HBCs: a mellékhatások kezdik túlnőni a hatásokat

Ha valamire, hát végképp nem a finanszírozásra találták ki a HBCs-t (homogén betegség csoport), sőt a szisztéma kitalálója így sóhajtott fel műve láttán: csak nehogy finanszírozásra használják…  Pusztába kiáltott szó volt, hiszen a hbcs elvű finanszírozás ma egyre általánosabb, és nem lehet azt mondani, hogy a kor meghaladta a kódoláson alapuló szisztémát – állította egyik előadásában dr. Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója, aki egyben a rendszer hazai bevezetésének kezdeményezője volt.

Bármilyen finanszírozási technikát is alkalmaznak az egészségügyben, az olyan, mint a gyógyszer: mindegyiknek van mellékhatása. Sőt: a hozzászokás veszélye miatt egy idő után a mellékhatások dominálnak, tette hozzá azzal: „Jelen formájában a realizálható eredményeket realizáltuk, ugyanakkor a mellékhatások kezdik túlnőni a hatásokat."

A szakirodalom szerint minden finanszírozási technika tizenöt-húsz évenként felülvizsgálatra vagy váltásra szorul. Egyik oldalról nem szerencsés a gyakori váltás, hiszen mire sikerül a finanszírozónak, illetve a kórházaknak elsajátítaniuk egy új verzió alkalmazását, addigra már jön a következő. Másik oldalról viszont nem árt az időnkénti váltás, mivel a rendszert kitanulva megszületnek az apróbb trükkök, a rendszer kiskapuit kihasználva.

A HBCs-finanszírozást legelőször Amerikában kezdték használni, Magyarország az 1993-as bevezetéssel élen jár Európában, csak Portugália (1990) előzte meg. Ennél még nem találtak ki jobbat Kincses Gyula szerint, aki úgy véli, a rendszert nem bonyolítani, hanem egyszerűbbé, átláthatóbbá kellene tenni. Ehhez a mögöttes szakmai protokollok, szabályok meghatározása fontos, hiszen ez lehet alapja az ellenőrzésnek. Elmondta, hogy nemrégiben kínaiak jártak hazánkban, hogy tanulmányozzák hbcs-szisztémát, ugyanis szeretnék bevezetni saját egészségügyi ellátásukban is.

Köztudott, hogy a kódoláson alapuló OEP-elszámolási mechanizmus alkalmazása speciális követelményeket támaszt az orvosokkal szemben, ráadásul többletteherrel jár. Bevezetésekor például a megnövekedett adminisztráció váltotta ki a legnagyobb ellenszenvet a rendszerrel szemben. A helytelenül végzett kódolás intézményi szinten évről évre halmozott veszteséget okoz, ezért a kórházak számára létkérdés, hogy a pontértékek alapján történő elszámolás technikáját minél pontosabban ismerjék a területért felelős szakembereik.