JANUS-ARCÚ JEGYZET

Bölcsész barátaim majd vitatkoznak egy jót azon, hogy lehet-e egy jegyzet Janus-arcú? Hosszú keresés után találtam a címet, mert azt szeretném kifejezni, hogy 2023 utolsó jegyzete a múltban gyökeredzik, de a jövőbe szeretne nézni.

Janus

Janus neve közismert, naptárunk kezdő hónapja már a római idők óta ezt a nevet hordozza, azzal a különös ábrázolással, hogy a névadó római istenség maszkszerű két arcából az egyik szigorúan előre, a jövőbe, a másik mindig hátra, a múltba tekint. Ráadásul, én ezt a megközelítést minden írásomban alkalmazom, és nem csak azért, hogy a jövő kivetítésével a múltba révedő kortársaimat, vagy a fényes arccal a ragyogó jövőbe tekintő, a múltat ismeretek és tapasztalat hiányban felejtő fiatalabbakat bosszantsam.

Tudniillik, mélyen meg vagyok győződve, hogy egy ilyen bonyolult rendszer, mint az egészségügy megértéséhez, pláne alakításához nagyon jól kell ismerni a múltat. Tegyem azonnal hozzá, hogy a múlt ismeretében, annak alapjaira lehet és kell tervezni a jövőt. Hozhatnék ide építészeti hasonlatokat is, de az már közhelyes lenne.

2023 szubjektív értékelése

Az év elején jogszabálydömpingbe ágyazva megkezdődött egy elég bonyolult átalakítási folyamat, amelyet akár reformnak is nevezhetnénk, ha tervezési körvonalai és idősíkjai könnyen követhetőek lennének. Értem én, hogy még ilyen masszív politikai hatalom birtokában is veszélyes egy olyan területet átalakítani, amelyik átlagosan 16-szor érintkezik évente minden magyar emberrel, miközben a lakosság (a Covid előtt mérve) 35-40%-a az adott évben nem találkozik orvossal.

Ezt nevezhette miniszterelnök úr „gyúlanyagnak”, és politikusi megérzése valószínűleg tűpontos. Ilyen tömegű orvos – beteg találkozás mélyén olyan feszültségek keletkezhetnek, amelyek a választások vagy népszavazások alkalmából robbannak. Ahhoz, hogy ez begyulladjon, a dinamithoz hasonlatosan szükség van egy „detonátorra”. A négyévenkénti választásokra alapuló ciklikus demokráciákban a „detonátor” szerepet az ellenzék vállalja. A Fideszben ezt jól tudják, hiszen ez több ízben is a javukra szolgált.

Hogy a helyzet tovább bonyolódjon, ezen a pályán több jelentősebb szakmai szervezet, néhány szakszervezet és számos médium „játszik”, értékelhetően eltérő érdekek mentén. De ne feledkezzünk meg, az elmúlt években gyorsan szaporodó és több esetben hatalmas gazdasági gyarapodást mutató magánszolgáltatókról, amelyek nemcsak közvetlenül, hanem a felsorolt szervezetek többségén keresztül is képesek az érdekeiket artikulálni.

Ennek a helyzetnek egy sajátos összecsapását láttuk a Magyar Orvosi Kamara „megmozdulásaiban”, amelyet a korábbi jegyzetekben részleteztem, és amelyek, mivel felvetették az obstrukció gyanúját, gyors és kemény ellenlépéseket váltottak ki a kormányból és az országgyűlésből. Lett is volna belőle világraszóló botrány, ha 16 évvel korábban egy teljesen más politikai összetételű kormány már le nem játszotta volna ezt a szcenáriót.

Most megint itt állunk, egy folyamatban lévő, sok elemet érintő egészségügyi reformfolyamat kellős közepén, megfelelő súlyú és főleg jogi beágyazottságot nélkülöző orvosszakmai képviselet nélkül. Miközben a rendszer minden szereplője a saját érdekei mentén kommunikál, ember legyen a talpán, aki megtalálja az összefüggéseket és pláne a valóságot.

Év végi kritikák

Az intézményi lejárt tartozások növekedése megállíthatatlan. Az intézményi betegfelvételek, a beavatkozások és egyes diagnosztikai folyamatok várólistái többnyire nőnek. De ezt tovább bonyolítja, hogy területenként a mértékük akár jelentősen is eltérő lehet.

Év végi kormányzati válaszreakció: az OKFŐ és egyes helyetteseinek leváltása, valamint az állami tulajdonú intézmények vezetői közel negyedének a leváltása. Pár nap múlva érkezett egy kis „szépségflastrom”, közülük egyeseket kitüntettek.

A kulisszák mögötti feszültség és belső viták miniszterelnök úr nemzetközi sajtótájékoztatóján nyertek bizonyosságot, amikor a következő két jelzővel illette a helyzetet: „kutyulék és zagyvalék”.

A következő jegyzetemben ki fogom fejteni ennek a vélekedésnek, feszültségnek az okait, és megírom annak az összefoglalását, amit az egészségüggyel foglalkozó magyar szakemberek, szakpolitikusok és az ország vezetői figyelmen kívül hagynak. Vagy talán nem is ismerik, mert amikor ezekkel a kérdésekkel találkoztak, még nem tűnt fontosnak. Tehát megkísérlem majd bemutatni az egészségügyi rendszerek alaptípusait és legfontosabb összefüggéseit. Sokat írtam ezekről eddig is, de a legtöbb olvasónk ezt csak kulturális emléknek vagy érdekességnek tartja. Pedig sokkal többről van szó, és ezt a mostani „csatazajban” is érdemes lesz meghallani.

