Nem elég aktívak a szolgáltatók az elnyerhető forrásokért indult éles versengésben.
Túlcentralizált, túlbürokratizált egészségügy alakult ki mára, amelynek irányíthatósága rosszabbá vált érdemi eszközök hiányában – fogalmazta meg az elmúlt évek változásaival kapcsolatos legfőbb kritikáját Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese a Medical Online Útban az egészségügy átalakítása felé címmel tegnap rendezett konferenciáján.
Ahogy várható volt, bonyolultabbá vált a kormányzati struktúra a stratégiai és a gazdasági kabinet létrehozásával, és sajnos a stratégiai kabineten alig mennek át a szakállamtitkárság előterjesztései. A háttérintézmények átalakítását durva csonkolásnak minősítette, holott az ágazat a változtatások ellen egységesen lépett fel. A legnagyobb vesztesnek az Országos Tisztiorvosi Hivatalt (OTH) nevezte meg, jelezve, hogy az ÁNTSZ-t már ezelőtt szétverték, egyes funkcióit a kormányhivatalokba integrálva.
Talán az OEP-nél sikerült némi eredményt elérni az eredeti elképzelésekhez képest (lásd írásunkat erről), de egy biztos: kormányzati szinten nem látják, mennyi értéke van ezeknek az intézményeknek, mennyire fontosak, s lényegében a változásokkal kihúzzák a talajt az államtitkár alól.
Öt pont, hét pont – ez történt, az nem történt
Az egészségügyi közgazdász két újabb pontot csapott hozzá Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár ötpontos programjához: a betegbiztonságot, amelyre 14 milliárd forintos forrást kap az ágazat, illetve a kormány által bejelentett népegészségügyi koncepció elkészítését (külön partnerekkel, mint például Zombor Gábor).
Az öt pont megvalósulását értékelve elmondta, az ágazatnak jutó források szempontjából a háziorvosok nyertesnek minősíthetők, bár a 2015-16-ban juttatott 10-10 milliárd forintos pluszforrás még mindig nem vonzza fiatal orvosokat a praxisokba. Ráadásul nagy a szakma ellenállása a törzskarton megújításában – amelyet Sinkó Eszter fontosnak tart –, s nem is annyira szakmai, mint inkább a tevékenység finanszírozása és időigényessége kérdésében. Ez derült ki a svájci modellprogram október 12-i szakmai konzultációján is, ahol az orvosi kamara és a FAKOSZ képviselője ez utóbbi két tényezőt látta a legnagyobb gondnak.
A szakmai minimumfeltételek késnek, a kancelláriarendszer kérdésében patthelyzet alakult ki az államtitkárság és a stratégiai kabinet, valamint az ellenvéleményét megfogalmazó kórházszövetség között. Ez ügyben már a választások miatt nem várható radikális lépés Sinkó Eszter szerint. A szociális ágyak leválasztásában sem sikerült eredményt elérni. Sok a bizonytalanság a fővárosi kórházstruktúra átalakításában is. A társadalom részéről ugyanakkor nagy a nyomás, hiszen az Index által megrendelt felmérés szerint a társadalom az egészségügyet tartja a legnagyobb problémának.
Egyértelműen pozitívumként értékelte a szeptemberi béremelést, bár lassúnak tartotta a négy ütemre osztott szakdolgozói bérrendezést, mondván: kétszer ad, ki gyorsan ad. A HBCs-be beemelt korábbi béremelésekről úgy vélte, ezután derül ki, miként reagálnak erre az intézmények.
A politika figyel a fővárosi átalakításra
Legalább most politikai figyelem jut a főváros egészségügyi ellátására, fogalmazott Cserháti Péter, az Egészséges Budapestért Program (EBP) miniszteri biztosa, aki nem titkolta, hogy megrázó élmény volt számára végigjárni a fővárosi kórházakat az ott tapasztalható állapotok miatt. Mint mondta, fejlesztési források híján nem alakulhatott ki az egykapus kórházi betegfogadás és a sürgősségi állapotokat ellátni képes intézmények hierarchikus, progresszív rendszere, emiatt bonyolult jelenleg a beutalás és az ügyelet rendje. Arról is beszélt, hogy a rendszerszerű ellátásszervezésnek nincs gyökere a fővárosban, így nincs mihez visszanyúlni az új koncepció megalkotásakor.
