Kevés lesz a kórházaknak a 14-15 milliárd

Rásky Lászlóval az Orvostechnikai Szövetség főtitkárával egyebek között arról beszélgettünk, hogy az egészségügyi intézmények tartozásállományának mennyisége és annak növekedési üteme miatt az ernyőszervezet képviseletében az év eleje óta szorgalmazták, a kormány legkésőbb nyáron részleges adósságkonszolidációt hajtson végre…

- Dr. Zombor Gábor egészségügyi államtitkár a hét elején bejelentette, hogy amennyiben a Parlament elfogadja, 14-15 milliárd forint pluszforrást kaphatnak az intézmények egy-másfél hónapon belül. Mire lehet elég ez az összeg?
– Először is, mindenképpen pozitív fejleménynek tartjuk, hogy lehetőség nyílik az évközi részleges adósságkonszolidációra, hiszen a mintegy 70 milliárd forintos lejárt tartozásállomány miatt a beszállító cégek életében minden kifizetett forint számít. Véleményünk szerint 20-25 milliárd forint lenne az az összeg, amelynek kifizetése érezhetően javítaná a vállalkozások helyzetét. Ugyanakkor megértjük, hogy a kormánynak óvatosan kell bánnia az E. Alap időarányos többletbevételével és kiadási maradványával.

– Mely vállalkozásoknak van leginkább szükségük a segítségre?
– Tapasztalataink szerint nincs olyan beszállító cég, amelynek mára ne lennének napi problémái a lejárt követeléseik és azok kezelése miatt. Mégis, a legsúlyosabb helyzetben a magyar mikro-, és kisvállalkozások vannak. Ezeknek az egy-kétszázmillió forint éves árbevételük 20, de akár 30 százalékát is kiteheti a lejárt követelés, és ezek azok, amelyeknek nincsenek pénzügyi tartalékaik a hosszabb távú túléléshez. Hitelt pedig nem vagy csak a legritkább esetben kapnak.

– Mennyivel könnyebb a helyzetük a külföldi tulajdonú cégeknek?
– Egyes közhiedelmekkel ellentétben a multi cégeknek sincsenek korlátlan lehetőségeik. Ezek a vállalkozások szoros elszámolásban vannak az anyacéggel, és a magyar vezetőkön szigorúan számon kérik az eredményességet. Ráadásul a rigorózus belső szabályok miatt, abban a pillanatban, hogy egy magyarországi leányvállalat menedzsmentje utasítást kap arra, hogy például korlátozza, azaz kösse előre fizetéshez a szállítást egyes rosszul fizető intézmények esetén, az itteni vezető nem mérlegelhet. És ez nem „gonoszság" a cégek részéről, hanem teljesen józan és objektív gazdasági döntés. Amúgy is azt gondolom, hogy a beszállítók az elmúlt években maximálisan lojálisak voltak a kórházakhoz, a hazai egészségügyhöz.

– Az előbb említett előre fizetésen kívül milyen érdekérvényesítési lehetőségeik vannak a beszállítóknak az intézményekkel szemben?
– A kialakult helyzet legfőbb tanulsága, hogy ez a szituáció senkinek sem jó, sőt mindenkinek kellemetlen, néha pedig méltatlan epizódokat eredményez. A cégeknek azért rossz, mert szerződésekben foglalt jogos követeléseik kiegyenlítéséért kell „kuncsorogniuk", az intézményvezetőknek pedig azért, mert a legtöbbször a legjobb szándékuk ellenére sincs pénzügyi mozgásterük. Éppen ezért is korlátosak a beszállítók lehetőségei, mert hiába akarnának „szigorúbbak" lenni, ők is látják, hogy a nincsből nem lehet fizetni...

– Van-e javaslatuk az adósságrendezés lebonyolításának módjára?
– Már a tavaly év végi konszolidáció során is azt javasoltuk, hogy ne az egészségügyi intézményeket, hanem a beszállítókat helyezze a kormányzat a fókuszba. Azaz leegyszerűsítve, ne a kórházakat, hanem a cégeket „konszolidálják". Ez akkor a szükséges adatbázisok hiánya és az idő rövidsége miatt nem valósulhatott meg.

– Hogyan lehet ilyen kevés forrást igazságosan elosztani?
– A javaslatunk lényege az volt, hogy egy bizonyos összeghatárig – tavaly 100 millió forintot javasoltunk, de a konszolidáció most várható összege miatt ez mindenképpen kevesebb lenne, pl. 50 millió forint – minden cég kapja meg a lejárt követelését, a maradék összeget pedig arányosítva kapják meg azok a cégek, amelyeknek maradt követelésük. Az arányosítás alapjául szolgálhat a cégek összkövetelés-állományának volumene vagy például annak az éves árbevételhez vagy a mérleg-főösszeghez viszonyított aránya.

– Egy ilyen módszer azonban nem veszi figyelembe, hogy egyes intézmények jól, mások pedig rosszul gazdálkodnak.
– Teljes mértékben egyetértünk államtitkár úrral abban, hogy a még meglévő gazdálkodási anomáliákat ki kell iktatni a rendszerből. Az adósság azonban alapvetően nem ezek, hanem a nem megfelelő finanszírozási szisztéma miatt termelődik folyamatosan. A hibák kijavítása az egészségügyi kormányzat feladata, amelyre vonatkozóan tudunk javaslatokat tenni, de az egészségügynek és a beszállító cégeknek addig is működniük kell.

– A működő finanszírozási rendszer kialakítása, beleértve a magánforrások szabályozott bevonását is, nyilván nem fog menni egyik napról a másikra. Önök szerint mi az, amit rövid távon is meg lehetne valósítani a finanszírozási helyzet javítása érdekében?
– Szövetségünk már 2012 elején javasolta egy olyan elszámolási rendszer bevezetését, amelyben a cégek adófizetési kötelezettségeit össze lehetne vezetni az intézményrendszerrel – azaz végeredményben az állammal szemben – fennálló követeléseikkel.

Úgy látjuk, hogy ennek megvalósításához egyelőre hiányzik a politikai akarat. Ezenkívül régóta szorgalmazzuk az állami egészségügyben igénybe vett eszközök, illetve bizonyos esetekben a szolgáltatások áfakulcsának csökkentését, hiszen ebben a szektorban a forgalmi adó terhet teljes egészében az állami költségvetés fizeti meg – végeredményben saját magának. Ismereteink szerint azonban még e javaslatunk megvalósíthatóságának felmérése sem kezdődött el.