Örökzöld kérdés a modern politikai demokráciák korában. Dr. Szepesi András jegyzete. (1. rész)
A négyévenkénti választásokon versengő pártok, amikor kormányoznak, nem szívesen veszélyeztetik a pozíciójukat olyan akciókkal, amelyek kiválthatják a szavazók tömeges ellenszenvét. Az ellenzék viszont imádja az ilyen helyzeteket, mert kevés dologgal nyerhet biztosabban, mint a lakosságot, a szavazókat leginkább érdeklő kérdésekkel.
Az egészségügy toronymagasan kiemelkedik ezek közül. Mindenkit érint, és ráadásul a lakosság és az egészségügy között a legsúlyosabb az információs aszimmetria, és ez tág teret ad a demagógiának, a politikai kampány különféle eszközeinek. Ki is használja ezt mindenki!
Lassan már csak az idősebbek emlékeznek Medgyessy Péter 2002-es választási ígéretére, az 50%-os béremelésre, amit győzelmük esetén a közgazdászaik fogcsikorgatásával dacolva (nem volt jó a gazdasági helyzet), megvalósítottak, majd nem győzték adóban és járulékban visszaszedni és „elinflálni”, mert az akkor még magas infláció ezt lehetővé tette. Ha valaki megmondja, melyik két kisvárosi kórházat rekonstruálták Borsodban a vetélkedő ellenzéki pártvezetők ígéretének alapján, azok között Weborvos előfizetést sorsolunk ki jutalomképpen…
Rátérve a címben jelzett eseményre, egy „nem kifejezetten kormánypárti” lap hétfőn reggel petárdát robbantott, és egy kormányzati tanulmányra hivatkozva listázta a „reformtervekben” negatívan érintett kórházakat. Mit mondjak, nagy visszhangja keletkezett. És akkor csoda történt, a kormány több szinten is reagált: 1) az MTI közölte, hogy ilyen előterjesztés nem volt a kormány előtt (azért ezt a lap nem állította, legfeljebb az internet népe, a kommentelők keverték tovább). 2) Az EMMI államtitkára a parlamentben tért ki rá, és ha jól hallottam, még olyasmit is mondott, hogy a kormány nem rendelt „kórházbezárós” tanulmányt. Hozzátette, ők inkább építeni szeretnének.
Ez utóbbi nagyon helyes, mert igazán modern, sok szakmás, zöldmezős kórház nem épült közel 50 éve, akkor is csak kettő. Sőt, még rosszabb a helyzet, ha alaposabban megnézzük, mert a legnagyobb kórházaink telephelyei több mint 100 éve létesültek. Ezek közül a vidékiek nagy része az elmúlt 15 évben többnyire megújult, modern részekkel kiegészült. Ebből a hatalmas fejlesztésből a főváros kórházai gyakorlatilag kimaradtak.
A Fidesz-KDNP kormánya lassan a 3. ciklusának a közepén jár, de az egészségügy számos megoldatlan kérdésével, a főleg uniós összehasonlításban még mindig rettenetesen elmaradott bérezéssel, a kórházi adóssághegyekhez vezető, és idén növekvő tendenciát mutató elégtelen működési finanszírozással nem tudott sokat kezdeni.
A korábbi „tripartit”, társadalombiztosításnak nevezhető egészségügyi rendszerről fokozatosan elkezdtek áttérni egy állami egészségügyi rendszerre, de ez a folyamat még igen távol áll a befejezéstől, azaz egy angol vagy skandináv típusú nemzeti egészségügyi szolgálattól. Emiatt nem is épülhetett ki egy olyan problémakezelő adminisztráció, amelyik elérné a járásokat, a kistérségeket, a városi kerületeket, ahol az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás, vagy a lakosság öregedése miatt egyre nyomasztóbban hiányzó házi betegápolás szükségletei látszanak. Így emiatt se megfelelő információja, se hatékony és szelektív beavatkozási lehetősége nincs a kormánynak.
Megmaradt a kórházi „túlsúly”, annak összes gondjával. Mindez a problématömeg a sors furcsa igazságtalanságai miatt nem az első két ciklusban borult ki, amikor az EMMI-t nem orvos vezette, hanem a mostani orvos miniszter másfél éve alatt erősödik fel, „elhasználva” már egy államtitkárt és nem is számoljuk mennyi helyettes államtitkárt, illetve egyéb országos szintű vezetőt. Igazság szerint, a mostani vezetők, elsősorban az államtitkár, kommunikálták szakmai fórumokon, hogy számos munkabizottságban már hónapok óta intenzív munka folyik a problémák megoldására, de az önkormányzati választásokig türelmet kértek, mert nem akarták, hogy befolyásolja a lakosság politikai döntéseit.
Ez a taktika úgy tűnik nem jött be. Felerősödött viszont az információéhség, hiszen sem az adósságkonszolidáció, sem a bérhelyzet megoldására még semmilyen hitelt érdemlő információ, pláne cselekvést megalapozó kormányzati döntés nem került nyilvánosságra. Tág teret adva a találgatásoknak és rémhíreknek, előrevetítve az oknyomozó újságírók hírszerzői tevékenységének veszélyét. A kórházi adósságok rendezése a tulajdonosi jogokat gyakorló kormány sürgős és kizárólagos feladata. Ezen már nincs mit vizsgálni, legfeljebb utólag lehet konzekvenciákat levonni.
A helyzet több oldalú elemzésére a következő napokban még visszatérek, de szeretném előre jelezni: elsősorban a béremelés sürgős megvalósítása hatásos válságkezelő intézkedés lehet. A 2018-as választás miatt leállított, majd nagy késéssel újraindított bértárgyalásokra sürgősen pontot kell tenni és eredményt kell hirdetni!
Közelegnek a téli ünnepek, ezt a hatalmas ágazatot a megoldatlan problémák tömegével nem szabad hónapokra „magára hagyni”, mert a következmények egyre súlyosabbak, a helyzet egyre tovább romlik. „Bis dat, qui cito dat, nil dat qui munere tardat”* – ez a mondás még nem volt soha ilyen komoly és súlyos a magyar egészségügy elmúlt évtizedének történetében.
*Kétszer ad, ki gyorsan ad, és semmit se ad, aki adományával késlekedik.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!