Hideg napok a baleseti kórházban

A Csontváry-hagyatékot megmentő Gerlóczy Gedeon műépítész két társával 1937-39 között tervezte meg az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) Baleseti Kórházát, amelyet 1941-ben nyitottak meg. Korát messze meghaladó korszerű épület volt, közvetlenül az OTI új hatalmas központi iroda-palotája mellett, melynek tornya évekig Közép-Európa legmagasabb középülete volt. A nagy példakép, Lorenz Böhler is még évekig az Allgemeines Krankenhaus Weber-gassei régi épületében működött, a bécsi egyetemen. A hét emelet magas főépület a Fiumei út tengelyére merőlegesen épült, észak-déli tájolással, miközben a tulajdonos hatalmas főépületének homlokzata hosszan húzódott a Fiumei úttal párhuzamosan. 107 méter hosszú, a hotel szinteken 14 méter széles és 48 méter magas karcsú, ún. „penge épület”, amely szabadon áll, kitéve a Duna-medencében nem gyakori, de azért időnként kellemetlenül erős széljárásnak, de a déli napsütés is akadálytalanul forrósítja az egyik homlokzatát.

A tervezési hiba

A keskeny, magas épületek észak-déli tájolása a modern szigetelőanyagok és a hatásos légkondicionálás koráig, azaz tulajdonképpen napjainkig az építészek körében tiltott megoldás volt. Szélcsendes időben is, az északi oldalon nagy fagyok esetén a sugárzó hideg a nagy ablakfelületeket kellemetlenül tudja hűteni, de egy kisebb, pláne viharos szél hatalmas lehűlést okoz. Ez gyakorlatilg kivédhetetlen. Persze redőnyök, spaletták, modern, duplafalú, műanyag tokos, jól szigetelő ablakokkal és a belső fűtés (esetleg légkondicionálás) fokozásával fel lehet venni a harcot, de nem egyszerű. És említsük meg itt, bár ez most nem aktuális, hogy a rekkenő nyári melegben a déli tájolású betegszobákban igen kellemetlen meleg is gondot okoz, betegeknek, ápolóknak egyaránt.

Az épületet eredetileg Zsolnay fagyálló mázas halványzöld csempével burkolták, és jó minőségű, egyedi, fakeretes nyílászárókkal látták el. Nagyon komoly kapacitású fűtési rendszer, a kornak megfelelő szellőző rendszerek, modern felvonók szolgálták a betegellátást. A hat tágas műtőhelyiség az épület legfelső szintjén foglalt helyet, a földszinten ambulanciák várták a sérült betegeket.

A „jó világnak” Budapest ostroma vetett véget 1944 végén, 45 elején. Az épület több belövést kapott, szinte használhatatlanná vált. Dr. Dániel Elemér, az intézet legendás főorvosa munkatársaival, közöttük a Szalvátor rendi apácákkal, akik kiváló ápolók és műtősnők voltak, valamint több mint 300 sérült beteggel a pincékben vészelték át az ostromot, operálva, életeket mentve, gyógyítva. Néhány hónap alatt, rohammunkában kijavították, hogy a következő évtizedben a magyar sebészet és baleseti sebészet legfontosabb központja legyen.

1956 január 1-jén Szántó György professzor vezetésével itt alakult meg az Országos Traumatológiai Intézet, még éppen idejében, hogy az 1956-os forradalom sérültjeit nagy számban mentse, gyógyítsa.

Személyes tapasztalatok

Jómagam pályakezdő orvosként 1973 telén tapasztaltam először, hogy a kórház északi és déli oldala között télen milyen döbbenetes hőmérsékleti különbség tud kialakulni. A VII. emeleti műtők az északi oldalon voltak, a személyzeti tartózkodók és raktárak a délin. Ma is emlékszem, hogy az első műtéteknél milyen iszonyúan fáztunk. Rendszerré vált, hogy pulóvert vettünk a kórházi ing alá, sőt, duplán vettük fel a műtős nadrágot, és a legvastagabb gyapjúzoknikat kerestük elő. Az operatőr persze kevésbé fázott, mert ő többet mozgott, de az asszisztencia megszenvedte a hideget. A betegeket igyekeztünk melegen tartani, és az aneszteziológusok külön figyelték, hogy ez sikerül e… Ezekben az években a fekvőbeteg osztályok északi oldalán is volt néhány nagyobb betegszoba, néha azok betegeit is át kellett költöztetni, akár a zsúfoltságot is vállalva a déli fekvésű szobákba.

