Hogyan finanszírozható a határokon átnyúló ellátás?

Nemzetközi szimpóziumot tartottak a közelmúltban Brüsszelben a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról. A különböző tagállamokból jelen lévő szakemberek tanácskozásán részt vett Dr. Bodnár Attila, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet főigazgatója. Az ő összefoglalóját olvashatják az eseményről:

"A betegek szeretnének elérni határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat akkor, amikor a kezelés nem áll rendelkezésre hazájukban, vagy amikor jobban kezelik máshol, vagy – ahogy az számos határterületen történik – ha a legközelebbi elérhető ellátást egy másik tagállamban lévő szolgáltató (intézmény) nyújtja. Jelenleg a határokon átnyúló egészségügyi számlák az EU közfinanszírozott egészségügyre költött kiadásainak körülbelül 1%-át, mintegy 10 milliárd € összeget tesznek ki egy évben. (Magyarországon ez a szám az E-Alap mértékében kifejezve eléri az 1,2%-ot az előadások tanúbizonysága szerint.)

A “határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok"-ról szóló 2011/24/ EU direktíva sokak által tapasztalt egyik fő eredménye az, hogy a betegek feljogosítást kapnak arra, hogy – a fentiek szerint – egészségügyi ellátást egy másik tagállamban vehessenek igénybe. Ezen folyamat gördülékenysége útjában az egészségügyi rendszerek sokszínűsége áll, úgy mint például a visszatérítési szabályok és az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés szabályozása. A határokon átnyúló egészségügyi 2011/24-es EU direktíva ezen problémák kezelésére alkotott meg egy egységes keretrendszert, mely az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát célozza meg, miközben megvédi a betegeknek azon jogát, hogy egészségügyi ellátásokat tagországukon kívül eső EU területen vehessenek igénybe.

A WHO az európai határokon átnyúló egészségügyről szóló jelentésében megemlíti, hogy betegek mobilitása az EU-ban még mindig viszonylag alacsony: a páciensek kevéssé hajlandóak egy másik államba utazni az ellátásért. Másrészről azok a páciensek, akik viszont hajlandóak utazni, magas elvárásokat támasztanak az ellátási körülmények minősége és az ellátó személyzet szaktudása iránt.

Ezek a tények kiprovokálták az EU-ban ez egészségügyi rendszerek hatékonyabb koordinációját, és életre hívták a már hivatkozott EU direktívát. A direktíva hagy némi bizonytalanságot annak tekintetében, hogy az egyes nemzeti rendszerek finanszírozási különbségeit, valamint a határokon átnyúló díj-megtérítéseket hogyan kell egységesen kezelni, de ezzel együtt létrehozásra kerültek minden országban azok a funkciók, melyek eltérő tagállamok közt az egészségügyi szolgáltatások díjainak megtérítéséről előzetesen egyeztetnek a nemzeti finanszírozók közt.

Magyar vonatkozásban különösen aktuális kérdés az egészségügyi közfinanszírozott ellátásokra fordított GDP arányos kiadás alacsony volta, mely – leszámítva az elmúlt évek Budapestet nem érintő – infrastruktúra fejlesztéseit, nem teszi reálissá a szolgáltatások fejlesztését, sőt inkább a rendszer törékenységét, sérülékenységét mutatja egy külső szemlélő számára. Lemaradásunk a finanszírozás reálértékében, az ellátásszervezés tekintetében az EU tagállamok egészségügyi rendszereinek minőségi és fenntarthatósági rangsorában a sereghajtók közé teszi hazánkat, és részben ez a tény, és még más okok is – dacára az ország kiváló adottságainak – egyre csökkenő részesedési pozíciót jelent Magyarországnak az európai egészségügyi szolgáltatások piacán. Emiatt – legfőbb következtetésként a konferencián elhangzottak alapján – felvetendő, hogy Magyarország közfinanszírozott egészségügyi kapacitásai is amennyire csak lehetséges kapcsolódjanak be az európai betegellátási vérkeringésbe, hogy hazánk minél előbb megerősíthesse pozícióit ezen a piacon. Javaslatunk szerint meg kell alkotni azt a feltételrendszert, amely mentén a Magyar honos állampolgárok betegjogainak megtartása mellett az egészségügyi közvagyon jobb hasznosulása megtörténhet, ezáltal a közfinanszírozott betegellátás feltételei a keletkező többletbevételek révén emelkedhetnek.

A Brüsszelben megtartott nemzetközi szimpózium lehetőséget biztosított arra, hogy a különböző tagállamokból jelen lévő szakemberek konstruktív vita keretén belül tekintsenek rá a “határokon átnyúló egészségügyi ellátás"-ról szóló irányelv végrehajtásának és alkalmazásának állapotára, valamint áttekintsék azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket meg kell tenni az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése-, a hozzáférés megkönnyítése-, valamint a jobb és biztonságosabb betegellátás érdekében. A küldöttek lehetőséget kaptak arra, hogy kicseréljék az innovatív ötleteiket, és megosszák egymással tapasztalataikat. A résztvevők közt kormányzatok, egészségügyi ellátók és számos más szakember is képviseltette magát."