Az ügyeletet adó gyógyszertárak jelentős terhet vállalnak a folyamatos ellátás biztosításáért.
Jelenleg 770 gyógyszertár vesz részt az ügyeleti ellátásban. Egyidejűleg 80 zárástól-nyitásig tartó, 70 zárástól késő estig (általában 22 óra) tartó, és mintegy 40, csak hétvégén, általában 5-5 órán keresztül tartó ügyeleti szolgálat biztosítja a folyamatos gyógyszerellátást.
Ahhoz, hogy az ügyeleti rendszer szakágazati szinten, legalább az ügyeletes gyógyszerész bér- és járulékköltségeit tekintve nullszaldós legyen, évenkénti 1,8-2 milliárd forint szükséges, hívja fel a figyelmet a Magyar Gyógyszerészi Kamara honlapján dr. Sohajda Attila, a köztestület alelnöke tanulmányában.
Nem titkolja, hogy a gyógyszertári ügyelet a gyógyszerellátás vitatott része szakmán belül és kívül egyaránt. Amíg az ügyeletet adó gyógyszertárak a jelentős anyagi teherről, az ügyeletes gyógyszerészek az időbeli kötöttségről és indokolatlan igénybevételről beszélnek, addig a média az ügyeletben meghiúsult gyógyszerbeszerzéstől, a térbeli és időbeli elérhetőség anomáliáitól hangos. Mindeközben – úgy tűnik – az egészségügyi kormányzat elégedett a közel 770 gyógyszertár által nyújtott, 150-180 egyidejű, folyamatos ellátással, és a hozzárendelt (nulla) költségvetési támogatással, teszi hozzá.
A gyógyszertári ügyeletről szóló tanulmányában ismerteti a patikák ügyeleti kötelezettségét, s jelzi, hogy egy új ügyeleti rendszerre való áttérés számos érdekütközéssel jár, ezért pontosan meg kell határozni az eljárásrendet, a fellebbezés rendjét, a köztestület és az önkormányzatok szerepét. Arról is említést tesz, hogy a gyógyszertári ügyelet tartalmát vizsgálva felmerül az orvosi ügyeletek és a gyógyszertári ügyeletek viszonyának kérdése. A jelen gyakorlatból levezethető, hogy egy gyógyszertári ügyelet egy időben több orvosi ügyelet igényét is ki tudja elégíteni.
Az ügyelettel kapcsolatos nézetek megvitatása céljából szeptember 24-én 14 órakor „Hogyan tovább gyógyszertári ügyelet" címmel az MGYK miniszimpóziumot szervez, ahol egyeztetni szeretnék a különböző szakmai álláspontokat, és azt, honnan teremtsék elő a többletforrási igényt (OEP, nem ügyelő patikák, stb). Mindezt azért, hogy egy közös, megalapozott javaslattal fordulhassanak az egészségügyi kormányzat felé.
A teljes elemzés itt olvasható.