1977-ben egy műegyetemi statikai vizsgálat kiderítette, hogy hasonlóan a szomszédos OTI korábban lebontott tornyához, az intézetnek is vannak bauxitbetonból készült födémei, a függőleges tartópillérek a IV. emelettől fölfelé korrodálni kezdtek, a nyílászárók akkorra már rossz állapotban voltak: az intézetet életveszélyes műszaki állapot miatt sürgősen ki kellett költöztetni. Több mint két év telt el vizsgálódással, vitákkal, hogy mi legyen az épület sorsa.

Végül a pénz döntött: olcsóbbnak tűnt egy rekonstrukció mint egy zöldmezős beruházás. Manninger Jenő professzor, főigazgató vezetésével igyekeztünk mind a tervezésnél, mind a kivitelezésnél a legkorszerűbb megoldásokat keresni. Az átadás óta 36 év telt el.

Felújítás után

A felújított épület kb. 15 évig a modern kórházépítés és felszerelés etalonja lett Magyarországon. Egyetlen kérdést viszont biztosan nem sikerült megoldani, az észak-déli tájolás hátrányait. Hiába került az akkori világ legjobb külső burkolata, Belgiumban gyártott Glasal panel az épület homlokzatára, hiába kombináltuk az akkor legmodernebb magyar egyedileg gyártott műanyag nyílászárókkal, amelyeket jugoszláv szerelvényekkel installáltuk, az akkori kettős üveglapok minősége fényévnyire marad el a maiaktól. Az északi oldal lehűlését csak csökkenteni lehetett, kiküszöbölni nem sikerült.

Nem mentség, csak tény, hogy az egy átlagos emeleten lévő 62 tervezett betegágy úgy van elhelyezve, hogy csak 2 egyágyas és 2 három ágyas betegszoba esik az északi frontra. Tehát maximum 8 beteget kell áthelyezni, ha szükséges. A többi északi helyiség a recepció-nővérdolgozó-kötöző és főleg raktár funkciót lát el. Szerencsére sikerült minden betegszobát vizesblokkal ellátni, ezért az északi oldal közös helyiségeit ilyenkor sem kell használni. Még az osztályirodák is a déli oldalra kerültek.

Az épület elektromos rendszere elvileg bírta a nagyobb megterheléseket, de több mint 30 év után már a vezetékek is elavulnak, tehát lehet olajradiátort használni, de nagy óvatosság kell hozzá.

Tanulság

Az OTI Baleseti Kórház – OBSI idén 82 éves történetének természetes van néhány lényeges tanulsága:

⦿ Észak-déli tájolású kórházi hotelt vagy nem szabad építeni, vagy a mai technológia minden drága eszközét be kell vetni.

⦿ Minden kórház műszaki állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, és a szükséges karbantartást, beleértve a vezetékek és a nyílászárók időszakos cseréjét, a tervezett időpontokban kell elvégezni és nem katasztrófahelyzetben.

⦿ A kórházi épületek élettartama véges. Nemcsak műszaki szempontból, hanem az orvosi technológia fejlődése is megköveteli az épületek olyan mértékű alakítását, amelyet egy régi épület már nem visel el, vagy olyan kompromisszumokat kell vállalni, ami a gyógyítás hatásosságát rontja.

Örömmel olvastam az OKFŐ szándékáról, hogy felméri a kórházak állapotát. A rettenetes fővárosi tapasztalatok mellett számos vidéki kórházban fogják tapasztalni, hogy az elmúlt 10-15 évben komoly felújítások, korszerűsítések történtek, tehát nem kell kapkodni, meg lehet tervezni a további műszaki feladatokat. Tudatosan és átgondoltan el kell indítani a magyarországi kórházak egy részének a helyettesítésére, azok elavulásának (műszaki, vagy strukturális) függvényében, a nagy, komplex, sok szakmás kórházak zöldmezős fejlesztési programját. Ez a fővárosban sürgős, de mivel az idő nem áll meg, a ma jó állapotú kórházak 10-15 év múlva már a struktúrájukat, a gyógyítás épített környezetét tekintve el fognak avulni, mert a gyógyítás feltételrendszere és a betegek szükségletei változnak.

Ha az Országos Kórházi Főigazgatóság „beleáll” ebbe a feladatba, akkor teljesíteni fogja azt a legfőbb célt, amiért alapították: a magyar kórházügy fejlesztését, modernizálását, színvonalának emelését – a betegek javára és a gyógyítók munkájának támogatására.