Fenntarthatatlan kiadások az egészségügyben

A 2015 szeptemberében publikált OECD-jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy a fejlett országokban az egészségügyi kiadások növekedése 2050-re fenntarthatatlanná válhat, amennyiben nem kerül sor reformokra. A kutatók elsősorban pontos kiadási célkitűzések meghatározását, a kiadások hatékonyabb monitorozását, az egészségügyi ás pénzügyi tárcák közötti hatékonyabb együttműködést, a bevételek növelését, valamint az egészségfejlesztés és prevenció megerősítését javasolják.

Az OECD "Fiscal Sustainability of Health Systems: Bridging Health and Finance Perspectives" (Az egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatósága: híd az egészségügyi és pénzügyi perspektívák között) című jelentése részletes áttekintést nyújt az OECD-országok egészségügyi finanszírozásának intézményi kereteiről, gyakorlatáról, valamint az egészségügyi rendszer irányításának szerkezetéről. Az OECD tanulmány főbb megállapításainak rövid összefoglalása olvasható az eski.hu portálon.

Az egészségügy nagy költségvetési kihívást jelent

Az OECD elemzői szerint az elmúlt két évtizedben az egészségügyi kiadások a legtöbb OECD-országban a gazdasági növekedést meghaladó ütemben növekedtek, ami különösen aggasztó a fiskális fenntarthatóság szempontjából, ugyanis az állami források az egészségügyi kiadások mintegy háromnegyed részét alkotják. Ugyanakkor az állami egészségügyi kiadások növekedésének kontrollja meglehetősen nehéz, melynek két oka van. Az egyik, hogy az egészségügyi ellátás az állampolgárok szempontjából nagyon magas prioritást élvez, a kormányzati politikák pedig nagyon alaposan átgondoltak ezen a téren. A másik, hogy számos szereplő vesz részt az egészségügyi ellátás folyamatában az ellátás "haszonélvezője", valamint az ellátást finanszírozó állami források között (szolgáltató, szolgáltatásvásárló, egyéb bürokratikus és adminisztratív közvetítők), amely "felpuhítja" az egészségügyi kiadások kontrollját.

Az egészségügyi kiadások növekedése lelassult a gazdasági válság miatt

Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági visszaesés az egészségügyi kiadások növekedésének lassulásához vezetett, különösen az európai országokban. A 2000-2008 közötti átlagosan 4 százalékot meghaladó növekedést követően 2009-ben átlagosan már csak 2,6 százalékkal növekedtek az egészségügyi kiadások az OECD-országokban, 2010-ben 0,4 százalékkal csökkentek, 2011-ben ismét növekedtek 0,3 százalékkal, 2012-ben pedig 1 százalékkal. Ez egyrészt az egészségügyi kiadások növekedésének általános lassulását tükrözi a legtöbb OECD-országban, másrészt néhány országban (Görögország, Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) az állami kiadások lényeges csökkentését is mutatja a megszorító intézkedések következtében. Miközben az egészségügyi kiadások lassulását nagymértékben tükrözi a GDP növekedési rátájának csökkenése, az egészségügyi rendszereket több országban is jelentősen sújtotta a gazdasági visszaesés. Az OECD-országokban az összes egészségügyi kiadás (a tőkekiadásokat is beleértve) átlagosan a GDP 9,2 százalékát tette ki 2012-ben (vö.: 2011: 9,3 százalék, 2010: 9,4 százalék). Az egészségügyi kiadások az OECD-országok többségében a GDP-növekedésnél lassabb ütemben növekedtek a válság begyűrűzését követően, ellentétben a válság előtti helyzettel.

Az egészségügyi kiadások növekedésének lassulása ellenére az egészségügyi rendszerek finanszírozásának fenntarthatósága továbbra is aggodalomra ad okot. Habár az egészségügyi kiadások lényegesen lassabb ütemben növekednek, mint a válság előtt, az állami egészségügyi kiadások várhatóan növekedni fognak közép- vagy hosszú távon, ami kihívást jelent a fenntarthatóságra nézve. Az OECD elemzői szerint az egészségügyi ellátásra és hosszú távú ápolásra fordított állami kiadások a GDP mintegy 6 százalékát teszik ki, és hatékony költségmegszorító intézkedések hiányában 2030-ra megközelíthetik a 9 százalékot, 2060-ra pedig akár a GDP 14 százalékra is felkúszhatnak.

Több tényező is az egészségügyi kiadások növekedésének irányában hat. Az egyik az egészségügyi technológia fejlődése, amely elősegíti az egészségügyi szolgáltatások körének bővítését, minőségének fejlesztését, a másik tényező a keresetek növekedése, mely magasabb elvárásokhoz vezet az egészségügyi ellátások minőségével, terjedelmével kapcsolatban, a harmadik pedig a lakosság elöregedése, amely az egészségügyi szükségletek növekedését generálja.

Akut probléma a fiskális fenntarthatóság 

Mivel a 2008-as gazdasági válságnak továbbra is vannak utóhatásai a legtöbb országban, az állami finanszírozás fenntarthatósága és hatékonysága erőteljesen előtérbe került. Az egészségügyi kiadások egyre növekvő részarányt képviselnek az összes állami kiadáson belül, és a kormányzati kiadások mintegy 15 százalékát teszik ki. Nem valószínű, hogy az egészségügy továbbra is kiszoríthat más területeket a kormányzati költségvetésből, mint ahogyan ez korábban történt. Ebből kifolyólag a fiskális fenntarthatósági kihívás különösen akut az egészségügyi szektorban, és sürgetően azt igényli a kormányoktól, hogy hitelesen menedzseljék az állami költségvetést. Épp ezért reformokra és megfelelő intézményekre van szükség az egészségügyi kiadások növekedésének kontrollálása és a fiskális fenntarthatóság biztosítása érdekében, olvasható a tanulmány összegzésében.

Új, népegészségügyi adók szerény hatással

A tanulmány megemlíti hazánkat is Dánia, Franciaország, Németország, Szlovákia, Horvátország és Szlovénia között, mint azon az államokat, amelyek új adók bevezetése, vagy a meglévők kiterjesztése révén szélesítették ki a bevételi bázisukat. Az egészségtelen életmóddal kapcsolatos adóknak fontos népegészségügyi hatásai lehetnek, ugyanakkor csak mérsékelt szerepet játszanak az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásában.

Az OECD tanulmány teljes összefoglalása itt olvasható.