Egyetlen szót kellene beszúrni a kormányhatározatba, és megoldódna az egyre kínosabb helyzet.
A kényszernyugdíjazás ügyében csak a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldásra nem hajlandó a kormány, ehelyett hagyja, hogy egyre bonyolultabb, egyre bizonytalanabb és az érintettek számára egyre megalázóbb helyzet alakuljon ki a naponta változó információk nyomán – foglalható össze röviden és tömören az Önkormányzati Egészségügyi Napok (ÖEN) konferencia kerekasztal-beszélgetésének lényege.
A tegnapi fórumon Rácz Jenő kórházszövetségi elnök leszögezte: a legegyszerűbb az lenne, ha a december 29-én megjelent kormányhatározatot végre kiegészítenék az egészségügyre vonatkozó mentességgel, mert így egyetlen csapással megoldódna a mostani áldatlan helyzet. Ezzel szemben „perverz" helyzet alakult ki: értelmezhetetlen, céltalan, kárt okoz és pénzbe kerül az 1700/2012. (XII. 29.) kormányhatározat.
Úgy vélte, a helyzetet igazán megnyugtató módon az új kórháztörvény tudná rendezni, amelynek értelmében közfeladatot ellátó, közfinanszírozott közintézmények jönnének létre. Ezzel a jogállás kérdését is tisztázni lehetne, s százezres nagyságrendben lehetne a közalkalmazotti létszámot csökkenteni, szemben az említett kormányhatározattal. Erre azonban várni kell, legalábbis ez derült ki a tárcát képviselő Kissné dr. Horváth Anikó tájékoztatásából. Az EMMI Egészségpolitikai Főosztályának vezetője szerint bár készül a törvény, de kicsi az esély arra, hogy az idei tavaszi salátatörvénybe bekerüljön.
A konferencia ideje alatt kiadott államtitkársági közlemény szerint a helyi önkormányzatok által fenntartott intézményekre, így az általuk foglalkoztatott közalkalmazottakra, valamint a helyi önkormányzati feladatok ellátására kötött megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személyekre az 1700-as kormányhatározatban foglaltakat nem kell alkalmazni. Tehát egyelőre megmenekülnek a még önkormányzati tulajdonban lévő rendelőintézetek munkatársai, ám mint Kissné fogalmazott, „mozgó célpontok", mert az önkormányzatok átadhatják az rendelőintézeteiket az államnak, és ekkortól az ott dolgozókra is érvényes lesz az említett kormányhatározat.
Rácz Jenő azért is veszélyesnek tartja a hírhedtté vált jogszabályt, mert a kötelező nyugdíjazásban érintettek egy része mondhatja – és mondja is! – azt, hogy ezt a megalázó macerát nem fogja végigcsinálni, nem fog magáról ajánlást írni több évtizedes szakmai munka után, és inkább nyugdíjba vonul. Kiesnek az orvosok a gyógyításból, és ráadásul megszüntetik a megüresedett státuszukat, legalábbis ezt tartalmazza a hozzászólók szerint abszolút hevenyészve összedobott, az egészségügy speciális helyzetét egy pillanatig sem mérlegelő jogszabály.
A határozat rendben lévő lehet a kormányhivatalokra, de kivitelezhetetlen az egészségügyben, és egyértelmű, hogy nem az egészségügyre találták ki, fogalmazott Molnár Attila, az EGVE elnöke, aki szerint csak az államosítás miatt került ebbe a „kalapba" az egészségügy. Szerinte a politikai is átlátja, hogy valamit tenni kell, ám egyelőre az alternatívákból a bonyolultabbakat választjuk, és egyre jobban eltévedünk az erdőben.
Mert minél több intézkedést, utasítást hoznak a határozat szellemében, annál több problémát generálnak. Ezt bizonyítja, hogy az ágazat által elfogadott kompromisszumos javaslatot, vagyis a mentességre vonatkozó egyszerűsített eljárást mindenféle formában elveti az EMMI közigazgatási államtitkárának levele, amely szerint a kényszernyugdíjazás alóli mentességgel a gyakorlatban nem lehet majd élni. Mint a fórumon kiderült, a levelet tévedésből küldték ki a kórházvezetőknek, hiszen állami szervként a GYEMSZI-nek szólt – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen.
A kjt.-vel ellentétes a kormányhatározat, hívta fel a figyelmet Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke. A munkavállaló és munkáltató megegyezésén alapul a nyugdíj utáni továbbfoglalkoztatás: bár a munkáltatónak kell nyilatkozatot tenni, ha úgy tetszik, kérvényt írni, de semmiképpen nem kell a munkáltatók fölé vinni a döntést. Ebbe a rendbe szól bele a kormányhatározat. Az érintett kollégák számára mélységesen megalázó, nem hajlandóak ebben részt venni, nem fognak kérvényt írni, nem fognak összefoglalót írni a munkájukról, tette hozzá Bélteczki.
Utalt arra, hogy a miniszterelnök határozott ígéretét – az orvosokra nem fog vonatkozni a kötelező nyugdíjazás – bírja a MOSZ, ám eddig nem sikerült kideríteni, miért került ki az egészségügy mentessége a határozat megjelent szövegéből.
Vajon az egyedi mentességi kérelemre adott engedély munkahely- vagy szakmaspecifikus lesz-e, mert egészen más eredményre vezet a kettő, vetette fel dr. Némedy Mária, a kistarcsai kórház orvos-igazgatója. De pontos választ nem kapott, csak annyit, hogy a problémákat orvosolni próbálják.
Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, a fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke is úgy vélte, megvalósíthatatlan a határozat, ugyanakkor az EMMI-től érkezett Kissné azt szorgalmazta, tegyenek meg mindent az intézményvezetők, hogy minél előbb, időre elkészüljenek a kérelmek, s a miniszterelnökkel alá tudják íratni.
Úgy tűnik, ez a hozzászólás kiverte a biztosítékot, mert dr. Tótth Árpádnak, a META elnökének minden jel szerint elfogyott a türelme: „…mint kórházi vezető azt a megoldást kérem – fogalmazott –, hogy a minisztérium képviselje az ágazat érdekeit, és érje el a kormánynál, hogy az inkriminált határozatot egészítse ki azzal az egyetlen szóval!"
Ha a kettős kifizetés tilalma miatt az érintetteknek választaniuk kell a nyugdíj és a bér között, nyilván a magasabb összegű nyugdíjat fogják választani Rácz Jenő szerint, aki máris számolt: felmentési időt kell fizetni, ami plusz kiadást generál az intézmények számára. Csatlakozott dr. Tótth Árpádhoz, megvan a megoldás, csak meg kell lépni, jelezve, hogy az államtitkárság végig partnernek bizonyult a megoldáskeresésben.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!