A 1333/2016. kormányhatározat (szerencsére) már nem egyetlen szuperkórházat, hanem négy centrumot határozott meg. A miniszteri biztos tájékoztatása szerint leginkább az észak és dél-pesti centrumok helyzete rendezett, míg a dél-budai elhelyezéséről kedden született kormányzati döntés. Erről azonban nem adott/adhatott tájékoztatást, de a konferencia napján Lázár János miniszter beszámolt a döntésről a Kormányinfón.
Eszerint a Kelenföldi pályaudvar közelében építik meg a tervek szerint a több mint ezerágyas kórházat az M1/M7-es autópálya közelében lévő területen a metró- és az autóbuszos csatlakozás könnyű elérhetőségével. Az észak-budai központ egyelőre távlati elképzelés, ugyanis csak az érintett térség közlekedési fejlesztése után valósulhat meg.
A miniszteri biztos számára is váratlanul került be a határozatba a Sportkórház elhelyezése a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjébe, amelyet állami kezelésbe vesznek. Észak-Buda ellátását Közép-Budán próbálják megoldani, amiben nemcsak a Szent János Kórháznak és a Kútvölgyi Klinikai Tömbnek lehet meghatározó szerepe, hanem új elemként szóba jöhet a Pető Intézet és a Haditechnikai Intézet ingatlanainak hasznosítása – ezeket azonban nem tervezték az Egészséges Budapestért Programba, így jelenleg a kormány asztalán fekszenek a javaslatok.
Felhívta a figyelmet, hogy erős verseny folyik a pályázati forrásokért, ám kevés pályázat érkezik az intézményektől, s nagy a lemaradás veszélye. A 2018-as költségvetésben a kormányhatározat végrehajtására első ütemben 185, második ütemben 100 milliárdos forintos forrás áll rendelkezésre, ehhez a megfelelő terveket jövő tavaszig kell elkészítenie az államtitkárságnak.
Mit tudhat hat-nyolc ember jobban, mint kétszáz?
Nem önálló egészségügyi térség a fővárosi, persze kérdés, hogy jó lenne-e, ha az lenne, osztotta meg a hallgatósággal dilemmáját Weltner János, az SE I. Számú Sebészeti Klinika főorvosa, korábban sebészeti szakfőorvos. A tervezésnek véleménye szerint feladatról, feladatellátásról kell szólnia, s ehhez kell majd rendelni a betont és vasat, valamint az informatikát. Az Amerikából átvett sbo-rendszert kritizálta, mondván, minden aktív ellátást nyújtó kórháznak olyannak kellene lennie, ami el tudja látni a sürgős eseteket. Nem érzékeli, hogy az EBP miként tudja kezelni a meglévő infrastruktúra sokszor százéves, elavult kórházi épületeit, pavilonjait, mert ezekbe invesztálni szerinte felesleges.
A kancelláriarendszer kapcsán Antal Gabriella, a törökbálinti kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja kifejtette: az ellátás helyén kell a gyógyító tevékenységgel kapcsolatos pénzügyi feladatokat kezelni. Az oktatási rendszer klikkesítéséből kiderült, hogy a túlzott centralizáció működésbeli gondokat okoz, mindezt Lázár János is elismerte, s belegondolni is nehéz, hogy a kórházaknál mivel járna az időveszteség, tette hozzá. A fenntartó az informatikai összeköttetésnek és a jelentési rendszernek köszönhetően minden gazdasági tevékenységét látja az intézményeinek, s úgy vélte: nem hoz kevésbé szakmai döntést száz főigazgató és legalább ennyi gazdasági vezető, mint hat-nyolc kancellár.
Tévhírként kering a köztudatban, hogy megyei ellátási szervezési rendszerre vonatkozó javaslatot tett volna le a kórházszövetség, s ez lenne a vita központi kérdése az államtitkársággal. Mint jelezte: semmilyen javaslatot nem készített a szervezet a kancelláriarendszerre vonatkozóan, egy korábbi szakmai anyagukról van szó.
Minden bizonytalan és félóránként változik, fogalmazta meg kritikáját Falus Ferenc volt tiszti főorvos, aki szerint az ÁNTSZ-t már szétverték, most pedig az OTH Emmibe integrálásával az utolsó fékek és ellensúlyok felszámolása zajlik.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!