Hogyan tovább, magyar egészségügy, hogyan tovább, magyar orvosok?

Egy jegyzetcím legyen rövid, ütős, figyelemfelkeltő. Vagy ha ez nem sikerül, akkor legalább informatív.

Az elmúlt hétről

Két esemény jellemezte a mögöttünk hagyott hetet, egészségügyünk tájain. A kettő között komoly összefüggések vannak, több szempontból ugyanannak a kérdésnek a két legfontosabb megközelítése.

A magyar lakosság egészségéről, egészségügyi ellátásáról, és az ehhez nélkülözhetetlen orvosokról szeretnék írni. Mint eddig szinte mindig. Most egy olyan konferenciáról is megemlékezhetek, ahol ugyancsak ez volt a cél.

Jelentős szervezetek és személyek adták össze a szakmai konferencia anyagát. Remélem, ígéretük szerint a prezentációk felkerülnek a Magyar Kórházszövetség honlapjára.

Tessék figyelni, mert „többször nem ismétlem meg”. A rendezvény teljes és hivatalos címe: „46. Medicina Fórum és Konferencia, VII. Miniszteri és Államtitkári Csúcstalálkozó, a Magyar Kórházszövetség és a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság közös rendezésében.” A rendezvény fővédnöke: Dr. Pintér Sándor belügyminiszter

Komoly közös erőfeszítést sejtetett, és ha az eddig megjelent tudósításokat nézzük, nem is kellett csalódni. Minden fontos dolog szóba került, mutatva a rendszerünk állapotát, a problémáival együtt, keresve a javítás, az előrelépések lehetőségeit. Ezt most nem érdemes se a politikai előítéletek, se a kincstári optimizmus szemüvegén át nézni. Láthatóan minden előadó igyekezett a valóságot megmutatni, akármilyen is az.

Nemzetközi statisztikai adatok

Hogy a nemzetközi környezet és összehasonlítás se maradjon homályban, ugyanezen napokban jelent meg az OECD Health at a Glance 2023 jelentése rengeteg adattal, összehasonlító táblával, igazán érdemes azt is böngészni.

Érdemes belenézni a Medicina konferencia programjába.

Érdemes elolvasni a Medical Online részletes beszámolóját: Sikerlista vagy illúzióvesztés - terítéken az egészségügy

Érdemes megnézni az Economx két tudósítását:

Kiterítette lapjait az egészségbiztosító a várlóistákról… 

Újabb sokkoló szám az egészségügyben: 30 ezer ápoló hiányzik

Tudom, hogy a magyar egészségügy és benne az orvosok gondjai nem konferenciákon fogak megoldódni. De az, hogy napirenden vannak, hogy több oldalról közelítenek a megoldáshoz, az már reményt keltő helyzet.

Egy érdekes részlet a tudósításokból: mivel sokan és gyakran kérdeznek rá a titkosított Boston Consulting Group tanulmányra, Takács Péter államtitkár érdekes magyarázatot adott: mivel a magyar kormány a javaslatok 60%-val nem ért egyet, nem aszerint dolgozik, hanem csak háttértanulmányként tekint rá. Ezért nem célszerű nyilvánosságra hozni.

Magán- és közösségi egészségügy

Napjaink talán legnagyobb érdeklődést keltő kérdésköre a magánegészségügy viharos fejlődése, valamint kapcsolata a közösségi egészségüggyel és az állami finanszírozással. Ez is komoly figyelmet kapott a konferencián. Két magyar szakember, aki komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik megosztotta tapasztalatait. Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group ügyvezető igazgató partnere és Végh Attila az Eurohealth ügyvezetője olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet, amikre érdemes odafigyelni.

A történelem és a jelen találkozása

A miniszteri-államtitkári fórum is számos érdekes felvetést hozott. Számomra a legfontosabb Mikola István megszólalása volt, aki az ágazatért felelős tárca létrehozását újra felvetette, indokolva azzal, hogy erős szakszerű és részletes kormányzati képviselet szükséges. Ugyancsak hiányolja az általa anno beterjesztett intézményi és orvosi jogállási törvényt. Számos ma nyitott, vagy vitatott és bizonytalanságot okozó helyzet kerülhetne a helyére.

Kedves Olvasóim!

Szokatlan tőlem, hogy a jegyzet szövegének többszörösét javasolom elolvasásra. Ennek az az oka, hogy ha összefoglalnám ezeket, egyre több valóságos információ tűnne vagy szürkülne el.

A New Deal kezdete?

Aki nem volt ott, annak érdemes elolvasni ezeket a tudósításokat, mert ez a rendezvény akár kezdete, kiinduló pontja lehetne a magyar egészségügy további átalakítása, korszerűsítése folyamatának. Minden fontos szereplő, nagyon sok prominens személyiség mutatta meg, hogy képes együttműködni.

Az elmúlt három évtizedben számos alkalommal tapasztaltuk, hogy a politikai választások után „új erők” megpróbálják a „múltat eltörölni”. Ez csak korlátozott mértékben sikerülhet, mert az alapprobléma, a lakosság szükségletei, a fejlődő egészségügy forrás-, tervezési- és szervezési szükségletei teljes mértékben politikasemlegesek. Rengeteg energia veszett kárba a korábbi évtizedekben ezekkel a próbálkozásokkal.

