Súlyos likviditási gondokkal küszködnek a többszörösen is jogi csűrcsavarokkal gúzsba kötött konzorciumok.
A túlélésért küzdenek, és lassan a szakmai feladatok helyett csak arra tudnak koncentrálni, hogy valahogy megússzák, hiszen visszalépniük már nem lehet. Hiába értek el elismerésre méltó szakmai eredményeket, lassan felőrlődnek az erők, idegek az örökös fizetési problémák miatt. Az alapellátás égető gondjait megoldani hivatott praxisközösségek konzorciumba szerveződve vágtak bele az ígéretes lehetőségbe, ám most az kell mondani, jobban jártak volna, ha szépen elvannak a maguk kis köreiben, mert úgy érzik, hihetetlenül kiszúrtak magukkal.
A 2017-ben indított EFOP-os VEKOP-os pályázatok nyertes praxisközösségei még le tudták hívni a támogatás első felét tavaly tavasszal, azonban az a pénz már rég elfogyott, s idén január, február óta nem érkezik pénz a számlájukra, csak ha saját erőből tesznek rá. Nem tudják elérni az ütemes támogatáslehívást, hiába készítik el az éppen aktuális kérésnek megfelelő dokumentációt.
Háziorvosi vállalkozásokról, tehát kis cégekről van szó, jórészt NEAK bevételből működnek, amit nem is lehet másra fordítani, mint a praxisok működtetésére. A fizetési kényszer miatt vagy ehhez a bevételükhöz kell nyúlniuk, vagy egyéb, például foglalkozás-egészségügyből származó forrásukhoz, avagy tagi kölcsönt kell biztosítaniuk.
Míg a támogatás késhet, addig ők egyetlen percet sem mulaszthatnak, hiszen a járulék befizetésének elmaradása miatt a NAV büntetésével kell(ene) szembenézniük, és egyéb kellemetlen tünetekkel, mint például azzal, hogy lekerülnek a köztartozás mentes listáról, ami számos negatív következménnyel jár.
De miért is kell járulékot fizetniük, hiszen alvállalkozókat is alkalmazhatnának, ami sokkal inkább jellemző és elfogadható egy-egy heti öt-hat órás foglalkoztatás esetében. A Weborvos információi szerint érthetetlen módon előírták, hogy a belépő szakemberekkel - mint a dietetikus, gyógytornász, népegészségügyi szakember, védőnő és a többi – munkaszerződést kell kötniük a konzorciumoknak.
Mindezen túl egységes közbeszerzést kellett meghirdetniük, mivel a jogalkotó úgy értelmezi a sokféle szakember tevékenységét, mintha az egységes, egy kalap alá vonható egészségügyi szolgáltatás lenne. Már csak hab a tortán, hogy a védőnők (akik önkormányzati alkalmazottak) esetében ahhoz, hogy egyéb munkát vállaljanak, engedélyre van szükség. A közbeszerzéseknél pedig nincs igazi verseny, hiszen például az egészségügyi adatbázisokba nem tekinthet bele akárki, s nyilván saját nővéreiket vonják bele pályázatba a háziorvosok, miközben az értelmetlen közbeszerzésekért súlyos pénzeket fizetnek a szakértőknek.
És még bonyolítható a történet, ha a megállapított öt-hat óránál többre van igény, márpedig ahogy a toborzásoknak köszönhetően a programba bevonható kliensek száma növekszik, nő az igény is. Ha ugyanis túlmunka jelenik meg, azt akként is kell elszámolni, s ha nagyobbak az óraszámok, még az úgynevezett rabszolgatörvénybe is beleesnek a konzorciumok.
A pályázat előtt még 50 százalék volt az első lehívható támogatás mértéke a központi régióban is, így erre alapozták az aspiránsok a pénzügyi terveiket, amelyekben épp az induláskor szerepelnek a költséges eszközbeszerzések, majd egy jogszabályi változás miatt 25 százalékra csökkentették a keretet, ami tovább fokozza az érintettek bajait.
Dühöngenek, hiszen miközben dübörögnek a szakmai programok, teljesítik az előírt indikátorokat, lassan megfulladnak a likviditási gondokban. Fogalmuk sincs, mi lesz, semmiféle jogszabályi, finanszírozási módszertani segítséget nem kaptak, az irányítóhatáság pedig inkább gátolja, mint támogatja őket hosszadalmas intézkedéseivel. A sikertörténetként számtalanszor emlegetett „Három generációval az egészségért” programnak is ez lesz a sorsa, ha nem változtatnak az összefésülhetetlen jogszabályokon.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!