Hertzka Péter hisz abban, hogy a jó jót hoz

Tíz évvel ezelőtt az esélytelenek nyugalmával pályázta meg a 13. kerületi egészségügyi szolgálat vezetői állását, ma pedig az egyik legmodernebb, legjobban felszerelt intézményrendszert vezeti dr. Hertzka Péter. A XIII. Kerületi Egészségügyi Szolgálat Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgató-főorvosával az Orvosok Lapja készített interjút.

„Bárhová megyek, mindenhol azt mondják, de jó neked. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy sziget. Az önkormányzat segítségével igyekszünk úgy működtetni a szolgálat intézményeit, hogy a kerületi lakók érezzék, értük vagyunk. Én így érzem jól magam, nekem ez a boldogság, ez az alkotás öröme, ami itt megadatik nekem" – vallja dr. Hertzka Péter, aki augusztus 20-án magas állami kitüntetést kapott. Az interjú apropóját részben az elismerés, részben az intézményben folyó, kuriózumnak számító fejlesztés adta.

– Mozgalmasan telnek az évek, a kívülálló is láthatja, bárhová lép, mindenhol emberi körülmények fogadják, ami nem minden kerületre, településre jellemző…

– Az önkormányzat tízéves ciklusokban újítja az egészségügyi intézményeit, így az ittlétem alatt is minden intézmény folyamatosan megújult, korszerűsödött, beleértve az összes háziorvosi telephelyet, a gyermekorvosi rendelőket, az ügyeletet. Bárhová be lehet menni, minden európai színvonalú. De így vagyunk a laikusok számára kevésbé értékelhető műszerezettséggel is: nem tudok olyat kérni az önkormányzattól, amit ne kapnánk meg. Olyan szinten viszi előre az ellátást a biztos támogatás, hogy valóban kuriózumnak számít. A digitalizált komplett radiológiától, benne a mammográffal, az egynapos sebészetig, mindenünk van. Megkérdeztem az egyik ortopéd szakorvosunkat, hogy tudok-e még nektek olyan műszert venni, amire a műtétekhez szükségetek van, és az volt a válasz, hogy nem. A gasztroenterológiában olyan eszközparkkal rendelkezünk, ami számos kórháznak nincs… Tehát meg tudunk mindent csinálni, ami ambulánsan elvégezhető, és mindezt a betegeink maximális nívóban kapják meg. Hozzáteszem: a felnőtt háziorvosi praxisok itt eladhatóak, a rendelők klimatizáltak, kulturáltan néznek ki. Nem véletlen, hogy nálunk nem növekszik, hanem csökken a háziorvosok korfája.

– A kórházak mást is megirigyelhetnének, méghozzá a képalkotó diagnosztikai eszközparkjukat. Egyáltalán: miért vásárol CT-t és MR-t egy önálló szakrendelő?

– Az a fajta CT- és MR-beruházás, és az az igény, amit a kerület polgármestere és képviselő-testülete megfogalmazott, az a valódi profilaxis véleményem szerint. A kormányzat részéről sokat hangoztatott betegellátási igényt, szakmai minőséget elégít ki, lehetővé teszi, hogy időben lehessen szűrni, diagnosztizálni, s ezzel együtt időben megkezdeni a betegek gyógyítását, illetve megelőzni a betegségek kialakulását. Ez maga a csúcs. Az önkormányzat segítségével beszerzett gépekkel célzottan onkológiai előszűrés végezhető. Szeretnénk csatlakozni a Korányi tüdőrákszűrési programjához, amely szerint a kijelölt populációt alacsony dózisú CT-vel szűrik. A CT 128 szeletes, tehát nagy teljesítményű berendezés, képes kardio CT-vizsgálatok elvégzésére is. Ebből adódóan lesz egy kardiológiai irány is, amely infarktust megelőző program kardiológiai indikáció alapján. Így szabtuk meg a kerületi elvárást, a keretszámot, hogy mindez beleférjen a teljes kapacitásba. A másfél teslás MR berendezésünk képes lesz a nekünk meglévő, nagyon korszerű mammográf által előzetesen leszűrt, vagy valamiért arra nem kerülhető betegnél a vizsgálatot elvégezni, ami az emlőrákszűrésben fontos. A teljes szűrési és vizsgálati vertikumot meg tudjuk csinálni az újonnan munkába állt képalkotó eszközökkel együtt.

