Kollégiumi állásfoglalás a rendszer átalakításáról

A Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozat és Tanács 2011. december 5-i együttes ülésén tárgyalta az egészségügyi ellátórendszerben tervezett kormányzati beavatkozásokat és az alábbi együttes állásfoglalást hozta:
"Az elmúlt egy hónapban számos olyan változtatási terv látott napvilágot, amelyet nem az Egészségügyért Felelős Államtitkárság kezdeményezett, ám együttes megvalósulásuk esetén alapvetően írnák át az elmúlt húsz év során kialakított, és egyes megvalósításaiban (HBCs, betegút-szervezési modellek, egyéni betegazonosítóra épülő teljesítményfinanszírozási jelentési rendszer és adatbázis) nemzetközi elismerést kiváltott egészségügyi rendszermodellt.

A változások sorából kiemelkedik
(1) a társadalombiztosítási alapok korábbi kormány által megszüntetett önálló államháztartási alrendszerének végleges kiiktatása az új Államháztartási törvény (Áht) tervezetében,
(2) a munkáltatói tb-járulék átminősítése adóvá,
(3) az egészségügyi intézmények állami tulajdonba való visszavétele.

A Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozata, illetve Tanácsa ezért szükségesnek látja, hogy felhívja a kormányzat figyelmét arra, veszélyeket rejt magában a tervezett intézkedések együttes megvalósítása.

Fontosabb megállapításaink
•  A Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozat és Tanács (együtt METT) a Semmelweis Tervben megfogalmazott stratégiai átalakítási irányokkal, a 2011/2. számú állásfoglalását megerősítve, változatlanul egyetért, és támogatja a Terv maradéktalan megvalósítását.

• A METT úgy látja, hogy a kormány a Semmelweis Tervnek ellentmondó és/vagy attól független változtatások sorára készül, amelyek együttes megvalósítása alapvetően felülírná az eddig működtetett egészségügyi rendszermodellt. Teszi ezt anélkül, hogy a modellváltás nyilvánosság előtt megvallott kormányzati cél lenne. A METT nem tudja támogatni e modellváltást, mivel annak megvalósulása további teljesítményromlást eredményezhet egy társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű, ám kritikus állapotban lévő ágazatban.

• Az egészségügy rendszer hatékony működéséhez, működtetéséhez nélkülözhetetlen:
(1) az ellátáshoz való állampolgári hozzáférés méltányos alapon történő biztosítása,
(2) az ellátórendszer framentáltságából fakadó negatív hatások ellátásszervezés útján történő ellensúlyozása,
(3) a szolgáltatói és a finanszírozói (szolgáltatásvásárlói) szerepek egymástól szervezetileg és funkcionálisan is megvalósuló elkülönítése,
(4) a fenti két szereplő között a teljesítményeket számba vevő, szerződésekben rögzített módon végrehajtott elszámolás intézményesítése,
(5) az ellátórendszer szereplői közötti pontos munkamegosztás, hatáskör tisztázása és
(6) ehhez igazódó érdekeltség megteremtése.

A Semmelweis Terv ebből a feltételrendszerből több elemet felkarolt, és nekilátott azok következetes megvalósításához.

• Az egészségügypolitikai, közgazdasági elemezői társadalmat meglepte az az új törvénytervezet, ami a hazai ellátórendszer egyik alappillérét készül véglegesen kiiktatni az államháztartási törvény megújításával. E javaslat szerint az államháztartáson belül 2010-ig önálló alrendszerként értelmezett társadalombiztosítási pénzügyi alapokat (benne a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alapot) a központi költségvetés fejezeteként értelmezi a jövőben, és az OEP-et központi költségvetési szervvé minősítené át. Ez a javaslat mindenképpen ellentmond a Semmelweis Terv azon passzusainak, amelyek az egészségbiztosítás forrásteremtésében – a megjelölt adókat segítségül hívva – a kiszámíthatóságot szolgálták, egyúttal csökkentették volna az állami közvetlen beavatkozás gyakorlatát és az OEP szolgáltatásvásárlói szerepét erősítették volna.

• Közgazdaságilag is aggályosnak tekinthető, hogy a jelentősen nagyobb gazdasági súlyú tb-alapok fejezetként, míg az önkormányzatok alrendszerként szerepelnek a törvénytervezetben.

• Ugyanebbe a sorba illeszkedik az az egyéni képviselői módosító indítvány, amely a munkáltatói tb-járulékot szociális hozzájárulási adóvá változtatta át az elmúlt hetekben.

• A kormány bevezette ugyan a Semmelweis Tervben beígért népegészségügyi termékadót, de a jövő évi költségvetésben javarészt saját hozzájárulásának csökkentésére használja fel, eredeti céljával ellentétesen.

• A szolgáltatói szektor az önkormányzatok kezeléséből az állami tulajdon irányába tart, elvéve annak a lehetőségét, hogy a lakosság – helyi képviseletei útján – minél teljesebb társadalmi kontrollt tudjon gyakorolni saját ellátása felett. A helyzet azért nyugtalanító, mert az átállásra megszabott idő kevés, így a sikeres átállás feltételei nincsenek biztosítva. Az államnak hiányoznak a begyakorolt készségei az ellátórendszer napi működtetésére, mivel az elmúlt húsz esztendőben erről a feladatról lemondott. Ilyen helyzetben hosszabb idő megadása méltányosabb lenne a zökkenőmentes ellátás megtartása érdekében.