Mi lesz 2024-ben?

Új OKFŐ már van. Dr. Révész János Miskolcról érkezik. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója volt, előtte onkológiai sugárterpiás osztályt vezetett. MSc. szintű menedzserdiplomája van. Jó lenne tudni, milyen útravalót kapott. Mivel Miskolc és környéke számos kórházát rendezték egy intézménybe, valószínűleg ezen a téren van a letöbb tapasztalata, és ez a struktúra reform legfontosabb eleme is.

A strukturális reform tehát folytatódik

Kulcskérdés a centrumkórházak kialakítása, hiszen a fejlett országok évtized óta ebben az irányban fejlesztenek. Ehhez viszont komoly beruházási források szükségesek, ezt nem lehet egy „cégtáblával” elintézni. Az épített környezetnek a technika minden vívmányával szolgálnia kell a tudomány minden vívmányával felszerelt komplex kórházat.

Az alapellátási reform folytatódik. Erről keveset tudunk. Ami látszik, az az alapellátási ügyelet átszervezésének a befejezése. Ezt követően az új rendszer konszolidációja, monitorozása és rendszeres értékelése válik szükségessé.

Az alapellátás és a járóbeteg-szakellátások közötti új feladat és munkamegosztásról nem beszél senki, pedig ez a kérdés egyik kulcseleme. Persze ezen a területen játszik nagymértékben a magán egészségügy, és eddig legalább is meglepően nagy forgalom és bevételnövekedést ért el. Nagy kérdés kettő is van. Az egyik: van-e szociális üvegplafon a magán járóbetegellátás felett, azaz meddig fizetőképes „zsebből” a magyar társadalom. A másik, hogy a nyilvánvaló hozzáférési ellentmondások ellenére sikerül-e, és ha igen, milyen mértékben NEAK-finanszírozást kiharcolni?

A béremelés nagyon remélem, hogy folytatódik. Ennek sok ága-boga van. Szakdolgozók, gazdasági műszaki terület még komoly bérversenyben van a külső gazdasággal, és a már megszerzett béremelések az inflációval. Amelyik reméljük, hogy csökken, de azért figyelni kell rá, mert csökkenti a béremelések értékét.

De mi lesz az adósságokkal?

Az adósság rendszerhiba, ezért fel kell tárni. Ez elvezet a gazdasági tárcákig és a költségvetésig. Sokkal nagyobb mértékben, mint bárki gondolja. És nem csak a folyó működési kiadások területén, bár manapság a bér és különféle túlmunkadíjak okozzák a fejfájást. De ennek a hatalmas intézményrendszernek az öregedése, a kopása, egyszóval az amortizációja folyamatos és kikerülhetetlen. Ennek forrásai homályban vannak, pedig például az itt jelentkező súlyos hiány komolyan hozzáadódik az adósságok okaihoz.

Az egészségügyi gazdálkodás reformja? Igen. de csak a szakmai szükségletekkel teljes összhangban. Különben a mai helyzet állandóan újratermelődik.

A külvilág egyelőre nem mutat biztató jeleket.

Eközben a nagyvilág

Hiteles számítások szerint a Föld lakóinak száma ezekben a napokban éri el a 8 milliárd főt. Bőven lenne mivel foglalkozni a világ hatalmasságainak. A Covid újabb és újabb variánsai, és az influenza is támad, heti negyedmillió felsőlégúti beteg szépen megdolgoztatja az alapellátást, de jut belőle a felsőbb szintekre is.

Háború

A Szentföldön még mindig nincs béke.

2023. évet Oroszország egy hatalmas, pusztító támadással zárta.

Találatok érték a legnyugatibb ukrán nagyvárost is: Lviv, Lvov, Lemberg, a Kelet hányatott sorsú Bécse. Az Osztrák-Magyar Monarchia ötödik legnagyobb városa volt, a magyar városok közül csak Budapest előzte. Az egyetlen ukrán város Kárpátalján kívül, ahol jártam. Ha sétáltam a belvárosban, hihetetlen otthonosság érzésem volt.

Nem lehetett meghatottság nélkül hallgatni az eredetmesét: Leo (Lviv) Danyiló ruszin fejedelem alapította 1236-ban, akinek felesége Konstancia, IV Béla király leánya volt. Szép élmény volt egy Rózsalovag előadás a szépséges barokk Operaházukban. Kedves emlék, hogy ott találkoztam a debreceni Orvosegyetem küldöttségével, akiket Szabó Gábor professzor, akkori rektor, első mentorom vezetett. Nagyot nevettünk, hogy nincs olyan eldugott sarka a világnak, ahol ne botlanánk magyarokba…

2023-at lassan elhagyjuk, nem volt egy könnyű év.

2024. közeleg. Ugyan mit hoz nekünk? Mit hoz az egészségügynek, a betegeinknek?

Kívánjunk hát egymásnak békét, vidámságot, egészséget hozó Boldog Újesztendőt! 

Címlapkép: Szilveszteri reklám 1976-ban. Forrás: Fortepan/FŐFOTÓ