Háziorvosok: bizonytalanság és bizalmatlanság

A kormányzat legfontosabb feladata, hogy az alapellátásban dolgozók munkakörülményein és bérviszonyain javítson – halljuk hetek óta, és szinte mindennapra jut egy morzsányi új információ arra vonatkozóan, hogyan is akarják megvalósítani az ígéretes elképzeléseket. Mindez túl szépen hangzik a háziorvosok számára, akik körében nagy a bizonytalanság, sőt: a bizalmatlanság is, hiszen egyre bonyolultabbnak tűnik minden.

Mert valóban jól hangzik, hogy a praxis bevételének döntő részét kitevő kártyapénz csak gyógyításra fordítható, vagyis a rezsit és az alkalmazott bérét kiemelik belőle. Van, aki számol, és nettó 400 ezer forintos fizetés jön ki neki papíron. Ez már jó, tagadhatatlan. De ha a kártyapénzt csak bérre fordíthatja a háziorvos, akkor vállalkozása nem egy törvénytelen álvállalkozás lesz, fogalmazódik meg a kérdés.

Szükség van a részletek tisztázására, és elodázhatatlan, hogy hathatós lépések történjenek: olyan konstrukció kell, ami csökkenti a leterheltséget, ugyanakkor rendes megélhetést biztosít a háziorvosok számára, nyilatkozta lapunknak dr. Borsi Éva, a Kasszaorvosi Szervezet elnöke. Úgy véli, ha ilyen ütemben hajlandók csak a háziorvosokkal foglalkozni, akkor nem lesz vonzó a háziorvoslás továbbra sem, és nem érkezik meg az utánpótlás. Pedig égető szükség lenne rá, ugyanis drámai csökkenést mutat az OEP legfrissebb, 2013-as statisztikai évkönyve. Eszerint három év alatt kétszáz praxis szűnt meg végleg, míg az OALI nyári adatai szerint több mint 160 tartósan betöltetlen praxis van, amiért nem tolonganak a fiatal orvosok. A betegek ellátása megsínyli a hiányt, a hátrányos településeken gyógyító orvosok pedig lassan szabadságra sem tudnak menni.

Bár örvendetesnek tűnő lépés a kártyapénz tisztítása Borsi Éva szerint, azonban kérdés, hogy miként valósul meg mindez. Egyrészt azért, mert többféle konstrukció él ma: vagy minden az önkormányzaté, tehát a rendelő és az eszközök is, s a háziorvos bérleti díjat fizet, vagy minden a háziorvosé, illetve a harmadik verzió szerint az ingatlan az önkormányzaté, de az eszközök a háziorvos tulajdonában vannak. Tehát érdekes, miként szálazódik ezt a történet: ha az önkormányzat nem vállalja a rezsi és a nővér bérének anyagi terhét, akkor az önkormányzati vagyontárgyat viszi az állam, tehát viszi a rendelőt és az eszközöket is.

Másrészt azért is érdekes a kártyapénz csak gyógyításra fordítható kitétel, mert egyelőre fogalmuk sincs az orvosoknak, mit várnak ezért cserébe tőlük, mit takar az, hogy a népegészségügyi tevékenységben, szűrésekben részt kell venniük. Nem szeretnének úgy járni, hogy kötelező feladatot kapnak a nyakukba, miközben a finanszírozás messze nincs arányban a munkával, jegyezte meg Borsi Éva.

Hogy az állam „belépésének" milyen következményei lehetnek? Mindenki találgat. Egy biztos, az államosítás nemcsak sokba kerülne az államnak, de vélhetően jó néhány orvos is kiesne a gyógyításból. Akik ugyanis a praxisuk eladhatatlansága miatt dolgoznak kényszerből még mindig, azok vélhetően azonnal nyugdíjba vonulnának, ha az állam megvenné a praxisukat. Borsi Éva sem tart az államosítástól, inkább attól, hogy visszatér a régi gyakorlat, amikor az állam kirendelhette az orvosokat vidékre dolgozni.
Egyelőre nagyon sok a találgatás, és információink a szakmai egyeztetések sem abban az ütemben folynak, ahogy azt korábban a tárcánál ígérték.