Ha nem most, akkor mikor? Már így is 30 év késésben vagyunk

Megérkezett Kóka János vitairatára az első hozzászólás, Birtalan Iván tollából. 

Tisztelt Szerkesztőség!

Kedves János!

Miután 1968-óta vagyok az egészségügyben és ezalatt a hosszú évtizedek alatt három világban, különböző beosztásokban dolgoztam, valamennyire megismertem az egészségügy belső struktúráját. Mint érdekképviselő, EDSZ, Magyar Orvosi Kamara alapítója, az Osztrák Semmelweis Ärzteverein örökös elnöke, osztrák orvosprofesszor (elnöki kinevezés) sok oldalról beleláttam az egészségügy működésébe és az orvosok képviselőjeként több harcot is megvívtam. Állami döntést, mit érdekképviselő (amikor még jogilag lehetett) VÉTÓZTAM. Az ismereteim alapján, ami nem korlátlan és természetesen sok esetben csak felszínes – bár senki sem kérdezte – de leírom a szubjektív véleményemet.

Az általános megállapításaiddal egyetértek.

Bár, az „operációs rendszer” cseréje helyett én inkább a „paradigmaváltást” használnám, de belátom, nem pontosan szinonimák.

A finanszírozási megállapítással kapcsolatban úgy vélem, hogy a tragikusan alacsony magyar GDP-ből az egészségügyre jutó összegek nagyon minimálisak. Összességében azt kell mondani, hogy a magyar egészségügy mélységesen ALULFINANSZÍROZOTT. Az elmúlt 30 év mentségére fel kell hoznom, hogy korábbi évtizedekben is így volt.

Például, amikor 1988-ban a Tatabányai Megyei Korház főigazgató-főorvosaként a kórház éves költségvetéséről tárgyaltunk, már akkor és ott mínusz 400 millió forint volt betervezve, az éves működési költségekre.

Az irányítási rendszer jelenlegi központosításával messze nem értek egyet.

De nézzük a pontokat:

1) Politikai reform: az egészségpolitikát „neutralizálni” kell, a politikai pártoktól függetleníteni. A politikai pártok legfeljebb a szavazatuk maximalizálására törekednek, ez az érdekük, aminek oltárán az egészségpolitikát szívesen FELÁLDOZZÁK. A leírtakkal egyetértek, azzal a szerény megjegyzéssel, hogy a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal már 1989-ben a rendszerváltás előestéjén, mint a MOK főtitkára létrehoztam 12 párt és az EGÉSZSÉGÜGYI miniszter részvételével. Akkori cél, a rendszerváltás eredményétől függetlenül a kórházak működőképességének fenntartása, a finanszírozásuk biztosítása volt.

2) Finanszírozási reform: kétségtelenül alapja az egészségügy paradigma váltásának. Az eredmény/teljesítmény-orientált finanszírozás nagyot lendítene a várólisták csökkentésében, az egészségügyi dolgozók motivációjában, jövedelmén és a betegek elégedettségi mutatóinak javulásában, a kórházi adósságok megszüntetésében. Ezért kellene a többszintű biztosítások bevezetése, a több száz éves tapasztalattal rendelkező, biztosítási matematikához értő profi Nemzetközi Biztosító Társaságokat bevonni, és a központi, hozzá nem értők által zsebből Excel-táblával irányított öntöző kanna effektussal adott finanszírozást alapjaiban megreformálni.

3) Szerkezeti és szervezési reform: alapja a DECENTRALIZÁCIÓ. Ahol az igények jelentkeznek, ahol az igénybe vevők élnek, ott és nekik megfelelő egészségügyi ellátást kell kiépíteni. Folyamatosan monitorizálni a helyi morbiditási, mortalitási, demográfiai mutatókat. Itt sem szükséges újat kitalálni, hiszen a világ számtalan országában így működik az egészségügy. Az ott élők, az ott dolgozó szakemberek tudják a szükségleteket és teremtsék meg azokhoz a feltételeket. Nagykorúsítani kell a TERÜLETI betegellátást.

4) Információs, kommunikációs és digitális reform: Az elmúlt években hatalmas előrelépés történt. De még csak a gyerekbetegségeknél tartunk. Várható további AI fejlesztés, amiről nem szabad lemaradni. Az orvosok, a szakdolgozók és a betegek továbbképzése, fokozatos fejlődése sok előnnyel járhat.

5)  Szolgáltatási és betegjogi reform, kommunikáció: Kulcsszó véleményem szerint a transzparencia. A valós, nyitott tájékoztatása a betegeknek, a kollegáknak egészen addig, amíg nem sértünk személyiségi jogokat.

6) Kórházreform: alapvető és szinte minden területet érintő átépítésre, átstrukturálásra van szükség a helyi adottságok és lehetőségek maximális figyelembe vételével. Volt szerencsém egy megyei korházat, annak teljes organogramját és a hozzá tartozó öt kisebb a megyében lévő városi korházak vezetésének, irányításának átalakítását elvégezni. Nagy és lokális feladat. Az egyetemek, oktatási intézmények esetében más a felállás, tehát az oktatás, kutatás és gyógyítás hármas egységének megfelelően szükséges a szervezeti, irányítási rendszert is fejleszteni. Az OTKI megszüntetése hatalmas visszalépés volt, nem különben az OPNI felszámolása is. Hibák, hibára halmozása, hozzá nem értők döntései, a megfelelő átgondolás nélküli rövid távú szemlélet sok kárt okozott és fog is okozni.

7)  Felügyeleti és irányítási reform: Véleményem szerint az alapbiztosítás és a ráépített, kiegészítő biztosítások bevezetését tartanám jónak. Magyarország nem az angolszász, hanem inkább az osztrák, német, svájci modellnek felelne meg. De mindegyik jobb, mint a mai.

8) Szemléleti és ártalomcsökkentési reform: A gyógyításról a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt!

A szemlélet és a finanszírozás átalakítása nélkül nem fog menni. Abszolút egyetértek.

9) Képzési és HR reform: Nagyon gondosan és fokozatosan lehet végrehajtani.

10) Költségvetési reform: Sajnos ez a rész a kormánypártok döntési kompetenciája. 

Miért most? Ha nem most, akkor mikor? Már így is 30 év késésben vagyunk. 

Üdvözlettel:

Birtalan Iván 

Prof. dr. Birtalan Iván általános orvos és szülész-nőgyógyász szakorvos, endokrinológus, az MTA kültagja, az orvostudományok kandidátusa