– Nem mindennapi, hogy egy önkormányzat ilyen jelentős fejlesztésekre ad forrást. S ezek szerint sikerült befogadtatni a kapacitást vagy legalábbis nagy részét az Egészségbiztosítási Alapkelezővel…

– Valóban kuriózumnak számít az önkormányzati támogatás, ám az OEP/NEAK nem fogadja be, egyetlen fillért nem kapunk az államtól, pedig a Szakmai Kollégium Radiológiai tagozata is támogatja a két csúcskategóriás berendezés munkába állását.

– Ez meglepő, hiszen közismert, hogy CT-ből, MR-ből nem igazán jó a hazai ellátottság, amit ugyan némileg ellensúlyoz a magas kihasználtság, és hát a definitív ellátásokat is szeretnék minél alsóbb szintre vinni... Szóval hogyan oldják meg a működtetést, hogy egyáltalán a céljaiknak megfelelően használni tudják a két berendezést?

– Olyan megoldást találtam ki, hogy tehermentesítsük az önkormányzatot, miszerint egy konzorcium, amely a közbeszerzési eljáráson nyert, üzemelteti a berendezéseket úgy, hogy nem kérünk bérleti díjat, csak az üzemeltetéshez szükséges energiát fizeti. Cserébe ezért évente közel tízezer vizsgálatot végez el nekünk ingyenesen, ha van rá igény . A fennmaradó időben fizetős betegkörrel feltölti az ő kapacitását, és abból fogja kitermelni a maga hasznát, illetve a kvótára eső költségeit.

– Ki és kit utalhat be?

– Az intézet, illetve a 13. kerületi kórházak szakorvosai utalhatnak ide 13. kerületben állandó bejelentett lakcímmel rendelkezdő, több mint egy éve itt élő lakost járóbetegként. Adott esetben más szolgáltató is kérhet vizsgálatot egy 13. kerületi lakosnak, ha ezzel sikerül előbb diagnosztikai vizsgálathoz juttatni a beteget. Magánrendelőből nem érkezhet beutalás. Emellett elvárás, hogy elvben két héten belül történjen meg a képalkotó diagnosztikai vizsgálat, nem csak daganatgyanú esetén, hanem minden más betegségnél. Ez egy pluszlehetőség a gyorsabb diagnózis érdekében.

– Egy percig sem kétségbe vonva a fejlesztés kiemelkedő jelentőségét, bennem felvetődik: miért nem költenek UH-diagnosztikára vagy arra is, mert legalább egy hónapot, ha nem többet kell várni a 13. kerületieknek is.

– Ha hoz nekem ide radiológust, akkor máris rövidül a lista. Eszközben ugyanis nincs hiány nálunk, a legmodernebb diagnosztika is rendelkezésre áll, ám szakorvost lasszóval sem találni, mert nincs radiológus. Számos esetben távleletezéssel oldjuk meg a radiológiai diagnosztikát, ami relatíve drága, van, hogy drágább, mintha egy saját szakorvosunk lenne. Ráadásul én jobban szeretem, ha a szakorvos meg tudja nézni a röntgenasztalon, hogy mi a probléma, miről kérjük a leletet. A távleletezés egy hiánypótló megoldás, készül egy felvétel úgy, hogy a beteget nem látja az orvos. Nekem senki nem mondja, hogy ez a legjobb megoldás. Hiába vesszük a legmodernebb eszközöket, hiába vannak az újabb és újabb tanfolyamok, nincs, aki csinálja. Napi működésünkben ez komoly gond.

– Hogyan próbálják az szakorvosokat megnyerni, hiszen az egymástól történő csábítás napi gyakorlattá vált?

– Nem korrekt, de az az igazság, hogy lopjuk egymástól az orvosokat, és ez valami borzaszó. Mindenki megpróbál a felszínen maradni, a személyes kapcsolatrendszer, a pénz és a munkakörülmények, műszerek döntenek. Megtörtént eset. Egyik sebészkollégánk sajnos meghalt, és keresni kellett a helyére valakit. És tudja, mit csináltam? Felmentem az internetre, és elkezdtem keresgélni. Találtam egy hölgyet, felhívtam, azt hitte, telefonbetyárkodom… ma a kolléganőnk, nagyon jól érzi magát nálunk. Ez így zajlott, én hívtam a fél országot… ez nem egy normális megoldás.

– Hihetetlen! És tényleg nem normális megoldás… A munkakörülmények, a műszerezettség az elmondottak tükrében biztosan erősíti ebben a versenyben a szolgálatot… Mégis, mekkora támogatást kapnak évente az önkormányzattól?

