hasonló probléma a mi esetünkben is előfordulhat: kihúzzuk a thrombust és bizonyos darabok bent maradnak. A fejlesztések egyik iránya az, hogy dugóhúzónk ne hagyjon bent apróbb darabokat, amelyek távoli kiserekben okozhatnak elzáródást. De olyan innovatív technológiákkal is dolgozunk, amelyekkel a kiserekből is el tudjuk távolítani a thrombusokat.

Hogyan tudják javítani a kiválasztási módszertant?

Azt kell elérnünk, hogy minél pontosabban tudjuk kiválasztani azokat a betegeket, akik tényleg profiltálhatnak a beavatkozásból. Ehhez speciális képalkotó vizsgálatokra van szükség, mert a korábban meghatározott négy- vagy hatórás időablak nem mindenkire érvényes. Speciális CT- és MR-diagnosztikai vizsgálatokra van szükség, ehhez pedig komoly radiológus szakértelem állandó rendelkezésre állására. Ez utóbbi nem vagy nehezen biztosítható, különösen olyan kisebb forgalmú kórházakban, ahol ilyen vizsgálatot ritkábban végeznek. E tekintetben segítségük hívható a mesterséges intelligencia, amely képes a vizsgálatok nagyon pontos és megbízható értékelésére. Ilyen módszerek fejlesztésében és bevezetésében is aktívan dolgozunk.

Hogyan töltik be országos intézetként módszertani vezető szerepüket?

Mi működtetjük a képzési infrastruktúrát. Több vidéki kolléga részben vagy egészben nálunk szerezte meg a gyakorlatot, mi alkottuk meg a tananyagot, évente visszatérően mi szervezzük a hazai stroke centrumok találkozóin, illetve a Magyar Stroke Társaság kongresszusain az ezzel foglalkozó szekciókat. Hasonlóképpen, mi szervezzük az idegsebészeti és a neuroradiológiai társaság hasonló országos programjait, amelyek részben a beavatkozásokat végző, de nagyrészt a képalkotással foglalkozó, illetve a terápia egyéb részeit végző kollégák képzését szolgálják. Ezen túl évente több továbbképző kurzust szervezünk az Intézeten belül, illetve aktívan jelen vagyunk az európai szakmapolitikai folyamatokban, sok európai akkreditációs és tréningdokumentum az intézeti csapat szakmai munkájának eredménye. Összességében a külvilág felé képviseljük az országot, a legnagyobb esetszámot produkáló intézményként folyamatosan fejlesztünk, és minden szakmai módszertani támogatást megadunk a régióközpontoknak, hogy a stroke ellátás magyarországi ügye minél dinamikusabban fejlődhessen.