Új megközelítések, hosszú távú tervezés, és hozzá merem tenni, másként működő irányító és szervező intézmények szükségesek. Ezekbe a folyamatokba kellene bekapcsolódni a magyar orvosokat képviselő szervezeteknek, elsősorban az orvosi kamarának. És így együtt, az összes szereplővel lehetne egy „új szövetséget” kötni, amit az angol nyelvben gyakran használt „new deal” kifejezés áthallásmentesen fejez ki.

MOK tisztújítás

Ezért is tekinthetünk hatalmas várakozással arra, hogy a Magyar Orvosi Kamara tisztújításának végéhez közeledő folyamata milyen eredményt fog hozni. Tanultak-e az orvosok az elmúlt négy év eseményeiből. Milyen megbízással küldik választott képviselőiket a közgyűlésbe. Megtörténik-e az elmúlt évek eredményeinek és kudarcainak vizsgálata és a következtetések levonása?

Kincses Gyula elköszön

Facebook bejegyzésben jelentette be a MOK jelenlegi elnöke, hogy nem indul újra a tisztségért. Érdekes a magyar politikai és egészségügyi nyilvánosság: ebből egy rövid időre nagy szenzáció lett. Majdnem elterelte a figyelmet minden fontosabb történésről, azaz „ellopta a show”-t.

Ami szerintem szokatlan, legfeljebb politikusoknál figyelhető meg, hogy részletesen próbálta értékelni a saját tevékenységét, és üzeneteket fogalmazott az utódai számára.

Mindjárt az első kiváltotta belőlem a hét legnagyobb és legjobb ízű kacagását: „a politikai kötődésnek az árnyéka se vetülhet az új elnökre”! De jó, hogy Kincses mondja ezt. Az ő pályája ennek teljes mértékben az ellentéte. MDF-es országgyűlési képviselő, Orbán Viktor első kabinetjének munkatársa, az MSZP-SZDSZ kormány egyik legfontosabb politikai-szakmai háttérszervezete a MEDINFO vezetője, valamint a második Gyurcsány kormány SZDSZ-es egészségügyi tárcájának államtitkára. Egyszóval: „ő már csak tudja”, mert ezeken kívül más számottevő politikai párt nem is regnált nálunk az elmúlt 33 év alatt.

További javaslatai: rendelkezzen magas szintű orvos-szakmai ismeretekkel, és éljen a kollégái között. Ezt a labdát már nem is akarom lecsapni, nyilván a saját hiányosságaiból indul ki.

Az már szomorúbb, amikor az elért eredményeket „fényezi”. Megvárhatta volna a környezet, az orvosok értékelését. Mélyen hallgat a kormánnyal folytatott konfrontációkról, a sorozatos vereségről, a kötelező tagság megszűnéséről, valamint a köztestületi jelleg, a tagok egyharmada és az etikai ügyek feletti rendelkezés elveszítéséről.

Lehetne boncolgatni a bajokat, de már nem érdemes. Az jut eszembe, hogy egészen fiatal orvos korunkban volt egy mondás: „segédorvos magát dicsérje, mert más úgyse dicséri”. Csak Kincses doktor már kicsit idős ehhez a szentenciához.

Végezetül elkövetett még egy hibát: a nyilvános versengés november 18-ra időzített kezdete helyett napokkal korábban nyilvánossá tette az Elnökséggel összeállított jelölőlistájukat. Ezzel megsértett olyan alapelveket, amelyeket pont egy kamarának kellene garantálni, a tiszta és egyenlő tisztújítási verseny érdekében.

Búcsúzunk, kedves Gyula!

Pihend ki a fáradalmaidat és foglalkozz a szívednek oly kedves fotózással, a kultúrával, ami sokkal emberibben áll neked, mint a harcias vezéri szerep. Egytől óvnálak, de félek, úgyse fogsz hallgatni rám: maradj távol a politikai pártoktól.

Ahogy a lemondott, a MOK-ból is kilépett és a közvetlen kollégáit anyagi visszaéléssel vádoló alelnök kolléganőd romba döntötte az újratervezés mozgalmatok hitelének nagy részét, a Te feltűnésed valamelyik politikai párt centrumában azt a maradék bizalmat és hitet is erodálja, amit az elmúlt négy évben még az orvoskamarai ügy képviseletében sikerült megőrizni.

És akkor majd valakik újra, elölről kezdhetik megszervezni az orvosok független, szakmai alapú, minden orvost befogadó és nem kirekesztő kamaráját, amelyik az orvosok és betegeik érdekében megkerülhetetlen tényezője lesz az ország közösségi életének.

Ha a jegyzetem első részében érintett két kérdés: „hogyan tovább, magyar egészségügy, hogyan tovább magyar orvosok” összefüggése mindenki számára világos és egyértelmű lesz, akkor lehet tovább lépni a betegek érdekében egy fejlődő, harmonikus, kiegyensúlyozott egészségügy irányába. Ahol aggodalom nélkül lehet gyógyulni, és ahol jó dolgozni orvosnak, ápolónak, informatikusnak, üzemeltetési szakembernek és még több tucat foglalkozási és szakmai csoportnak.

De ezért még nagyon sokat kell tenni.

Mindjárt az első feladat: meg kell tanulni együttműködni.

Mindannyiunk érdekében. 

Címlapkép: Borsos Miklós (1906-1990): Hegyi beszéd. 1975. Lavírozott tusrajz. Magántulajdon.