• Korábbi (METT-2011/2. számú) állásfoglalásunkban is aggályosnak találtuk, hogy a „vázolt koncepció az „egypólusú" rendszer irányába mozdítja el az egészségügyet; az új felállásban lényegében az állam kíván mindent egy kézben tartani, márpedig egy jól működő és innovatív – a környezeti kihívásokra rugalmasan reagálni képes – rendszer sajátja a több szereplő konszenzusán alapuló döntéshozatal". A helyzet a tervezett változtatásokkal most még aggályosabbá vált, mivel a rendszer monolit irányba tart, komoly ellensúlyok, fékek nélkül.

• Az egészségügy mai működési zavaraiért elsősorban nem a társadalombiztosítás szervei és az önkormányzati tulajdonosok felelnek, sokkal inkább a közfinanszírozás forrásainak szisztematikus megkurtítása. Nemzetközi összehasonlításban az egészségügyi közkiadások GDP-arányos hányada egyedülálló mértékben mutat csökkenő tendenciát az elmúlt 5 évben.

• A kormány egyeduralkodóvá válása, az átalakítás kapkodó üteme, valamint a befagyasztott költségvetés kedvezőtlen hatást gyakorol az egészségügy közfinanszírozott ellátószektorára, amely azáltal csak csökkenő funkcionalitásra lesz képes. A jómódú, tehetős állampolgárok számára a megerősödő magán ellátórendszer megoldást nyújthat, ez azonban súlyos megosztottsághoz, kettészakítottsághoz vezet a társadalomban, lefele tartó spirálba taszítva a közfinanszírozott ellátásokat.

• Összefoglalóan megállapíthatjuk, amennyiben a társadalmi egészégbiztosítási rendszer egyes elemeit valóban felszámolja a kormány, és teret enged a szerződéskötéseken alapuló teljesítményfinanszírozási rendszer megszüntetését célzó ötletelésnek, lényegében lenullázza az elmúlt közel 25 év egészségügy átalakításának legfontosabb eredményeit, ezzel visszatér az állam-szocialista rendszer régóta magunk mögött hagyott és legtöbb elemében diszfunkcionális rendszeréhez.

Éppen ezért azt tanácsoljuk a kormánynak, hogy az egészségügyben ne engedjen teret a Semmelweis Tervvel ellentétes törekvéseknek, így többek között:

-  őrizze meg a munkáltatói egészségbiztosítási járulékot;

-  tegye lehetővé az Áht. tervezetének módosítását, visszaállítva az Egészségbiztosítási Alap előző kormány által eltörölt önálló alrendszerét;

-  az egészségügyi intézmények állami tulajdonba vételével párhuzamosan dolgozzon ki és fogadjon el egy olyan egészségügyi intézmények és egészségügyi dolgozók jogállásáról rendelkező „kórháztörvényt", amely lehetővé teszi, hogy egyszerre küszöböljük ki az önkormányzati tulajdonlás által kitermelt anomáliákat és a túlközpontosított irányítás veszélyeit;

- kötelezze el magát a teljesítményfinanszírozási rendszer megőrzése mellett, és használja ki országunk nemzetközi megítélésének javítására az egészségügyi rendszer átalakítása során felhalmozódott szellemi tőke, innovációs készség és szakértelem exportját, amelyre széleskörű nemzetközi érdeklődés mutatkozik;

- tegye lehetővé az Egészségügyért Felelős Államtitkárság számára, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében mutatkozó relatív szufficitet teljes egészében az egészségügyi emberi erőforrások kialakult és súlyos következményekkel fenyegető válsághelyzetének a kezelésére használja (ajánlásunk a frontvonalban dolgozó egyes orvoscsoportok számára átlagosan havi 100 ezer forint, valamint az egészségügyi szakdolgozók számára havi 50 ezer forint mértékű emelés);

- bízza meg az Egészségügyért Felelős Államtitkárságot, hogy az NGM vezetésével egy hosszú távú, paradigmaváltó forrásteremtési stratégiát dolgozzon ki, amely 2013-tól megteremti az egészségügyi dolgozók hosszú távú bérrendezésének feltételeit és a hálapénz rendszerének megszüntetését célzó stratégia kidolgozását;

- tegye lehetővé az egészségügy számára, hogy a Széll Kálmán tervben megfogalmazott egyes kiadáscsökkentési intézkedések helyett az egészségügyi felsőoktatásba és az egészségügyi technológiai innovációba történő befektetéssel, valamint egészségipari beruházások Magyarországra hozásával, azaz a gazdasági növekedés beindításával járuljon hozzá az adósságválság megoldásához".

Budapest, 2011. december 8.
dr. Jóna Gabriella a tanács elnöke és dr. Sinkó Eszter  a tagozat elnöke