– Nehéz pontos adatot mondani, mert kapunk például dolgozói bérre is és kiegészítésekre, a cafetériát tavaly száz százalékkal megemeltük az önkormányzati támogatásnak köszönhetően. Több milliárdot tett bele a kerület az évek során a fejlesztéseket nézve, ez biztos, de vannak olyan kiadások, amelyek nem a mi költségvetésünkben jelennek meg.

– Ha az egészségügyi szolgálat ilyen erős a fejlesztésekben, akkor nagy eséllyel nem fog a központi forrásokból kapni, nem beszélve arról, hogy itt nincs „politikai hátszél"…

– Amire csak lehet, mindenre pályázunk, az EBP-ben most rakunk össze anyagot, hogy mit szeretnénk. Kérdezem, persze leginkább is költői a kérdés: ha a CT és az MR üzemeltetésére nem kapunk egy fillért sem, akkor az EBP miként fogja a mi dolgainkat megoldani? Arra várni, hogy egyszer talán valaki valamit mond… Próbálkozunk, persze, de az önkormányzat a biztos pont…. És van egy elvem, ha megállunk, akkor visszafejlődünk, tehát ha kicsit is, de menjünk előre.

– Akkor már van következő lépés, mi az?

– Egy lézersebészetet szeretnénk beüzemelni, ami általában csak magánalapon működik. Itt a 13. kerületben a sebészet keretében de önálló rendelés lenne. Már idén elkezdtük a fejlesztést, most próbálunk beszerezni olyan műszereket, amivel el tudunk látni egy csomó bőrelváltozást, és más típusú problémát. Megszereztük azt az oktató szakembert, aki nem csak tanít, oktat, de részt is vesz a gyógyításban. Ez a rendelés megint egy újdonság , egy plusz ellátás lesz.

– Mostanában állandó téma az egynapos sebészet. Ezen területen terveznek fejlesztést?

– Nagyon szeretnénk bővíteni, méghozzá két szakmában: az egyik a traumatológia, a másik a kézsebészet. Ami a nagy kórházak traumatológiai osztályán apró munkának számít, például a fém kivétele, azt a mi baleseti sebészeink készséggel, örömmel megcsinálnák, s ehhez minden feltétel megvan. Ráadásul nem kérek hozzá pluszfinanszírozást, csak azt, hogy engedélyezzék a tevékenységet. A válasz: szó se lehet róla… adjunk be kérvényt a Többletkapacitás-befogadási Bizottsághoz, miközben nem kértünk egy fillért sem. Ennek nincs értelme. A másik a kézsebészet: kis műtétek, de ezt sem engedik. Olyan műtőszemélyzettel rendelkezünk, hogy egész nap lehetne a műtőnket üzemeltetni. Nem tudjuk a szabályozás miatt. Meg van szabva ugyanis a minimum műtétszám, az ehhez kapcsolódó finanszírozás, s nekünk úgy kell számolnunk, hogy egy nagy súlyszámú műtétre kell produkálnunk több kis súlyszámú műtétet… Én pedig úgy gondolom, hogy azt kellene operálni, amire a betegnek szüksége van, nem azt, amire jó finanszírozást adnak. Negyven százalékkal olcsóbban tudjuk a kis műtéteket megcsinálni, mintha kórházban látnák el a beteget, hotellel, infrastruktúrával. Miért kell ezt blokkolni? Kinek jó ez?

– Ezek szerint csak lózung a járóbeteg-ellátás súlyának növelése, a minél alacsonyabb szinten nyújtandó definitív ellátás hangoztatása?

– Több probléma van! Az egynapos sebészetnek kellene a mintának lennie, hogy íme, ezt tudja a járóellátás, s hogy az állam súlyos milliárdokat spórolhat meg úgy, hogy a beteg is jobban jár. Ez nyilván érdekeket sért, hiszen számos műtétet ugyanis valóban felesleges kórházi osztályon végezni. Lassan mindenhol van egynapos sebészet, ám jó lenne, ha centrumok lennének, ahol egész nap dolgoznának a műtőkben, ez sokkal olcsóbb lenne az államnak, szerintem. Miért kell az ÁNTSZ engedélyén kívül egyéb engedély? Ha én az ES-en belül szeretnék egyéb beavatkozásokat is végezni, miért kell külön engedélyeket szerezni, miközben megfelelünk mindennek. Mindenki jobban jár, mert ezek a kis műtétek nem kellenek a nagy trauma osztályokra. Mindenhol fel kellene fejleszteni a járóbeteg-ellátókat, egyrészt, hogy minél több területen tudjanak deffinitív ellátást nyújtani, másrészt, hogy úgy készítsék elő úgy a betegeket, hogy szükség esetében a pácienseknek csak minimális időt kelljen a kórházban eltölteniük. Kisebb a fertőzésveszély, kevesebbe kerül az államnak, és pszichésen sokkal jobb a betegnek. Engedni kellene, hogy a járóellátók viruljanak, önálló entitásként tudjanak működni az alapellátás és a kórház közé ékelve. De most mindig visszafogják, amikor lépni akarnának.

