Jogszabálytisztelő a hazai orvostársadalom

Dr. Balla Lajos, a Debreceni Ítélőtábla elnökhelyettese szerint az egészségügy nehéz területnek számít, mert ahhoz, hogy egy orvosi foglalkozással kapcsolatos bűncselekményt elbíráljon a bíró, vagy egyáltalán azt eldöntse, hogy a cselekmény valóban bűncselekmény-e, ismernie kell olyan szabályokat, szokásokat, amelyek kívülről nehezen láthatók. Az ide vonatkozó jogi irodalom a foglalkozási szabályt úgy határozza meg: valamiféle rendszeres tevékenységhez kötött szabályösszesség, ami lehet írott és íratlan szabály is. Írásba foglalt szabályok például a vértranszfúziós szabályzattal kapcsolatos előírások. Ez úgy mutatkozik meg a büntetőgyakorlatban, hogy aki a vértranszfúziós szabályzat előírásait megszegi, és ehhez valamiféle betegségelem tartozik – élet- vagy testi épség közvetlen veszélyeztetése –, az abban az esetben nagy valószínűséggel bűncselekményt követ el. Halmozottan jelentkezik a probléma azon foglalkozásoknál, ahol nincs írásba foglalt szabály – ez esetben a vizsgálat orvosszakértőt igényel. Ahhoz, hogy a bíró képes legyen az orvosszakértőt kontrollálni, vagy egyáltalán tudjon kérdezni, ismernie kell nem csak a szakkérdést – tehát azt, hogy a vértranszfúzióval kapcsolatosan milyen szabályok vannak, hogyan történik ez a művelet a gyakorlatban –, hanem ismernie kell egyéb szokásokat is. Ezeknek az ismerete viszont nagyon-nagyon nehezen szerezhető meg. Az orvoskollégák gyakran megemlítik, hogy milyen sok orvost hallgat meg a bíró tanúként – azért teszi ezt, hogy a bizonyítás keretében megszerezze azt a tudást, ami alapján a későbbiekben dönteni tud.

A teljes cikk a Weborvos Pro-n olvasható.