A speciális tudást igénylő szakmában dolgozó szakorvosok közül többen szellemi szabadfoglalkozásúak szeretnének lenni.
Az egészségügyi rendszer átalakításában a számos lépés egyike az egészségügyi dolgozók jogviszonyának átalakítása is, - derült ki dr. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász előadásából az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) keddi rendezvényén. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának programvezetője a Weborvosnak kifejtette, hogy a rendezvénysorozaton a szereplők, akik megfogalmazták a javaslatot, azt is hangsúlyozták: az ápolást, a sürgősségi ellátást nem érinti, kifejezetten a speciális tudással bíró szakorvosokra vonatkozik az elképzelés.
– Régóta hangoztatja Mikola István, hogy a szakorvosok számára megnyugtató helyzetet kell teremteni a szellemi szabadfoglalkozású státusz létrehozásával, mert a speciális szellemi tudásukat így tudnák legjobban kamatoztatni – utal a volt szakminiszter egy elképzelésére, ő azonban szűkítené az alkalmazás körét, mondván, leginkább a speciális tudást igénylő szakmákban tudja elképzelni ezt a foglalkoztatási formást, olyanban, mint például a sebészet.
Bár a törvényi háttér megszületett és a technikai feltételek ma is adottak, nem kapott igazán támogatást a 2002 után hatalomra kerülő kormánytól, és az orvosok sem igazán használták ki, mivel hiányzott az alkalmazásához a rendeleti háttér, mondta Sinkó Eszter.
Tapasztalatai szerint azok a szakorvosok szeretnék ezt a formát, akik egy-egy területre specializálódtak. Az ilyen jellegű foglalkoztatásban csak a saját szaktudásukat kell adni, minden más feltételt a kórháznak kell biztosítania az eszközöktől a beteg bemosdatásáig.
– Magam nem vagyok annyira híve ennek az elképzelésnek – teszi hozzá –, semmiképpen nem tanácsos tömegesen csinálni, hiszen minden intézménynek megvan a maga ritmusa. Ha az orvos meghatározott időre érkezik, s mégis csúszás fordul elő, akkor ez továbbgyűrűzve gondot okoz az ellátásban. Szintén gondokat okozhat, hogy az orvos ebben a keretben bizonyos dolgokért nem fog felelősséget vállalni. Az ilyen orvosok általában jól meg vannak fizetve, emiatt megemelik az alkalmazás átlagos költségeit, így az intézmények kiadása nő, és a magas fizetség ellenérzést válthat ki az intézményi dolgozók körében. Tehát összességében: óvatosan kell bánni ezzel az eszközzel, de teret kell rá adni.
Több szakértő szerint a szellemi szabadfoglalkozásúként való foglalkoztatás az egyetlen módja a paraszolvencia kiszorításának, ezzel azonban nem ért egyet Sinkó Eszter, mondván: ezt a kérdést a betegek oldaláról kell kezelni, hiszen ott jelenik meg az adás kényszere, így ott lehet megszüntetni is.