– Honnan jönnek a fejlesztési ötletek?

– Van egy jó kollektívánk, vannak a kongresszusok, s az elveket magam szabom meg. Lennének ideáim, például régi-régi vágyam egy fájdalomambulancia, a másik szívem vágya, állatbarátként is, hogy a kerületben, a gyermekorvosi rendelőben lehessen terápiás kutya, óriási dolog lenne… egyelőre nem találtam céget, amely terápiás kutyákkal foglalkozik és szívesen partner lenne…

– Egy ilyen gyermekorvosi rendelőről lehetett nemrégiben olvasni, az orvos a saját jószágát vitte be terápiás kutyaként…

– Szeretném megcsinálni, nem tettem le róla. Folyamatosan gondolkodom. Most például a füredi járóbeteg kongresszuson hallottam új gasztroenterológiai lehetőségekről a János kórházból, így már beszéltem a mi főorvosunkkal, náluk miként lehetne… folyamatosan tartom a kapcsolatokat a cégekkel, ők hogyan látják, merre érdemes lépni… Olyan nagy a bürokrácia, és amikor századszor lepattan az ember, már nem akarja százegyedszer a cirkuszt végigcsinálni. Most veszünk egy ODM-et, ugyanis a kerületen belül kiemelten szeretnénk kezelni a beroppanó csigolyák időbeni megelőzését. Vagy itt van az infúziós terápia: kulturáltan van megcsinálva, de nem kapjuk meg azt a finanszírozást, ami ezért járna… Értelmetlen jogszabályok nehezítik az életünket, gondolok például a gyógytornászokra, akik nem jöhetnek házi ápolásba, mert egy fiatalnak először kötelező kórházi gyakorlatot kell szereznie, nem elég, hogy mentora legyen. A sportkórházi orvosként annak idején mindent gyógytornával kezeltünk, az volt a bázisterápia, és arra jött a gyógyszer. Most minden berendezésünk megvan a gyógytornához, például a kimozgató rendszerek, a fizikoterápiához a kriótól kezdve a nagy lézerekig, ami rendkívül gyorsítja a gyógyulást.

– Augusztus 20-a alkalmából, idézem, magas színvonalú szakmai munkájáért Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott…

– Nagyon pozitívan érintett, nagy örömöt jelentett, hiszen elismerték a munkámat, az életutamat, sokat tettem az élsportért. Igaz, hogy a kitüntetést én kaptam, de ha nincsenek a remek kollégáim, akkor díj sincs. A kitüntetést nagy mértékben köszönhetem az itt dolgozó kollégáimnak, hiszen nélkülük csinálhattam volna bármit, nem sokra jutottam volna, így igazából ezt mindannyian kaptuk.

– Hogyan sikerült ilyen légkört kialakítania?

– Még mielőtt első nap betetettem volna a lábamat ide, tehát a kezdetek kezdetén eldöntöttem, hogy miattam senkinek soha ne lehet gyomorgörcse. Arra törekszem folyamatosan, hogy kiszolgáljam és segítsem az itt dolgozókat, mert szerintem ez a normális. Az irodám ajtaja mindig nyitva áll, hozzám nem kell bejelentkezni, ha időm van, itt vagyok, bárki jöhet, bárkivel beszélek, engem még otthon is fel lehet hívni. Megvan az eredménye is, normálisan működő intézmény alakult ki, ahol jó a légkör. Hiszek abban, hogy amit én nyújtok a kollégáimnak, az megy tovább a betegeknek. Akkor tudok bármit vezetőként teljesíteni, ha a mögöttem lévő kollégák szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Az intézmény ma is a humánumról, szívről, lélekről szól. Biztosan van számos olyan helyzet, amikor nem így sikerül, de szeretném, hogy a mögötte lévő tartalom így legyen. Hiszek abban, hogy a jó jót hoz, és amit mögénk rak az önkormányzat, az a totális bizalmon alapul. Ezt is bizonyítja, hogy az egészségügyi szolgálat anyagai egyhangú igennel mennek át a képviselő testületi döntések során. Ez a felém és a szolgálat iránt megnyilvánuló bizalom jele is.

A teljes interjú az Orvosok Lapja novemberi számában olvasható.

Fotó: Holczer Gábor